Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz, átalakulás szénkímélő társadalommá

Nyomtatóbarát változat
Szerző: 
Tudományos akadémiák közös állásfoglalása

A legfejlettebb országok, valamint további öt nemzet (együttesen a G8+5) tudományos akadémiái 2005-ban hívták fel először a világ vezetőinek figyelmét a klímaváltozás okozta fenyegetés csökkentésére. Azonnali lépéseket javasoltunk a klímaváltozás okainak kezelésére, és érveltünk a mellett, hogy bizonyos éghajlati hatások elkerülhetetlenek. Mégis, az üvegházgáz-kibocsátás globális korlátozása terén lassú a haladás.

 

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007-ben megerősítette, hogy az éghajlat jelenleg is változik, és az ember okozta melegedés számos geofizikai és biológiai rendszerre hatással van. A földi átlaghőmérséklet 1906 és 2005 között 0,74 oC-kal emelkedett, amihez a következő húsz évben várhatóan további 0,2–0,4 oC emelkedés járul. Emiatt további, például a sarkvidéki jégtakaró fogyásából és a tengerszint emelkedéséből fakadó következmények immár elkerülhetetlenné váltak.

A legsérülékenyebb területek a vízkészletek, az élelmiszer-ellátás, az egészség, a tengerparti települések és néhány ökoszisztéma (különösen a sarkvidékeken, a tundra övben, a magas hegységekben és korallzátonyokon). A legérzékenyebb területek valószínűleg az arktikus térség, Afrika, a kis szigetek és Ázsia sűrűn lakott deltatorkolatai.

A szén-dioxid-koncentráció emelkedésével ezek a hatások egyre súlyosabbakká és kiterjedtebbekké válnak mind földrajzi, mind ágazati értelemben. Az éghajlat stabilizálásához a kibocsátásokat fokozatosan a természetes nyelők nettó kapacitásának szintjéig kellene lecsökkenteni, ami kevesebb, mint fele a mai kibocsátásnak. Haladéktalan nagyléptékű kibocsátás-mérséklésre van tehát szükség. A G8-ak vezetői 2007. évi heiligendammi csúcstalálkozójukon megállapodtak abban, hogy komolyan mérlegelik a kibocsátások 2050-re történő megfelezését. Sürgetjük hát a G8+5 országok vezetőit, hogy tegyenek meg mindent az elhatározás megvalósítására, és tartsák magukat a kibocsátás ilyen mértékű csökkentéséhez.

A mérséklésre irányuló politikák kidolgozása, bár alapvető fontosságú, de nem elegendő. Alkalmazkodásra is szükség van, amennyiben a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit jelenleg és a jövőben enyhíteni szeretnénk. A kibocsátás mérséklése és a változáshoz történő alkalmazkodás egymást kiegészítik, és együttesen jelentősen csökkentik a klímaváltozás hatásainak kockázatát.

 

Alkalmazkodás

 

A klímaváltozás napjaink nyomasztó problémája. Már most szükség van az alkalmazkodásra, a válaszadás elmulasztása jelentős kockázatokat hordoz. Az IPCC szerint:

• Ha a földi átlaghőmérséklet csupán 2,0 oC-kal meghaladja az 1990. évi szintet, az már képes felerősíteni, ill. kiváltani olyan hatásokat, amelyek csökkentik a vízellátás és az élelemhez jutás biztonságát.

• 2,0–4,0 oC-os melegedés a biológiai változatosság széleskörű csökkenését, a mezőgazdasági termőképesség globális romlását, és hosszabb fennmaradás esetén a tengerszint méterekkel való emelkedését eredményezi, utóbbit a szárazföldi jéghátságok olvadása következtében.

• A melegedés 4,0 oC-ot meghaladó mértéke a sérülékenység olyan fokozódását váltaná ki, ami meghaladja sok környezeti és társadalmi alrendszer alkalmazkodó képességét.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. áprilisában napirendre tűzte azt a fenyegetést, amelyet az éghajlatváltozás halmozódó hatásai okozhatnak, különös tekintettel a környezeti, társadalmi és gazdasági következményekre, és ezek jelentőségére a béke és a biztonság szempontjából. Hosszú távon a Föld minden térségét érinti a változás, ám a fejlődő országokat a legerősebben, melyek sérülékenységét a változástól független, egyébb nehézségek is fokozzák.

Az emberiség története folyamán alkalmazkodott a környezetéhez. Csakhogy a klímaváltozás jelenlegi üteme és nagyságrendje mellett nem bízhatunk e spontán mechanizmusokban. Válaszadásunkban lépésváltásra van szükség, amit globális, regionális és helyi szintű akciókkal érhetünk el. A helyi szintek vezetőit érdekeltté kell tenni a hatások vizsgálatában és a megoldások körvonalazásában. Ugyanakkor, a Föld és a nemzetek irányítóinak is kezelniük kell azokat a nagytérségű hatásokat, amelyek széleskörű erőfeszítéseket követelnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében.

Az alkalmazkodás stratégiai megközelítésének a fenntartható fejlődés elvén kell alapulnia. Közvetlen első lépésként a kormányoknak olyan intézkedéseket kell tenniük, amelyekkel fokozzák a meglévő környezeti stresszhelyzetekkel szembeni ellenálló képességet. Az ilyen intézkedések egyszersmind a klímaváltozással szembeni kitettséget is csökkenteni fogják. Mindez rászorítja a kormányokat annak felismerésére, hogy milyen szerepet játszanak az ökoszisztémák és a természeti rendszerek az emberek alapvető szükségleteinek (víz, élelem és hajlék) biztosításában. E stratégiai megközelítés célzott intézkedésekre váltására azután nyílik lehetőség, hogy elkészülnek a részletes hatásvizsgálatok, és megtörténik a legfontosabb sérülékenységi területek körvonalazása.

Az alapkutatások, a műszaki fejlesztés és az eredmények átadása fontos szerepet játszik a nemzetek alkalmazkodó képességének javításában. A sérülékenység gazdasági, társadalmi és környezeti okainak megértése elősegíti majd a megfelelőszakpolitikai megoldások kidolgozását, és erősíti a piac reagáló képességét ezekre a hatásokra. A kormányok és az üzleti szféra alkalmazkodási megoldásokat fejleszthetnek ki, elkerülve, hogy a klímaváltozást figyelmen kívül hagyó technológiai és infrastrukturális beruházások történjenek. Mindez további nemzetközi prioritások valóra váltásához is hozzájárul, beleértve a Milleniumi Fejlesztési Célokat (Millennium Development Goals – MDG) is.

 

Szénkímélő társadalom

 

A szénkímélő társadalom nemcsak az energiaigény kisebb széntartalmú forrásokból való fedezését jelenti, hanem energiamegtakarítást is. A fenntartható fogyasztás alapvetőváltozásokat igényel a társadalom minden szintjén és szektorában, ideértve az energiatakarékos épületeket, a szénkímélő közlekedést és a hatékonyabb ipari folyamatokat.

A szénkímélő társadalommá való átalakulás lehetőséget kínál a mérséklésre és az alkalmazkodásra, egyaránt. A mérséklés nem megoldás ugyan mindenre, de számos éghajlati hatás korlátozható, késleltethető, sőt elkerülhető, ha sikerül lecsökkenteni a kibocsátást.

Az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése mellett lehetőség van olyan kiegészítőmegoldások kutatásának fellendítésére is (ideértve ún. geomérnöki megoldásokat és az újraerdősítést), amelyek hozzájárulhatnak a stabil éghajlat fenntartásához. A G8+5 országok akadémiái konferenciát szándékoznak rendezni e technológiai lehetőségek megvitatására.

A szénkímélő társadalomba való átmenet megköveteli egységes elvárások felállítását; gazdasági eszközök kimunkálását és az energiahatékonyság előtérbe helyezését valamennyi ágazatban; az egyéni viselkedés változásának támogatását; a technológiák átadásának erősítését, hogy ugrásszerűen át lehessen térni a tisztább és hatékonyabb technológiákra; erőteljes tőkebefektetést a szénmentesítő technológiákba és olyan szénkímélő energiaforrásokba, mint a nukleáris energia, a napenergia, a vízi energia és más megújuló energiaforrások. E megállapításokat az Akadémiaközi Tanács jelentésében (Lighting the Way – Toward a Sustainable Energy Future)2 is hangsúlyoztuk.

Eljárásokat kell kifejleszteni és a gyakorlatban alkalmazni a szén-dioxid befogására, tárolására és elsüllyesztésére (CCS), különösen a szén felhasználása nyomán, ami a következő ötven évben is az áramtermelés és más ipari folyamatok elsődleges energiaforrása lesz. A G8+5 országok gazdaságai vezető szerepet vállalhatnak a CCS-technológiák fejlesztésében. Ez egyszerre jelenti a kormányok és az ipar bevonását azon gazdasági és szabályozási feltételek közös kimunkálásába, amelyek a CCS előremozdításához szükségesek, valamint a nemzetközi koordinációt a demonstrációs telephelyek kialakításában.

Tekintettel a globális energiarendszerek időkésleltetésére mint belső tulajdonságra, most kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy elérjük a 2050-re kívánatos célokat. Miközben a fejlett világnak kell irányítania a technológiai átalakulást és a fejlődőországoknak történő technológiai átadást, illetve a velük való kooperációt, az sem közömbös, hogy mivel tudnak a fejlődő és a most kiemelkedő gazdaságú országok mindehhez jelentősen hozzájárulni.

A szénkímélő társadalomba való átmenet megköveteli az erdőirtással és az ökoszisztémák leromlásával kapcsolatos kibocsátások mérséklését is, ami fejlettebb mezőgazdaságot és fenntartható erdőgazdálkodást feltételez

 

Következtetések

 

Az éghajlat változására történő válaszadás megköveteli a mérséklést és az alkalmazkodást annak érdekében, hogy megvalósítsuk a szénkímélő társadalmat és a fenntarthatósági célkitűzéseket. Sürgősen felhívjuk a világ minden nemzetét, de különösen a G8-ak Japánban, Hokkaido szigetén tartott csúcsértekezletének résztvevőit a következő lépések megtételére:

• Hívják fel a G8+5 országok kormányait arra, hogy állapodjanak meg jelentős számú CCS demonstrációs telephely létrehozásában, amihez 2009-re megvalósítási menetrendet, támogatást és egyeztetett terveket is rendeljnek.

• Készüljenek a klímaváltozás kihívásaira és kockázataira az előrejelző és alkalmazkodó kapacitások erősítésével globális, nemzeti és helyi szinten, továbbá a fejlődő világ segítésével a sérülékenységi vizsgálatok elvégzésében és azok eredményeinek értelmezésében.

• Tegyenek megfelelő gazdasági és szakpolitikai lépéseket a szénkímélő társadalommá alakulás felgyorsítására; bátorítsák és serkentsék az egyéni és a nemzeti viselkedésben ehhez szükséges változásokat.

• Segítsék elő a tudományos és a technológiai együttműködést, az innovációt és az ugrásszerű átalakulást, például alapvető szénkímélő és alkalmazkodási technológiák átadásával.

• Sürgessék kormányaikat az üvegházgáz-mérséklési technológiák és az éghajlatváltozási hatások kutatásának támogatására.

Mint tudományos akadémiák, elkötelezettek vagyunk a saját kormányainkkal való együttműködésre ezen lépések valóra váltásában.

 

Academia Brasileira de Ciéncias 
Royal Society of Canada

Chinese Academy of Sciences 
Académie des Sciences (Franciaország) 
Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina 
Indian National Science Academy 
Accademia Nazionale dei Lincei (Olaszország) 
Science Council of Japan 
Academia Mexicana de Ciencias 
Russian Academy of Sciences 
Academy of Science of South Africa 
Royal Society (Egyesült Királyság) 
National Academy of Sciences of the United States of America

1 Fordította dr. Mika János

2 InterAcademy Council, 2007. október, http://www.interacademycouncil.net

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés