Nagyböjti elmélkedés - 2. vasárnap, Isten ma szeret téged!

Nyomtatóbarát változat

Idei teremtésvédelmi elmélkedéseink során elérkeztünk arra a pontra, hogy kapcsolódva a misszió témájához átgondoljuk: a kérügmatikus igehirdetés hat pontja hogyan segít bennünket abban, hogy továbbadhassuk testvéreinknek Isten felénk megnyilvánuló mérhetetlen, megváltó szeretetét a teremtett világon keresztül.

A kérügmatikus igehirdetés első pontja így hangzik: „Isten ma szeret téged!” A mennyei Atya örök szeretettel szeret, akkor is, ha elfordultál tőle.

Istennek ezt a felénk forduló, végtelen szeretetét leghamarabb teremtményei csodálatos voltában fedezhetjük föl. És ez nem véletlenül van így. Kodácsy Tamás református ökoteológus gondolatait idézzük:

„Az Atya Igéje, szava által teremtette a világot, és ez az Ige lesz teremtménnyé, amikor Krisztus megszületik. De nem csak általa, hanem reá nézve (vagy a katolikus szentírásfordítás hagyományos szóhasználatával: érte) is.”

Ezen a héten próbáljunk ebben a gondolatban elmélyülni. Isten, amikor teremtette a világot, Jézusra nézve teremtette. Milyen tökéletes minden teremtmény! Beleborzong az ember, amikor arra gondol, hogy a legkisebb férgecske, lebegő plankton, bármilyen mag, vagy a hatalmas hegyek, a mamutfenyő, a levegőégben keringő sas és nem utolsó sorban mi magunk is úgy lettünk, hogy az Atya a Fiúra nézett és minden szeretetét belénk alkotta. Mindenen ott tükröződik Jézus arca!

·        A következő napokban keressünk alkalmat arra, hogy elcsendesedve kezünkbe veszünk egy csigaházat, egy követ, egy ébredező katicabogarat (óvatosan!), és megfigyeljük közelről az apró csodákat.

·        Guggoljunk le egy előbújó nárcisz, jácint vagy tulipán mellé, lessünk meg egy felpattanó rügyet és ámuljunk rajta, hogy mi lesz majd ezekből az apró, pihés levélkékből egy-két hét múlva.

·        Nézzünk csöndes figyelemmel egy idős ember mosolygó ráncait, egy kisgyermek járni igyekvő lábait, egy betegnek a szenvedésben összekulcsolt kezét.

·        Egyik étkezésnél lassítsunk kicsit, és vegyük sorra: az agyunk és a szervezetünk mi mindent végez el ahhoz, hogy a szánkhoz emeljük a falatot, megrágjuk, közben érezzük az ízét, lenyeljük, majd hasznosul, s mi új energiát kapunk. És hányadszorra zajlik le mindez az életünk során…

·        Olvassuk el Szent Ferenc Naphimnuszát.

A mai evangéliumban az Úr megengedi a Tábor hegyén három tanítványának – és rajtuk keresztül nekünk is –, hogy ragyogó arca és fényfehér ruhája megmutassa, bizony valóban Isten testesült bele a világba. Ha adunk magunknak időt arra, hogy mélyen átéljük az Atyának a Fiú által a teremtményeiben felénk áradó szeretetét, akkor könnyebben fogunk tudni beszélni másoknak is erről a szeretetről. És ez a szeretet akkor sem változik, ha véletlenül ráléptünk az előbújó nárciszra, ha összetörtük a csigaházat, megbántottuk testvéreinket, vagy ne adj’ Isten, lelőttük a sast. Mert hiába lép be a bűn a világba, a Teremtő szeretete soha meg nem szűnik.

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés