Nagyböjti elmélkedés - 4. vasárnap, "Higgy és térj meg Jézus Krisztushoz!"

Nyomtatóbarát változat

Az előző heti elmélkedésben átérezhettük, milyen megkönnyebbülés, hogy Jézus a teremtés ellen elkövetett bűneinket is fölvitte a keresztfára és megváltotta azokat is, arra ösztönözve bennünket, hogy változtassunk az életünkön.

Nagyböjt 4. vasárnapján a keresztény üzenet negyedik pontját elmélkedjük át, mely a megváltó Jézus felénk irányuló szeretetét látva valószínűleg fölvetődik minden emberben:

„Higgy és térj meg Jézus Krisztushoz!” (Jézus melletti döntésed és bűnbánatod visszavezet téged az Atyához.)

Egy teremtésvédő testvérünk mondta egyszer tanúságtételként: „Nemrég tértem meg igazán. Mióta Jézussal egyre személyesebb és közelibb a kapcsolatom, azóta sokkal kevésbé fontosak azok a dolgok, amik eddig sokat jelentettek számomra. Épp ezért már nem kell annyi energiát fektetnem abba sem, hogy elhagyjam azokat a szokásaimat (pl. fölösleges tárgyak vásárlása, utazások, stb.), melyek terhelnék a környezetet, mert egyszerűen nincs rájuk szükségem.”

A koronavírus alaposan felborította a modern, jólétben élő ember maga által kiépített, megingathatatlannak hitt világát. Az így létrejött helyzetben nagyon sokunkban óriási űr keletkezik: talán elveszítettük a munkánkat, bizonytalan lett a megélhetésünk; nem tudunk találkozni közeli szeretteinkkel, barátainkkal; nem mehetünk színházba, moziba, étterembe vagy uszodába; elmaradnak az összejövetelek, előadások, imaórák, sőt, most vasárnaptól még a szentmiséken való közösségi részvétel lehetősége is; nem utazhatunk kedvünkre, lehet, hogy a jól megtervezett, külföldi nyaralás is elmarad; nem találjuk a boltban a megszokott élelmiszereket, használati eszközöket; nem tudjuk, mi lesz, mikor kapjuk el mi is ezt a betegséget, mikor hal meg egy kedves ismerősünk hirtelen…

Jézus jelen van, most is, mint mindig. Itt van velünk ezekben a bizonytalan, nehéz időkben is, és most is arra hív bennünket, hogy igent mondjunk neki, igazán és teljes mélységében odaadjuk neki az életünket, higgyünk benne. Talán most, hogy nem annyira mozgalmas az életünk – bár biztosan vannak (pl. egészségügyben dolgozók, home office-ban dolgozó gyerekes szülők, és még sokan mások), akiknek inkább nehezedett a helyzetük –, próbáljunk a Jézussal való személyes kapcsolatunkra koncentrálni. Az Ő végtelenje be tud tölteni minden űrt és hiányt. Ezen a héten a – sok fórumon javasolt – napirend kialakításákor minél több időt szánjunk a Vele való kapcsolat megalapozására. Csak néhány ötlet:

·        Ha el is marad a reggeli rohanás, keljünk föl azért időben, ajánljuk fel a napunkat egy imában Neki.

·        Keressünk online szentmisét, elmélkedéseket.

·        Olvassuk a Szentírást minél többet. Sajnos, az Oltáriszentségben sem tudjuk most Jézust magunkhoz venni, de Ő maga az Ige, jelen van az Írás szavaiban, tehát lehetőségünk van rá, hogy így is imádjuk Őt.

·        Este elvégezhetünk egy napzáró exament, mely szent Ignác egyik legkedvesebb imája (a jezsuiták honlapján találhatunk segítséget hozzá – van belőle kifejezetten teremtéstudatos is).

A mai evangélium végén az általa meggyógyított, eredetileg vakon született embertől megkérdezi Jézus: „Hiszel-e az Emberfiában?” … Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte. (Jn9,35-38) A következő napokban magamnak is tegyem föl Jézusnak ezt a kérdését, és próbáljak minden este őszintén válaszolni. Ennek a hétnek legyen az a tapasztalata, hogy igen, hiszek Jézusban, Ő az, aki be tud tölteni, Őelőtte borulok le. Ha pedig visszatérnek majd a lehetőségek, nem kell harácsolva és kapkodva a világ által felkínált, többnyire a teremtést terhelő javakkal betöltenem a járvány idején bennem keletkezett űrt, mert Jézus azt már betöltötte, ő a legfontosabb az életemben. Biztassunk erre mindenkit!

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés