• Teremtésvédelmi javaslat 2016 Nagyböjtjére – Étkezés

     
    Nagyböjt 1. vasárnapja (február 14.)
     
    A keresztény kultúrkör böjti hagyományában a hústól való tartózkodás természetes szokás. Mai modern világunkban azonban talán nehezebbnek tűnik, hiszen a régebbi korokhoz képest bőséges árukínálat lehetővé teszi az akár naponkénti húsfogyasztást is.
    A húsfogyasztás csökkentése azonban nem csak az aszkézis része lehet, hanem egy környezettudatosabb életmód alapjává is válhat. Elsőre talán furcsának hangzik, de az élelmiszerfogyasztásunk, s azon belül is a húsfogyasztásunk jelentős környezeti terheléssel járhat.
    Az állati termékek előállításához jóval több vízre, földterületre és fosszilis fűtőanyagra van szükség, mint a növényi táplálékokhoz. Az állatok táplálásához szükséges takarmány termesztése értékes területeket von el a gabonatermesztéstől.  Egy alapvetően állati termékeken alapuló étrend így ötször annyi gabona megtermelését vonja maga után, mint a főleg növényi alapú étrend. Ez az arány elsősorban a fejlett országokra jellemző: az Európai Unió mezőgazdasági területeinek 75 %-án takarmányt termelnek.
     
    Ugyanígy ha összehasonlítjuk a vízfelhasználást, vagy éppen a fosszilis fűtőanyagok szerepét, szintén óriási eltéréseket tapasztalhatunk.  Élelmiszereink előállításához mindenképpen szükség van vízre, csakhogy ez az állati eredetű táplálékok esetén kiugróan magas. Míg egy kilogramm búza megtermelése csak 900 liter víz felhasználását vonja maga után, 1kg rizs pedig 1900 litert, addig 1 kg csirke már 3500 litert jelent, nem beszélve a marhahúsról, melynek egy kilójának előállításához nem kevesebb, mint 15 ezer liter vízre van összességében szükség.
    Az állattenyésztés emellett nagyban hozzájárul az üvegházhatás növekedéséhez, amely a globális éghajlatváltozás egyik motorja.  A szarvasmarha és a juh szervezete nagy mennyiségben állít elő metánt az emésztés során, amely a szén-dioxid mellett a legjelentősebb üvegházgáz.  A cambridge-i egyetem kutatásai szerint a hús- és tejtermékfogyasztás folyamatos növekedése akár 80 %-ban lesz felelőssé tehető a jövőben az üvegházhatásért. Az állati termékek iránti kereslet bővülése a legelők kiterjesztését is maga után vonja, ezzel csökkentve világszerte a természetes élőhelyek területét.  A hús- és tejfogyasztás tudatos visszafogásával azonban mindannyian tehetünk közös lakóhelyünkért a Földért.  Emellett bevásárlásaink tervezésekor érdemes elgondolkodnunk az alábbi kérdéseken is:
    1. Honnan származik az élelmiszer? 
    2. Milyen módon termelték az élelmiszert?
    3. Mennyi vizet használtak a termék előállításához?
    4. Mennyire feldolgozott a termék?
    5. Méltányos kereskedelemből származik-e? 
  • Teremtésvédelmi javaslat 2016 Nagyböjtjére - Közlekedés

    Az egyoldalas nyomtatható változat (PDF) itt érhető el

    Farsangvasárnap (február 7.) vagy hamvazószerda (február 10.)

    „Idén nagyböjtben a húsvétra való lelki felkészülés részeként Ferenc pápa Áldott légy enciklikájának szellemében szeretnénk olyan önként vállalható nagyböjti gyakorlatokat is a testvérek figyelmébe ajánlani, melyek nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthetnek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit.

    Ezért először is arra buzdítjuk a kedves híveket, hogy aki teheti, legalább a nagyböjti időben – lemondásként és egyben a teremtett világ iránti felelősségének kifejezéseképp – ne autóval jöjjön szentmisére, vagy ha igen, akkor kínálja fel az autóban lévő szabad helyeket közelben lakóknak, hogy „telekocsival” közlekedjenek, és egyben a segítőkész kapcsolat is erősödjön egyházközségünk tagjai között.”
     
    A közlekedés talán a legismertebb környezetszennyező tevékenység. Folyamatosan zajlik, részvételünkkel vagy az orrunk előtt, és egy-egy látható füstpamacs vagy orrfacsaró kipufogógáz-felhő időről időre az eszünkbe juttatja káros hatásait.
     

  • Teremtésvédelmi javaslat 2016 Nagyböjtjére

    Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájának szellemében, Székely János püspök atya, a MKPK Caritas in veritate bizottsága vezetőjének egyetértésével, a teremtett világ iránti keresztény felelősség és a hívő katolikus, evangéliumi lelkület egységének elmélyítése érdekében tisztelettel javasoljuk az alábbi felhívásokat a megjelölt időben közzétenni a plébániai hirdetésekben:
     
    „Idén nagyböjtben a húsvétra való lelki felkészülés részeként Ferenc pápa Áldott légy enciklikájának szellemében szeretnénk olyan önként vállalható nagyböjti gyakorlatokat is a testvérek figyelmébe ajánlani, melyek nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthetnek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit.
    Ezért először is arra buzdítjuk a kedves híveket, hogy aki teheti, legalább a nagyböjti időben – lemondásként és egyben a teremtett világ iránti felelősségének kifejezéseképp – ne autóval jöjjön szentmisére, vagy ha igen, akkor kínálja fel az autóban lévő szabad helyeket közelben lakóknak, hogy „telekocsival” közlekedjenek, és egyben a segítőkész kapcsolat is erősödjön egyházközségünk tagjai között.”

  • Helyi közösségi akciók a teremtés védelmében

    Dátum: 
    2016. február 2. kedd - 18:00
    Helyszín: 
    Mária Rádió
    Most ismét élőben jelentkezünk. A mai témánk a „helyi közösségi akciók a teremtés védelmében”, mit tesznek a katolikus közösségek helyben. Vendégünk a stúdióban Fürediné dr. Kovács Annamária a Szent István Egyetem Üzleti Tudományok Intézete egyetemi tanársegédje és a mátyásföldi, aki a Mátyásföldi Szt. József Plébánia tagja és Oláh Gábor Péter a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont kémia tanára.
    Szándékosan nem csak plébániai közösségeket hívtam meg a stúdióba, hanem olyan közösségeket, akikről tudom, hogy egy apropó egy hely, egy feladat hozta őket össze és itt keressük a választ a „mit tehetünk mi is a teremtés védelmében” kérdésre.
     
    A témának az adja aktualitást, hogy Rohály Gábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke ötlete alapján kiválasztott közösségekkel együtt közös akciót hirdetünk meg a közeledő böjtre. Gábornak az az ötlete támadt, hogy próbáljuk meg a böjti hetekben a figyelmet a teremtésvédő életmód egy-egy területére irányítani, de nem (csak) a szokásos böjti cikkeinkkel, hanem azzal, hogy plébániáink heti hirdetéseibe belevetetünk egy-egy konkrét cselekedetre történő heti felhívást. Az egyes heti felhíváshoz kapcsolódóan valami segéd-, és ismeretanyagot közzé is teszünk majd a teremtésvédelem.hu-n, illetve tervezünk kitűzni a plébániai faliújságra. 
     
    A szerkesztő: Kükedi Zsolt
  • Ó év és az új év a teremtésvédelem tükrében

    "Ó év és az új év a teremtésvédelem tükrében" címmel írt cikket az Új Ember január 10. száma "teremtésvédelmi" sorozatában.

