Teremtésvédelmi kalendárium – Böjti szelek

Nyomtatóbarát változat

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten egyre szélsőségesebb időjárásunk kerül górcső alá.

„Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jóvilág,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a bőjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.”
(Sík Sándor: Ejhaj, hóvirág!)

Itt vannak a böjti szelek: erősek, gyakoriak, változékonyak. Manapság mintha erősebbek lennének, úgy, mint ahogy az elmúlt két-három hónapban a frontok is. Szakértők szerint sokkal több front vonult át a Kárpát-medence felett, mint normálisan. A változékonyság egyre inkább jellemző időjárásunkra. Különösen aggasztó, hogy az évjáratok közötti változékonyság egyre kiszámíthatatlanabb, és ami valószínű, hogy hosszabb távon egy komolyabb változás egyik előjelének tekinthető.

Az erős melegedés, hirtelen lehűlés és a sorra érkező frontok jelentős terhelést okoznak, most már nemcsak az erősen frontérzékenyek számára. Sorra dőltek meg a rekordok. Igen ritka például a március elejei zivatar (villámlás, mennydörgés), amit a hirtelen felmelegedés okozott. Nehezen viseljük az ilyen változásokat, valószínűleg azért is, mert az életmódunk távolodik a természettől.

A változékonyság egyik mozgatórugója az Északi-sark és az ahhoz közeli területek egyre intenzívebb melegedése. A grönlandi jégpáncél az 1990-es évek óta gyorsuló ütemben veszít a tömegéből. Ez hozzájárult egyrészt a további helyi hőmérséklet-emelkedéshez, másrészt a felszín fényvisszaverő tulajdonságának (albedó) a csökkenéséhez, hiszen a jég fényvisszaverő képessége nagyobb, mint a jégmentes szárazföldé. A megfigyelt felhőtakaró, illetve napfénytartam változásai egyértelműen egy nagyobb léptékű légköri változásnak a következményei. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az ún. nagy földi légkörzésben megfigyelhető tendencia jellegű változások a globális felmelegedés nagy térségi skálájú változásai. Változik, gyengül az ún. cirkumpoláris (sarkvidéki) áramlás, ami meghatározó tényezője volt az északi féltekén a gyakran előforduló időjárási helyzetek stabilitásának. Igaz ugyan, hogy a poláris területek cirkulációs viszonyairól még hiányosak a pontos ismereteink, de azt tudjuk, hogy térségben a keleties szelek az uralkodók, magasabb szélességeken gyakori az ún. arktikus front megjelenése, de legnagyobb jelentőségű a 60° földrajzi szélesség közelében mozgó erős és tartósan jelen lévő frontálzóna (az ún. polárfront), amely a sarki hideg és a szubtrópusi, melegebb légtömegeket választja el egymástól. Mindezeket befolyásolja a felmelegedés, ami a sarkokon jóval nagyobb mértékű, mint az alacsonyabb szélességeken. Az északi sarkot érintő erős felmelegedés megváltoztatja a frontálzóna szerkezetét, ami növelheti a szélsőségesebb időjárási események előfordulását Közép-Európában is.

Sőt, hosszú évek mérési eredményei alapján az éghajlat változásában, különösen a hőmérsékletnél az anomáliaértékek területi eloszlása sokkal szélsőségesebb, mint ahogyan azt korábban hittük. A sarkvidékek térségében sokkal nagyobb mértékű további felmelegedés várható, mint ahogy eddig feltételeztük. Ez pedig erősen befolyásolja majd a tengeráramlásokat, ami a teljes légköri cirkulációs rendszerre hatást gyakorolhat. És ahogy ez most látható, a változás és következményei már egyre inkább meghatározzák a jelenlegi időjárásunkat is.

Rohannak a böjti szelek, süvítenek a földek felett, és szárítják a már amúgy is erősen vízhiányos területeket. Tavaly a kései fagyok, idén a szélsőségesen szeles napok és a hónapok óta tartó aszály nehezítik az emberek életét. És ne felejtsük el, hogy ami tőlünk messze, északon történik, az közvetlenül befolyásolja az itteni időjárást is, és mi is tehetünk arról, hogy legyen még „mézzel érkező május”!

Fotó: Pexels.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés