Teremtésvédelmi kalendárium – Béke és diskurzus

Nyomtatóbarát változat

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Nemes Csaba szakértőnk a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tavaly év végi makroelemzéséhez fűzi gondolatait, nem véletlenül...

Alig követte sajtóvisszhang a Magyar Nemzeti Bank tavaly decemberben, két héttel karácsony előtt megjelent úgynevezett Növekedési jelentését. Pedig sokkal nagyobb publicitást is megérdemelne, hiszen egy igen színvonalas és őszinte, óriási szakirodalmi bázison alapuló elemzés a globális környezeti helyzetről, valamint a lehetséges kiutakról, következményekről, lehetőségekről. Az MNB növekedési jelentési sorozata, ahogy ezt jelzik is, általában a magyar gazdaság hosszabb időhorizonton mutatott és várható fejlődési pályájáról, illetve az azt meghatározó legfontosabb tényezőkről nyújt átfogó képet.

A 2019-es Növekedési jelentésben olyan tényezőt helyeztek a fókuszba, ami valójában nagyon hosszú távon (akár több tíz, illetve akár százéves időhorizonton), több generáción átívelően is befolyásolja a gazdasági növekedés lehetőségeit. Egyszerűen megfogalmazva – ahogy írják – ezen termelési tényező a környezet állapota, a természeti tőke minősége és mennyisége.

A bevezető elemzésben azt írják, hogy a „XX. század második felében korábban elképzelhetetlen tömegek emelkedtek ki a mélyszegénységből, csökkent a gyermekhalandóság, nőtt a várható élettartam. Az elmúlt évtizedek ugrásszerű növekedésének azonban komoly ára volt, mivel a szénhidrogén-felhasználás-alapú, fogyasztáscentrikus gazdasági növekedés maradandó károkat okozott a földi éghajlatban és a biológiai sokféleségben. Mindezek hatására az aktuális becslések alapján a 24. órában vagyunk, ezért itt az ideje másképp gondolkodni a világgazdaság működéséről. (...) 1970-ig az emberiség ökológiai tartalékot képzett, kevesebb erőforrást használt fel, mint a Föld biokapacitása. Ezt követően azonban folyamatosan ökológiai deficit képződik, vagyis a jelen generációk saját szükségletüket a jövő generációinak kárára elégítik ki. Ez a gyakorlat a természeti erőforrások kimerülését eredményezi, aminek eredményeként az elmúlt évtizedekben tapasztalt számottevő gazdasági növekedés a jövőben nem maradhat fenn.”

A jelentés bemutatja a „növekedés természeti költségeit”, összegezi a „termelési lehetőségek ökológiai korlátait és a kezelésük által elérhető növekedés pályáit”, a Közgazdasági gondolkodások és politikai ajánlások a környezeti fenntarthatóság érdekében című fejezetben elemzi a „legnagyobb piaci kudarcnak” tekintett klímaváltozás okait és következményeit, a lehetséges megoldásokat, mint például az úgynevezett irányított technológiai változás és zöld növekedés közpolitikai hatásait. Összegző elemzést olvashatunk a „big data”, azaz a digitalizáció, az azt követő óriás adatforgalom és a fenntarthatóság összefüggéseiről, amit inkább lehetőségként értékelnek. Elemzést kapunk a demográfiai helyzetről és a lehetséges jövőről: az összegző megállapítás szerint a nagyon eltérő demográfiai trendek (a fejletteb országokban termékenységcsökkenés, az alacsony jövedelmű országokban magas termékenységi ráta) miatt az egyes régiók súlya a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett megváltozik, ami „átrajzolja a geopolitika ma ismert térképeit”, így például a világ népességén belül tovább csökken az európai népesség részaránya.

A jelentés leginkább a „zöld növekedésben” látja a lehetséges kiutat, nem elvetve és komolyan véve az úgynevezett nem növekedési lehetőségeket is. Ez egy makroelemzés a globális szintű kihívásokról és az arra adandó válaszok összefoglalója, ugyanakkor fontos következtetéseket fogalmaz meg. Az úgynevezett irányított technológiai változás és zöld növekedés állami szerepvállalás nélkül nem képzelhető el. Példákat hoz az innováció állami finanszírozására, valamint arra, hogy konkrét cégek fejlesztésében hogy játszottak szerepet államok. Például Finnország a Nokia, az USA kormányzata pedig az Apple, a Google, a Facebook épülését, a Tesla kialakulását, vagy éppen a GPS, illetve az internet elterjedését hogyan segítette. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy az állami beavatkozáshoz nemcsak pénz kell, hanem az is, hogy az EU-s állami támogatási szabályok úgy változzanak, hogy a „zöld növekedési” projektek közvetlen állami támogatását teljeskörűen engedélyezzék.

A jelentésben összegzett három út: az optimista technokrata megközelítés, a zöld növekedés és a nem növekedés közpolitikai opciói különböző hatásúak egyrészt az alap kihívás megoldására (a technokrata válasz nem oldja meg), másrészt a társadalmi-gazdasági status quóra. Nyilvánvaló, hogy amíg van lehetőség választani, azaz amíg nem egy katasztrófavezérelt havária (természeti csapás vagy emberi tevékenység során előállt vészhelyzet – a szerk.) folyamatban vagyunk, addig kell meghatározni Magyarország útját ebben tekintetben is.

Ehhez mély és nyílt, szakmai és társadalmi diskurzusra lesz szükség, hogy minél kisebbek legyenek a veszteségek, minél szélesebb legyen a nyertesek köre. Türelem, béke, kitartás. Mindháromra szükségünk lesz ahhoz, hogy az elkövetkező években sikeresen megállíthassuk a rombolást, lassíthassuk, csökkenthessük világunk átfogó degradációját. Béke és diskurzus, beszélgetés, vita és azt követő megegyezés, ha úgy tetszik, közmegegyezésre kell törekedni.

Fotó: Pexels.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés