Teremtésvédelmi kalendárium – Téltemető hexameterek

Nyomtatóbarát változat

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lechner Judit a költészet és a tudomány segítségével ezúttal abban segít minket, hogy a teremtés egységét, a csodálatos megtervezettség bizonyítékait vegyük észre magunk körül.

„Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.”

(József Attila: Hexaméterek, Flóra-ciklus)

A télutó gyönyörű leírásához az idén nem igazán illeszkedik az idő járása, hiszen Weöres Sándor szavaival már megint „hótalan a tél, barnazöld a rét”.  Mégis, a télből a tavasz felé tartunk már, a hó, a jég szilárdsága enged, a víz megindul saját törvényei szerint a föld mélye vagy a tengerek felé, de ahol a nap ereje eléri, már páraként is száll felfelé. Talán ezzel a verssel lehetne kezdeni fizikaórán a víz halmazállapotainak magyarázatát…

Az időmértékes ritmus örök szépségével mindig elragad bennünket. Nem csoda, hogy a mindenben harmóniát, mértékletességet kereső görögök alkották meg a hexametert. Mennyire jól lehet ezt a verset mondogatva gyalogolni! Ritmusa szépen összehangolja a lépést, a levegővételt, a szívverést, így a mozgás egészséges mértékben segíti az egész szervezet működését, és még a gondolatokat is képes összerendezni…

József Attila korában még szinte mindenki gyalog járt, ez volt a közlekedés általános módja. Ma már pedig lassan receptre írják fel, annyira elfelejtkeztünk róla. De ahogy egyre több emberben tudatosul, hogy a mozgásszegény életmód mennyire káros az egészségünkre, fogyasztói társadalmunkban már készen várnak a megoldások is, a futás, a kerékpározás korszerű kellékeinek kínálata újabb vásárlásra, kerékpárutak, futópályák kiépítésére csábít. A járművekkel kényelmesen ülve haladó ember rohanással, száguldással próbálja meg megbillent egyensúlyát helyreállítani… Vajon az ember csodálatosan megalkotott keringési rendszere hogyan képes alkalmazkodni ilyen mértékű, két irányban is szélsőséges kilengésekhez?

„Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját –
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!”

Az emberi érrendszer hálózatát szabad szemmel nem látjuk, de ábrákról mindannyian jól ismerjük. Ha viszont tél végén megfigyeljük a csupasz, lombtalan fákat, az ágak, gallyak gyönyörű rajzát, képet alkothatunk a bennük hamarosan újra meginduló keringés útjairól is! A hasonlóság megdöbbentő, és József Attila  nemcsak a két képet vetíti gondolatban egymásra, de az élet örök, ritmusos  lüktetését is érzékelteti az Óda csodálatos verssoraival.

A vérben az oxigén szállításához nélkülözhetetlen hemoglobin és a zöld levelekben a fotoszintézist lehetővé tévő klorofillmolekula kémiai képlete rendkívül hasonló. A teremtés egységét, a csodálatos megtervezettség bizonyítékait látjuk mindenütt magunk körül.

Ferenc pápa így fogalmaz minderről: „A természet tele van szeretetüzenetekkel, de hogyan tudnánk meghallani azokat az állandó zaj, a folyamatos és nyugtalan szórakozottság közepette, vagy a látszat kultusza mellett? Sokan jelentős egyensúlyvesztést élnek meg, amely arra készteti őket, hogy nagy sebességgel végezzék a dolgokat, és így elfoglaltnak érezzék magukat, állandó rohanásban vannak, és ez odavezet, hogy mindenen átgázolnak, ami körülöttük van. Ez hatással van arra, ki hogyan bánik a környezettel. Egy átfogó ökológia megkívánja tőlünk, hogy időt szánjunk a teremtéssel való derűs összhang helyreállítására, hogy felülvizsgáljuk életstílusunkat és eszményeinket, hogy szemléljük a Teremtőt, aki közöttünk és a környezetünkben él, akinek jelenlétét nem létrehozni kell, hanem fel kell fedezni…” (Laudato si’ 225) 

A gazdasági élet vérkeringésében a pénz többé-kevésbé egyenletes áramlása jelezné az egészséges működést. Úgy tűnik, a perifériákon világszerte az érszűkület jelei erősödnek, a központokban pedig kóros lerakódások sokasodnak, figyelmeztetve egy közelgő katasztrófára.

A Magyar Nemzeti Bank 2019-es Növekedési jelentésében az ökológiai krízis további mélyülését megfékező megoldási javaslatok között szerepel – igaz, utolsóként – a „nem növekedés” lehetősége is. Ha a teremtett világ kiegyensúlyozott, örök harmóniára törekvő létezését szemléljük, úgy tűnik, az öncélú növekedésnek, féktelen terjeszkedésnek van évmilliók óta működő alternatívája… Vagy a fogyasztói társadalom, a pénzvilág teljesen más törvények szerint működik?

Fotó: Holobrádi Péter

Lechner Judit/Magyar Kurír

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés