Teremtésvédelmi kalendárium – Áldd meg, amit adtál nékünk!

Nyomtatóbarát változat

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk az olvasókat, hogy legyünk hálásak a Jóistennek a minket körülvevő világért.

Jövő szerdán kezdődik a nagyböjt. Sokan, sokféleképpen készülnek a keresztény világ legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Földünk északi féltekéjén ilyenkor ébredezik a természet is: napról napra jönnek elő az első tavaszi virágok, és szinte egyik napról másikra kizöldül minden. Az ilyenkor szokásos böjti szelek sem bántóan hidegek, hiszen egyre erősebbek már a nap sugarai. Ez az időszak több imával és elmélkedéssel telik, mint az év többi szakasza. Talán többet és jobban figyelünk arra, hogy mit tehetünk életünk, közösségeink életének jobbításán, és arra, hogy minél közelebb lehessünk az „új emberi” mivoltunkhoz. Vajon mit jelent megváltott emberként gondolkozni, lenni, tenni, kicsiny, nem hibátlan és nem bűntelen életünk ellenére azzal a tudattal élni, hogy így is szeret minket a Jóisten?

Ez az az időszak, amikor könnyebben eszmélünk rá arra, hogy ajándék az élet, hogy megajándékozottak vagyunk. Az élet ébredő csodája körülöttünk és a spirituális eszmélet emelkedése bennünk hálával fordít minket Isten felé. Ilyenkor talán jobban ismerjük fel azt is, hogy teendőnk van, egyre súlyosabb és sürgetőbb. Amikor egyre melengetőbb, üdébb napok jönnek, talán könnyebben meghalljuk a Szentlélek hívását és elfogadjuk, hogy társai lehetünk Istennek a világ azon kis apró pontján, amit számunkra teremtett, ahol élünk, és tisztábban megértjük az evangéliumi élet boldogságát és szabadságát. A szabad akarat, amit kaptunk, egyben felelősség is: rajtunk múlik, hogy hogyan tartunk lelkünkben és életünk során magunk körül szelíd rendet és teljesítjük ki benne a harmóniát.

Nem kell sokféle szabályt betartani, elég, ha csak egyszerű, de jól megalapozott rend szerint próbálunk Isten jóakaratú partnereként cselekedni. Nagyon ráférne a világra, hogy legyünk mértékletesek, életünket egymásra javára, a közjó hasznára éljük. Éljünk úgy okosan, hogy mindig a jóra való megoldásokat találjuk meg: a bölcs döntések mindig jóra vezetnek. Éljünk igazságosan, úgy cselekedjünk másokkal, mint amit mi is elvárunk, hogy velünk tegyenek. Legyünk bátrak, nézzünk szembe a nehézségekkel, és az előbbi erényekkel felvértezve keressük a jó utat!

Jelenünk kizökkent világában a mértékletesség nem a kivonuló aszkétizmust, hanem a pazarlás és az őrült fogyasztás megállítását jelenti. Az okosság az emberi, társadalmi és természeti erőforrásaink bölcs használatát, a „jusson is, maradjon is, az unokáinknak is” megközelítését jelenti. Igazságosan úgy élhetünk, ha az élő természettel is úgy viselkedünk, mint ami megilleti. A bátorság pedig: szembenézni az ember mérhetetlen felelőtlenségével, és őszintén belátni, hogy megengedhetetlen kapzsiságunk következménye „közös otthonunk” pusztulása. És a bátorság nem csak őszinteséget, hanem tetteket is jelent, azaz mindezen változtatnunk kell, nem várhatunk még egy nemzedéket!

Kezdjünk egy apró lépéssel, az asztali áldással. A böjtben gyakoroljuk és maradjunk meg ebben a szokásban egész évben, úgy, ahogy Ferenc pápa is javasolja: „E magatartás kifejeződése, amikor étkezés előtt és után megállunk, hogy hálát adjunk Istennek. Javaslom a hívőknek, hogy újból vezessék be ezt az értékes szokást, és mélységesen éljék át. Az áldásnak ez a pillanata, még ha nagyon rövid is, emlékeztet minket arra, hogy Istentől függ az életünk, erősíti bennünk a hála érzését a teremtés ajándékaiért, elismeri azokat, akik munkájukkal biztosítják nekünk e javakat, és megszilárdítja a szolidaritást a leginkább rászorulókkal” (Laudato si’, 227.)

Fotó: Pexels.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés