Zöld böjt 2015

Nyomtatóbarát változat

2015. február 18., Hamvazószerda

Tisztelt Olvasóink!

Már hagyománnyá vált, hogy a nagyböjtben cikksorozatot jelentetünk meg a Naphimnusz egyesület honlapján. 2012-ben gyakorlatias kérdésekkel foglalkoztunk, végigvettük mindennapi tevékenységeinket és arról írtunk, mit tehetünk, hogy nagyobb összhangban éljünk a teremtéssel. 2013-ban és 2014-ben a lelki háttér szemszögéből vizsgáltuk a teremtésvédelmet, előbb a sarkalatos erényeket, majd a Szentlélek ajándékait gondolva végig.

Idén a céljainkat vesszük nagyító alá. Ezek jelentik a kapcsolódást hitünk, elveink és meggyőződésünk, valamint a mindennapi cselekedeteink között. Ha céljaink hitünkkel összhangban vannak, akkor kiegyensúlyozottan, lelki nyugalommal dolgozhatunk azok elérésén. Ilyenkor eredményeink megélése, a céljaink felé való haladás élménye jelenti a boldogságot. Ellenkező esetben, ha céljaink konfliktusban állnak hitünkkel, meggyőződésünkkel (például: elvben fontosnak tartom a teremtett világ védelmét, de mégis vonzó cél, hogy a Karib-tengeren töltsem a szabadságomat) akkor az ellentmondás okozta belső feszültség, lelkiismeretfurdalás még akkor is megakadályozza, hogy önfeledten boldognak érezzük magunkat, ha elérjük a kitűzött célt.

Fontos tehát a megfelelő célok kiválasztása. Ehhez próbálunk segítséget adni az alábbi felosztásban:

  • Nagyböjt 1. vasárnapján (február 22.) – hétköznapi céljaink és a teremtésvédelem
  • Nagyböjt 2. vasárnapján (március 1.) – munkánk kapcsolata a teremtésvédelemmel
  • Nagyböjt 3. vasárnapján (március 8.) – a teremtésvédelem, és ahogyan ünneplünk
  • Nagyböjt 4. vasárnapján (március 15.) – a teremtésvédelem hatása személyes kapcsolatainkra
  • Nagyböjt 5. vasárnapján (március 22.) – közösségeink céljai a teremtésvédelem fényében
  • Virágvasárnap (március 29.) – hitbéli céljaink és a teremtésvédelem

Ha már ilyen sok figyelmet szentelünk a céloknak, akkor szükséges megállapodnunk ennek a sokrétű fogalomnak egy közös értelmezésében is. Szóhasználatunkban a cél valami megvalósítandó érdemi eredmény, amely egy kívánatos állapotba juttat. Érdemi, tehát valami jelentősebb, mint a reggeli felöltözés. Kívánatos, azaz figyelmet érdemlő, vonzó, tehát jobban inspirál, mint az, hogy megeszem egy zsemlét és akkor nem leszek éhes. A példák is jól mutatják, hogy a célok mennyire egyediek. (Ezeket a példákat most átlagos helyzetekre gondolva fogalmaztam meg – egy depresszióban szenvedőnek a reggeli felöltözés is lehet érdemi eredmény és egy nélkülözőnek az éhség elmúlása is lehet kívánatos állapot.)

Azt is fontos elmondani, hogy a jól kitűzött cél konkrét, időhöz kötött és elérése mérhető. Például az, hogy csökkentsem a szegénységet, nem cél, legfeljebb vágy vagy szándék. Cél például az lehet, hogy néhány héten belül keresek a környezetemben egy vagy több rászorulót, és attól kezdverendszeresen támogatom őket. Az ilyen konkrét célok magukban hordozzák a mérhetőséget, visszajelzést is. A példánál maradva: ha a cél kitűzése után egy hónappal még nem támogatok senkit, akkor tudom, hogy nem haladok a cél felé, és így elérni sem fogom.

Ezekre az alapokra építjük tehát cikksorozatunkat, és hívjuk meg olvasóinkat arra, hogy böjti fogadalmak helyett jól kitűzött, átgondolt célokat elérve kerüljünk nagyobb harmóniába a teremtett világgal és annak teremtőjével, Istennel.

Szerző: 
Rohály Gábor