Az EU Klíma és energia csomagja magyar szempontból

Nyomtatóbarát változat
(megjelent: Erdészeti lapok 2008 decemberi szám, valamint Energiafogyasztók lapja 2008 szeptember)
Szerző: 
Nemes Csaba

Az Európai Bizottság kidolgozta az EU energiapolitika átfogó Stratégiai Áttekintését és a politika megújítására vonatkozó javaslatait, továbbá a célkitűzések végrehajtását szolgáló Akciótervet, amelyhez az energia politika egyes területeiről készített részletes jelentéseket csatolt. Ezen anyagokat kiegészíti a Bizottság éghajlatváltozással kapcsolatosan közzétett stratégiai anyaga, amelynek következtetéseire épülnek az energiapolitikai anyagok.

 

A Bizottság véleménye szerint azért van új energia politikára szükség, mert a jelenlegi politika nem felel meg a környezeti fenntarthatóság követelményének, nem biztosítja az ellátás biztonságát, és nem szolgálja kellően az EU versenyképességének és globális pozíciójának megőrzését és javítását

Az állam- és kormányfők (Európai Tanács, EiT) 2007 márciusában számszerű célkitűzéseket fogadtak el az éghajlatváltozásért felelős üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának korlátozására, valamint az energiatakarékosság és a megújuló energia-források felhasználására. Ennek értelmében:

  • az EU globális nemzetközi megállapodás esetén 1990-hez képest 30%-kal, globális megállapodás hiányában egyoldalúan 20%-kal csökkenti ÜHG kibocsátásait 2020-ig;

  • az EU 2020-ig szóló előrejelzésekhez képest 20%-os megtakarítást kell elérni az energia-felhasználásban;

  • az EU 2020-as teljes energiafelhasználásában 20%-ra kell növelni a megújuló forrásokból származó energia arányát;

  • valamennyi tagállamban 2020-ig legalább 10%-ra kell emelni a közlekedési célú üzemanyag-felhasználásban a bioüzemanyagok arányát.

 

A döntésre váró jelentősebb kérdések:

  • a klíma-energia csomagot alkotó jogszabályok architektúrája;

  • az európai emissziókereskedelmi rendszer (ETS) irányelv főbb elemei, ezen belül kiemelten az energia szektorban az aukció fokozatos bevezetése;

  • az ETS-en kívüli, illetve a teljes nemzeti kibocsátások megosztási módszere és a számszerű nemzeti kibocsátás-csökkentési célok;

  • a szén-megkötés és -tárolás (CCS) jövőbeni kötelező jellege.

 

 

Magyarország álláspontja és javaslata

 

Magyarország álláspontjában rögzített, hogy teljes mértékben elkötelezett az EU állam- és kormányfői által 2007 márciusában lefektetett, az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásnak csökkentésére irányuló kötelezettségvállalásának teljesítése mellett. A magyar javaslat azt tartalmazza, hogy az éghajlatváltozás jelenleg az EU szinten kezelendő legsürgetőbb környezetvédelmi kérdés és mindent el kell követni annak érdekében, hogy az ún. klíma-energia jogszabályi csomag tárgyalása minél korábbi időpontban befejeződhessék.

Magyarország véleménye szerint a Bizottság által előterjesztett jogszabályi javaslatcsomag – nevezetesen az európai emisszió-kereskedelmi rendszer (ETS) felülvizsgálatáról szóló irányelv és az ETS-en kívüli szektorok tehermegosztásáról szóló határozat – nem veszi kellő mértékben figyelembe, hogy az új tagállamok – jelentős társadalmi és gazdasági költség mellett – kiemelten járultak hozzá az EU27 eddigi kibocsátás-csökkentési eredményeihez, valamint ezen országok jelentőbb gazdasági növekedési ütemét jelentősebben korlátozhatják a jövőbeni közös ÜHG csökkentési célok.

Magyarország nem ért azzal egyet, hogy az Európai Bizottság az állam- és kormányfők döntésével ellentétben a kibocsátás-csökkentések bázisát nem 1990-ben, hanem 2005-ben határozta meg. Ez figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy míg az EU15 legtöbb tagállama növelte kibocsátásait, addig az új tagállamokban a gazdasági szerkezetváltás eredményeképpen jelentősen csökkent az ÜHG kibocsátás. Ez az EU27 tervezett 20%-os kibocsátás-csökkentéséből önmagában 6%-ot tesz ki, melyet az Európai Bizottság által előterjesztett szabályozási javaslat szinte semmilyen módon nem vesz figyelembe;

Magyarország fontosnak tartja a fenti probléma rendezését. Erre tekintette javaslatot terjesztett elő, amely – lehetséges megoldásként – visszatér az 1990-es bázisévhez és a további csökkentések kiindulópontjaként a tagállamok Kiotói Jegyzőkönyvben tett vállalásait veszi alapul.

 

 

A javaslat háttere

 

A tárgyalások során elfogadott magyar álláspont szerint a tagállamokra kötelező célkitűzések megállapítása során az alábbiakat kell figyelembe venni.

1) A hatályos nemzetközi kibocsátás-csökkentési vállalások alapja a Kiotói Jegyzőkönyv. A Jegyzőkönyv általában az 1990-ben fennálló kibocsátási szintet tekinti kiindulópontnak. Az Európai Tanács, illetve a Környezetvédelmi Tanács számos állásfoglalása (következtetései) egyértelművé teszik, hogy az EU jövőbeni kibocsátás-csökkentési vállalásait 1990-hez képest kell meghatározni. Magyarország véleménye szerint nemcsak a közös 20%-os célt, hanem a nemzeti kibocsátás-csökkentési célokat 1990-es bázison, nem pedig az Európai Bizottság által javasolt 2005-ös bázison kell megállapítani.

2) Amikor az EU15 a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásával egyidejűleg határozott a kibocsátási tehermegosztásról, azt a tagállamok jelentősen eltérő helyzetének figyelembe vételével tette meg. A kibocsátások érdemi csökkentését néhány gazdaságilag fejlett tagállam vállalta magára, míg a kohéziós felzárkózás útját járó országok bőséges lehetőséget kaptak ÜHG kibocsátásaik növelésére. Ebben a felzárkózó országok legitim gazdasági növekedési igényének valamint a korlátozott kibocsátás-csökkentési potenciáljuk tükrében történt megegyezés.

3) A kiotói vállalások tagállami végrehajtása erősen divergál. Míg az EU15 eddigi kibocsátás-csökkentése meglehetősen alacsony maradt, addig a legtöbb új tagállam ezt jelentősen meghaladó csökkentést ért el. Ez részben a korábbi nehézipar összeomlásának, részben pedig a fokozatos gazdasági szerkezetváltásnak volt betudható. Míg tehát a kérdéses időszakban egyes tagállamok a gyors gazdasági növekedés előnyeit élvezték, addig mások a nemzeti össztermék és a lakosság életszínvonalának jelentős csökkenésével szembesültek. 3) A fent hivatkozott európai tanácsi és tanácsi következtetések a szolidaritás és a méltányosság elvének alkalmazására szólítanak fel az új tehermegosztási megállapodás meghozatala során. Így különösen a 2008. évi tavaszi Tanácsi következtetései kifejezetten „a tagállamok eltérő kiinduló helyzetének, körülményeinek, potenciáljának valamint a már megvalósult eredmények […]” figyelembe vételére szólítanak fel (18. pont).

4) A magyar értelmezés szerint a Bizottság által előterjesztett jogszabályi javaslatcsomag – nevezetesen az európai emisszió-kereskedelmi rendszer (ETS) felülvizsgálatáról szóló irányelv és az ETS-en kívüli szektorok tehermegosztásáról szóló határozat – nem veszi figyelembe a már megvalósult eredményeket és kevés figyelmet szentel a jövőbeni gazdasági növekedési lehetőségeknek. 2005 mint bázisév használata gyakorlatilag tabula rasát teremt, amely figyelmen kívül hagyja, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben járultak hozzá az eddigi eredményekhez.

 

 

A javaslat összefoglalása

 

Magyarország – több hasonlóan vélekedő tagállammal együtt – olyan javaslatot terjesztett elő, amely visszatér az Európai Tanács, illetve a Környezetvédelmi Tanács által lefektetett szempontokhoz. A magyar javaslat lényegi elemei az alábbiak

nemzeti kibocsátási célértékek: a központosított ETS integritásának fenntartása mellett Magyarország nemzeti célértékek megállapítását javasolja, amelynek hatálya valamennyi kibocsátó szektorra kiterjed (hasonlóan az EU15 között hatályban lévő megállapodáshoz). Ezek az egységes nemzeti célkitűzések – ellentétben az ETS, nem ETS ágazatok némiképp mesterséges szétválasztásával – mind a tagállami döntéshozók, mind pedig a nemzetközi közösség részére egyértelmű iránymutatást adnak az átfogó ÜHG kibocsátás-csökkentési intézkedések megvalósításához.

A Kiotói Jegyzőkönyv mint a kibocsátás-csökkentés alapja: Magyarország azt javasolja, hogy jövőbeni kibocsátás-csökkentési célokat a tagállamoknak a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti vállalásaihoz képest állapítsák meg, nem pedig 2005. évi mért kibocsátásaihoz viszonyítva. Ez a megoldás azon túl, hogy megteremti az összhangot a fent említett tanácsi következtetésekkel (ugyanis így az összes kibocsátás-csökkentés 1990-es bázishoz képest kell meghatározni), kedvezőbb helyzetbe hozza azokat a tagállamokat, amelyek korai és jelentős kibocsátás-csökkentést hajtottak végre.

A kibocsátás-csökkentés mértéke és megosztása: Magyarország egy egyszerű és átlátható megoldást javasol a jövőbeni kibocsátás-csökkentések tagállamok közti megosztására. Valamennyi tagállamnak 18%-ot kellene csökkenteni a saját kiotói vállalásához képest 2020-ig. Ezek a vállalások számszerűen kiadják az EU27 vonatkozásában a 20%-os teljes csökkentést.

A tárgyalások a francia elnökség alatt felgyorsulnak, de nem becsülhető meg, hogy le is zárulnak, bár erre – különösen – francia részről nagy hangsúlyt fektetnek. Reményeink szerint a 2012 után időszakban egy sikeres és hatásos, az európai elveknek maximálisan megfelelő szabályozási környezetben végrehajtott üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentést érnek együttesen az EU27-ek annak érdekében, hogy hozzájáruljanak és jó példát mutassanak a világnak a fenyegető globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

(megjelent: Erdészeti lapok 2008 decemberi szám, valamint Energiafogyasztók lapja 2008 szeptember)

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés