Az ökológiai válság lemondásokat kíván: mi szolgáltatna ezeknek jobb keretet a bűnbánati időszaknál? Gyakori válasz az is a környezetvédelmi felvetésekre, hogy ugyan, mire megyünk egyedül? Talán nem sokra, azonban nem vagyunk egyedül: közösségek tagjai vagyunk, ahol lépésről lépésre türelmesen elvethetjük az ökológiai megtérés magjait.

Indul az advent, készülünk az eljövetelre. Megváltónkat várjuk, és ezalatt az időszak alatt felfedezhetjük, mennyire sötétben járunk, mennyivel közelebb vagyunk az Ószövetség világához. Kapcsolatunk egymással, a világgal, sőt magával a Teremtővel is gyakran látványos, bőkezű, ám lélektelen gesztusokon alapszik. Nem lekicsinyelve a Krisztus előtti ember nagylelkűségét, akinek természetes volt, hogy Istennek mindenből a legjobbat ajándékozza, ne feledjük, hogy Jézus ennél többet tanított nekünk. Ő nem beszél földi javakból rakott égőáldozatokról: a szeretet jele az, ha életünket adjuk felebarátainkért. Napjainkban ez sokszor a nagyszabású gesztusokról való lemondást is jelenti, akár annak árán is, hogy elveszítjük a felszínes világ megbecsülését. De kikért és kikkel tesszük mindezt? Ki az én felebarátom? Az adventi készület sok tevékenységgel jár: miközben újragondoljuk ezeket, vegyük sorra, milyen közösségeknek vagyunk tagjai.

Az első, leginkább magától értetődő közösség a család. Családunk körében üljük meg az ünnepet, velük kezdjük meg a készülődést. Ez az a közösség, amelyre a legnagyobb hatással lehetünk. Meg akarjuk adni a módját a karácsonynak, csodavilágot szeretnénk teremteni magunk köré: karácsonyi dekorációkkal, fényekkel rakjuk tele otthonunkat. Különösen a gyerekek elkápráztatása kerül a középpontba: azoké, akiknek jövője leginkább kereszttűzbe kerül, és azoké, akiknek semmi szükségük az utóbbi időszakok egyre pazarlóbb hagyományaira, hiszen nem is ismerik azokat, amíg rájuk nem erőltetjük őket. Nem adnánk sokkal többet magunkból, ha inkább új, fenntarthatóbb megoldásokat találnánk ki? Vagy csak idézzük magunk elé az első karácsonyi éjszakát, és annak egyszerűségét legalább a böjti időben próbáljuk követni!

Nem kell új világot teremteni műanyagból és csillámporból: nyomába se érhetünk az eredetinek, akárhány napig munkálkodunk is. Ha már mindenáron díszíteni akarunk, ne vegyünk egy csomó új dolgot, amit karácsony után kidobunk: nézzünk szét, mi az, amit fel tudnánk használni a meglévő dolgainkból, ezzel azokat is megmentve attól hogy szemétté váljanak. Pénzünk és mindenféle anyagok helyett inkább a szívünket tegyük bele teljesen az ünnepbe.