    Kétségtelen, hogy a 2015-ös esztendő kiemelkedő eseménye volt Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája, amelyet június 15-én délben mutattak be a Vatikánban. Már a pápa beiktatása (2013) után néhány héttel hírek érkeztek arról, hogy a szentatya egy olyan enciklika megírása készül, amelyben egy, az egész világot hosszú távon megrengető problémát, a környezetrombolást, valamint a szegénység kérdését egyszerre kívánja tárgyalni. A teremtett világ védelme, illetve a társadalom leszakadt rétegeinek, a szegénység gondjainak kezelése szervesen összekapcsolódik. Az elmúlt év kiemelkedő eseménye volt az Éghajlatváltozási Keretegyezmény részes feleinek huszonegyedik találkozója, a párizsi klímacsúcs. A  megszületett megállapodás hatálybalépésének feltétele egyrészt az, hogy a klímacsúcson részt vevő államok kellően nagy számban (legalább ötvenöten) ratifikálják a dokumentumot, másrészt az, hogy az összesített kibocsátások viszonylag magas szintet érjenek el (a világ összkibocsátásának legalább ötvenöt százalékát képviseljék). E kettős feltétel erősíti, míg a célok és az azok eléréséhez vezető eszközök homályos kapcsolata gyengíti e nemzetközi jogi dokumentum tényleges megvalósíthatóságát. Az idei év hazánk OECD-tagságának 20. évfordulója is. A Miniszteri Értekezleten Magyarország 2016-ban alelnöki pozíciót tölt be az elnöklő Chile mellett. Ezen a fórumon és kísérő rendezvényein nemcsak további lépéseket fogalmazhatnak meg a résztvevők, hanem egyeztethetik és megerősíthetik a fejlett világnak a klímaváltozással összefüggő fejlesztési terveit.

    2016 szeptemberében találkoznak az OECD környezetvédelemért felelős miniszterei. Itt már konkrét szakkérdésekben is megerősítések várhatók, ha minden abban a szellemben történik, amely a világ vezetőinek párizsi találkozóját jellemezte tavaly decemberben.

  • Cikkeink az Új Ember ünnepi dupla számában

    Az Új Ember ünnepi dupla számában (2015. december 27-2016. január 3.) két oldalon jelent meg „teremtésvédelmi” cikk. Interjú készült Hetesi Zsolt fizikussal, a Naphimnusz Egyesület tagjával az „ember-Isten és az ember-természet viszonyáról”. Többek között arról beszél, hogy „Mi kitaláltunk magunknak egy rémet, ez pedig a folytonos gazdasági növekedés. Holott volt már példa a történelem során arra, hogy egy civilizáció a saját hibái miatt omlott össze, gondoljunk csak a majákra, a Húsvét-sziget népére, vagy éppen a Római Birodalomra. Napjainkban egy olyan korban élünk, ahol az ember és a természet szemben áll egymással. Amíg nem oldjuk fel ezt az ellentmondásos viszonyt – és ez csak erkölcsi szinten lehet-, addig ez a kérdés újra és újra fel fog merülni. A kereszténységben már évezredek óta mag van az iránytű, amely megmutatja, mit kell tennünk. Csupán megfelelő alázatra volna szükségünk ahhoz, hogy e szerint cselekedjünk. Isten mérhetetlen alázattal kiüresítette önmagát s hasonló lett hozzánk. Vajon tudunk-e alázatosak lenni mi is, vagy megmaradunk a gőgünkben?”

    „Egyet léptek a világ vezetői” címmel ír Nemes Csaba cikket a Klímacsúcs eredményeiről. Sosem látott összhang volt a magas politika kommunikációs szintjén, ami ma már sikernek számít. Az átlagolvasó keveset ért abból, ami történt: nem érti, hogy mit jelent az „ambíció szint”, mi jelent a Megállapodás ”jogilag nem”, de „politikailag” kötelező jellege, miért beszélnek másfél, vagy két fokos maximális globális hőmérséklet emelkedésről, holott az is tudott, hogy a vállalt ún. kibocsátási csökkentési kötelezettségek még három fokos vagy e feletti hőmérséklet növekedést is megengednek. A meglepő az, hogy a hozzáértők sem biztosak abban, hogy mennyire elegendő az alapprobléma kezeléséhez a Párizsban megfogalmazott, és majd lehetőség szerint 2019-20-ra hatályossá váló Megállapodás. A Megállapodás hatálybalépésének ún. kettős feltétele van: azaz hogy nem csak a csatlakozók kellően nagy száma, hanem az összesített kibocsátások szintjének aránya is számít., az az a 195 rész vevő ország közül legalább 55 államnak ratifikálnia kell az egyezményt, és a globális káros anyag kibocsátások 55 százalékát le kell fedniük. Ez a feltétel erősíti a nemzetközi jogi kényszer sikerességét ugyanakkor a célok, és az ahhoz vezető eszközök homályos kapcsolata gyengíti.

    „Nulla hulladék” címmel ír Nemes Csaba cikket a szelektív hulladékgyűjtés eredetéről, jelenéről és jövőjéről. Az egymásra épülő ökoszisztémák az élő és élettelen közötti szervezett kapcsolatokat különböző fejlettségen tartják fenn a különböző egyedek és szervezetek által elhagyott hulladékok, „melléktermékek” feldolgozásán keresztül. Valami hasonló körfogásos rendszeren gondolkozhattak a 90-es években azok a kutatók és gyakorlati szakemberek, akik megfogalmazták az ún. ipari ökológia koncepcióját, a kvázi ipari ökoszisztémák létrehozásának a lehetőségét. Az alap ötlet jó, de mégsem született sok, fenti típusú nagy rendszereket mozgató projekt, hiszen elég az, hogy az elkülönítetten kezelt hulladékok eljussanak a felhasználókig. Itt lép be a lakosságnál keletkezett ún. települési hulladék, és annak az elkülönített gyűjtése. A jövő feladata az ipar területén az egyre növekvő energia és nyersanyag igényt minél nagyobb mértékben a hulladékokból kielégíteni; a háztartási hulladékok esetén pedig teljesen meg kell szüntetni, a hulladékoknak a földbe való lerakását. Ezt pedig talán, csak egy új rendszerrel lehetséges megoldani, például az ún. száraz, és nedves gyűjtőedények elterjesztésével A száraz edénybe azon hulladékok kerülnének egybeöntve (!), amelyek most a szelektív edényekbe, és azokat egy optikákkal is felszerelt szortírozó rendszer szétválogatja, a nedvesbe pedig az ételmaradékok és zöld hulladék (remélhetőleg egyre kevesebb), és azok kiszárítva energetikai hasznosításra kerülhetnek. Ez a jövő, amire azonban várnunk kell még tíz, tizenöt évet.

  • 2015 Advent - 4. hét: A mindennapok tempója, a valós értékek virágoztatása

    Fura világban élünk. Most épp az év egyik legsűrűbb, legzsúfoltabb időszakánál tartunk: ez lett az Advent és a Karácsony. Folyik a bevásárlás, rohanás egyik boltból a másikba, ajándékok és díszek beszerzése. De még ünnep nélkül is igen hajtós az év vége. Hajtás van az iskolában és egyetemeken: közeleg a félévi bizonyítvány, tornyosulnak a vizsgák. Hajtás van a munkahelyeken és hivatalokban. Év végi statisztikák készítése, költségvetés, jövő évi tervezés. Számok, táblázatok véget nem érő sora. A templomokban is készülődnek már az év végi hálaadást száraz adatokká silányító könyvelői számadással. Az otthonok sem mentesek a versengéstől, ki ad nagyobb, szebb és drágább ajándékokat, kinek finomabb a bejglije, hol roskadozik az asztal több süteménytől. És persze ez a normális, ebbe nőttünk bele, ez a megszokott. 

    Mennyire szeretnénk, akarunk, merünk ebből kilépni? Most az ünnepekre, vagy akár az életformánkat is megváltoztatni? Milyen lehet egy olyan közösség víziójának tempója, mely idei adventi elmélkedéseink alapjául szolgál? (ld. Viridis blog)

    Ki és mi diktálja a tempót életünkben? Ferenc pápa sokszor hangsúlyozza most megjelent enciklikájában, hogy az ember is a természet és a teremtés része. Ezért jól tesszük, ha figyelünk a természetre, a teremtett világra. Mert segít megtalálni a helyes tempót. Bár az életünk alapjául szolgáló időt elvileg minden kultúra – és a mai napig a mienk is – a Nap és a Hold járásához szabta, mégis úgy tűnik, teljesen eltávolodtunk modern életvitelünkkel az égitestek ritmusától, mintegy kiszakítva magunkat a teremtett világból. Ha megpróbálunk lassítani a tempón, elfogadni azt, hogy mindennek meg van a maga ideje, talán egészségesebb életet élhetünk, és a természettel való összhangunk is növekedhet. Ha le tudunk lassítani, talán mi is több gyümölcsöt élvezhetünk, ahogy Paracelsus írta:

    „Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs
    ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
    az semmit sem tud a szőlőről.”

  • Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! - természet és társadalom változásaival foglalkozó előadássorozat

    Dátum: 
    2016. január 18. hétfő - 17:00
    Helyszín: 
    MTA Könyvtár és Információs Központ, Budapest, V. Arany János u. 1.
    Változó Világ
     
    A Magyar Szociológiai Társaság Holisztikus ökológiai szakosztálya és az MTA Könyvtár és Információs Központ Agora programja 2015 őszén elindítja a természet és társadalom változásaival foglalkozó sorozatát. A fórum célja, hogy a világ változásaival foglalkozó, és az ezek iránt érdeklődő emberek megismerhessék és kicserélhessék gondolatikat. Ezért minden előadás után lehetőség lesz a hozzászólásokra és a vitára.
     
    Az első öt előadásnak a párizsi „Klímacsúcs” (2015. november 30. és december 11. között) a fő témája, ezért ennek az előadássorozatnak a címe:
     
    „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”
     
    A hétfő esténként elhangzó előadások előtt (1/2 5 és 5 óra között), és után (7 óra és 8 óra között) ökotudatosan terített asztalok mellett lehetőség lesz a személyes beszélgetésekre.
     
    Minden este a program pontosan 5 órakor egy vers felolvasásával kezdődik és egy rövid zenemű meghallgatásával fejeződik be. 
     
    Helyszín: MTA Könyvtár és Információs Központ
                     Budapest, V. Arany János u. 1. 
     
    A félév programja:
  • 2015 Advent - 3. hét: Közösségek maguk és egymás közt

    Kapcsolataink és közös ügyeink

    Azt ígértük, víziót, jövőképet mutatunk. (Az idei adventi elmélkedéseink kiindulópontjául szolgáló, eredetileg a Viridis blogról származó alapszöveget itt olvashatják.) Milyen legyen társadalmi kapcsolati világunk? Mit tegyünk, vagy épp ne tegyünk, hogy igaz legyen a mondás: olyat tégy másoknak, amit te is el tudnál fogadni? A vízió – fogalma szerint – realisztikus, hihető, vonzó, tükrözi az érintettek céljait, aspirációit, képszerű, szemléletes és érzelmi töltésű. Itt meg is állnék. Nem vonatkoztathatunk el attól, hogy minden vízió érzelmi kötődést is tartalmaz. Lesz, aki nem vágyik egy ilyen létforma után, lesz, aki ma is próbál így élni, s azt remélem, lesz, aki rövid eszmefuttatásaink alapján elgondolkodik azon, hogy vajon ki tudná-e próbálni, meg tudná-e állni akár egy hétig, hogy ne a ma realitásait, hanem a jövő érdekében a múlthoz jobban kötődő realitásokat vegye figyelembe.

  • Ima a párizsi klímacsúcs sikeréért - minden emberért ma és a jövőben

    Kedves Olvasóink!

    Bizonyára nagyon sokan figyelik a Párizsban zajló a 21. nemzetközi ENSZ klímakonferenciát (a COP21-et), amely a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás elleni küzdelemről szól. Nagyon nagy a tétje ennek az összejövetelnek.
     
    Óriási erők csapnak össze a színfalak mögött és előtt. A jó és a rossz, a lelkiismeret és a lelkiismeretlenség, az önzés és az önmegtagadás, az okosság és az ostobaság, a bátorság és a gyávaság, a mértékletesség és a mohóság, a nagylelkűség és az irigység harca zajlik.
     
    Kérjük minden olvasónkat, hogy a konferencia napjaiban imádkozzanak az itt közzétett napi imaszándékra egyénileg vagy közösségükben! Jó alkalom ez arra is, hogy „életre keltsük” imádságunkban Ferenc pápa Laudato si' enciklikájának záró imái közül legalább az egyiket!
    Egyben bátorítunk mindenkit, hogy ezt a felhívást ossza meg ismerőseivel: imádkozzunk együtt minél többen egy szívvel!
     
    A Naphimnusz Egyesület tagjai
     
    December 13-án, vasárnap:
     
    Minden emberért, beleértve a ma élő és a következő nemzedékeket, hogy a világban mindenki otthon érezhesse magát, mert közös otthonunkban együtt éljük át a megállapodás következményeit.
     
    Az imádságok megtalálhatók az „A Laudato si' enciklika imái” cikkünkben.

Oldalak