Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
szo, 2015-03-14 08:59 Mi is az a bizonyos két Celsius fokos emelkedés? címmel írt Nemes Csaba cikket az Új Ember március 8- ai számában. Vajon mi is ez a rejtélyes, sokat emlegetett kettő Celsius fok, amire egyre többször hivatkoznak az ember által okozott éghajlatváltozás kapcsán?! Valamikor 1992. táján az Éghajlatváltozási Keretegyezmény létrehozása kapcsán merült fel ez a határszám, méghozzá nem akárhol, hanem Genfben, a Világ Meteorológiai Szervezet (WMO) és az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által létrehozott Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek otthon adó ENSZ székház falai között. Az azokban az időkben a Genfben zajló eseményeket közelebbről követők elbeszélései szerint egy orosz tudós diplomata ötlete volt a kettő Celsius fokos határ. A diplomatát ismerők beszámolói szerint ő maga nem igazán fogadta el az ember által okozott éghajlatváltozás folyamatát, sokkal inkább azt természeti okokra vezette vissza, ugyanakkor a 2 Celsius fokos határértéket kerek, jól kommunikálható valamint nagyon távoli jövőbe vesző határértéknek tartotta. Maga az ötlet el is halt volna, ha a német kormány 1994-ben Berlinben megrendezett Klímacsúcson (az Egyezmény Részes Feleinek Konferenciája első ülésszakán) nem hozta volna be a nemzetközi hivatalos köztudatba, azért hogy egy jól meghatározott, világos célt tűzhessenek ki a nemzetközi közösség elé. Azóta is ez maradt a globális cél, bár a később hatályossá vált nemzetközi jogi dokumentumba nem került be. Mi történik, ha meghaladja ezt a határt a globális évi középhőmérséklet emelkedés? Sokan használják azt a kifejezést, hogy ezután „átbillen”, a globális klímaváltozás és "visszafordíthatatlanná”, „katasztrofálissá” válnak a következményei. Nagyon sok globális modellszámítási kísérlet utal ilyen jelenségekre, de az a bizonyos, a népszerűen „töréspontnak” is nevezett 2 Celsius fokos határ biztosan nem indíthat el ilyen drasztikus változásokat. Ennek a határ számnak nincs valódi fizikai tartalma. Nem a két Celsius fok a lényeg, hanem inkább az ehhez a tartományhoz (1-3 Celsius fok) tartozó klimatikus –esetenként súlyos- regionális következmények. Egyre többet kellene tudnunk arról, hogy pl. a Kárpát-medencében milyen változásokkal kell számolnunk az elkövetkező ötven évben szinte biztosan bekövetkező felmelegedés miatt. Ez azért is lenne rendkívül fontos, hogy minél többet tehessünk, hogy felkészüljünk az alkalmazkodásra és időt nyerjünk a cselekvésre.
h, 2015-03-09 21:29 Az ünnepek különleges napok, megszentelt időszakok, nemcsak átvitt értelemben, hanem sokszor valójában is, és ezek nemcsak a vasárnapok, amelyek számunkra keresztények számára természetes ünnepek, hanem a nemzeti ünnepeink, családi ünnepeink, barátaink ünnepei is, mind, mind lehetőség arra, hogy kiszakadjunk a mindennapokból és megtiszteljük az ünnepet annak ami. Mindegyik ugyan, más- és más jellegű, de néhány dologban biztos, hogy hasonlítanak egymásra, azaz egyaránt van szakrális és profán jellegük és valamilyen kisebb és/ vagy nagyobb közösségben gyakoroljuk. Vannak ünnepeinkben megszentelt percek és vannak élvezetekkel kapcsolatos percek, bár ennek az aránya nem mindegy, de az biztos, hogy sokan igyekszenek nem egyedül eltölteni, de vannak olyan embertársaink akiknek –talán- ez már nem annyira fontos, vagy nincs már bennük elég erő egy közösséghez tartozáshoz.
Legyen – talán – az első cél, hogy törekedjünk arra, hogy mindig közösségben ünnepeljünk. Túlságosan egyszerűnek, „triviálisnak” tűnik, pedig sokan vannak, akik egyrészt egyedül vannak, és közülük néhányan, akik nem is akarnak közösségben lenni, ünnepelni. Ha ismerünk ilyen embertársunkat, ne féljünk őket megpróbálni bevonni. Tudom nem könnyű sem a hívónak, aki befogad a saját közösségébe, sem a meghívottnak. Ismernünk kell a minket körülvevők állapotát, igényeit és tapintatosan közeledni meghívásunkkal. A közösség adhat megoldást akár Ferenc pápa idei Nagyböjt-i üzenetében megfogalmazottakra is „a világméretű önzés és közömbösség” csökkentésére. A közösség nemcsak a lelki megújulást segíti, hanem a különböző felesleges fogyasztás iránti vágyat is csökkenti, aminek bizony több pozitív, teremtésvédő eredménye is lehet. Ferenc pápa üzenete azt tartalmazza, hogy „Isten szeretete töri meg a halálos önmagunkba zárkózást, ami a közömbösség maga, és az egyház ezt a szeretetet a tanítása és a tanúságtétele révén közvetíti. A pápa azt kéri, hogy „A helyi közösségeknek arra kell törekedni, hogy túllépjenek a saját határaikon és kapcsolatba kerüljenek az őt körülvevő társadalommal, benne főként a szegényekkel.” Továbbá ahogy a Vatikáni rádió kommentálja „a pápa azt ajánlja, hogy úgy tekintsünk a másik ember szenvedésére, mint egy felhívásra, mely a megtérésre szólít fel bennünket. Ferenc pápa azt kéri tőlünk, hogy az előttünk álló Nagyböjtöt úgy éljük át, mint a szív átformálásának a folyamatát”.
v, 2015-03-01 19:01 Életünk egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. Ha beleszámítjuk az oda-vissza utazást, a munkahelyi ebédidőt, akkor az arány még nagyobb. A teremtés védelmének erkölcsi parancsa és hitből fakadó igénye tehát nem korlátozza a felelős gondolkodást és cselekvést az otthonunkra, a szűkebb családunkra. A munkahelyen – függetlenül attól, hogy beosztottként, vezetőként, vagy vállalkozóként tevékenykedünk – nagyon sok alkalom adódik, hogy a környezetünkért tehessünk valamit.
Ha valakit az Isten mások irányításának felelősségével ajándékozott meg, akkor ezzel a lehetőséggel számos dologra lehet befolyásunk. A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy vajon a vállalkozás a közjót, az emberi méltóságot, az emberiség egészének javát szolgálja-e? Ha úgy érezzük, hogy munkahelyünk felesleges, csak az emberi telhetetlenséget kielégítő, vagy a természetet feleslegesen terhelő szolgáltatást vagy terméket nyújt, akkor ideje átgondolni, hogy ez-e az Istentől rendelt hivatásom. Valóban érdemes-e pár napos használat után eltörő, és a szemetesben végző fröccsöntött műanyag vízi pisztolyt, egyszer használatos felfújható matracot, rágógumit, vagy bulvárlapot kínálni embertársainknak? Vajon a hit, a remény, és a szeretet vezérli-e tetteimet a munkahelyen, vagy kettős életet élek – vaskosabb viccek, az adóelkerülés a „munkahelyen” beleférnek, miközben a családban, a templomi közösségben jól nevelt, erkölcsös mintapolgár vagyok?
v, 2015-03-01 18:54 „Az óriások megállapodtak” címmel írt Nemes Csaba cikket a február 22-én megjelent Új Emberben a teremtésvédelem rovatban. A Kína és USA klímavédelmi megállapodásáról és az EU ez irányú vállalásairól ír. Kína jelenleg a világ legnagyobb a szén-dioxid kibocsátója, a globális szén-dioxid-kibocsátás 28% -áért felel. Ez az érték az Európai Unió a CO2-re átszámított összkibocsátásának majdnem a kétszerese. Mi több, a 2030-as évekre eléri az EU ún. historikus, azaz a 1800-as évek utolsó dekádjától megbecsült, kummulált kibocsátását, és 2040-ra az USA historikus kibocsátását is. Történelmi léptékű megállapodás köttetett 2014 őszén a két legnagyobb Kína a CO2-kibocsátó ország Kína és az USA között. Kína vállalta, hogy a CO2-kibocsátása 2030 évekre eléri maximumát, azaz onnan már tovább nem növekszik, valamint azt, hogy az ún. nem fosszilis tüzelőanyagok aránya 2030-ra eléri a primer energia felhasználásban a 20%-ot. Az Egyesült Államok azt vállalta, hogy 2025-re el kívánja érni, hogy a kibocsátása 26% -28% -kal csökkenjen 2005-ös szinthez képest, valamint azt, hogy a tervei szerint USA kibocsátása 2050-re a 2005-ös szint alá süllyed 83%-kal. A fentiek alapján a két nagy kibocsátó Kína és USA megállapodása, valamint az EU már bejelentett tervei szerint 2050-ig jelentős üvegházgáz csökkentést lehet majd elérni globálisan. Ezek az erőfeszítések ugyan nem elegendők ahhoz, hogy ne haladja meg a globális évi középhőmérséklet emelkedés a sokat emlegetett 2 celsius fokot, de mégis egy új, elkötelezett és valóban komolynak mondható előrelépés várható idén.
v, 2015-02-22 21:38 Vannak egyáltalán céljaink a hétköznapjainkban? Vagy csak úgy tesszük egyik napról a másikra, amit megszoktunk és csodálkozunk, hogy már megint eltelt egy hét? Életünk nagy részét hétköznapok teszik ki, és bár az emlékezetes dolgok jobbára jeles napokhoz kötődnek, csupán átvészelni a hétköznapokat, s így mintegy lemondani róluk vétkes mulasztás lenne. Ha valaki ebben a helyzetben lenne, annak azt ajánljuk, legyen az az első célja, hogy kitűzi: ne sodródással teljenek hétköznapjai.
Mi lehet olyan hétköznapi cél, aminek elérése Istennel és a teremtéssel egyszerre hoz nagyobb összhangba minket? Nagyon széles a választék! Mindennapjainkban sok módon terheljük a környezetet. Ezek közül kedvünk és lehetőségünk közül választhatunk egy vagy több területet.
Kezdjük az étkezéssel! Az ökológiai lábnyom ökonómiája című kötetben megjelent, 2011-es tanulmány szerint a magyar háztartások ökológiai lábnyomának legnagyobb része, 42%-a az élelmiszerekhez és alkoholmentes italokhoz kötődött. Meglepő, de a sokkal több figyelmet kapó közlekedés és üzemanyagok csak 14%-ot tettek ki. Jelentős lábnyom csökkenést érhetünk el, ha az étkezéssel kapcsolatban tűzünk ki célokat. Az étkezés környezetterhelése három fő tényezőtől függ: az étel fajtájától, származási helyétől és az ipari feldolgozás mértékétől. Egy főzelékebéd környezetterhelése jelentősen kisebb egy adag bélszínénél. Az előbb jó példaként említett főzelék sem olyan környezetbarát, ha hozzávalóit távoli országokból hozták ide. Ugyanaz a menü valószínűleg jóval nagyobb energiafelhasználással és a feldolgozás során keletkezett több ételhulladékkal terheli a környezetet, ha úgy került az asztalunkra, hogy ipari üzemben készítették, hűtve szállították és mi csak melegítettük, mint ha a piacon vett hozzávalókból otthon készítettük el. Az étkezéssel kapcsolatos célok terén megfogalmazhatunk olyat, hogy kevesebbet eszünk a nagyobb lábnyomú ételekből, pl. tartunk heti egy vagy több húsmentes napot. De lehet az is cél, hogy lemondunk a távol termelt ennivalókról, vagy hogy magunk főzünk a családban legalább heti néhány napon.
sze, 2015-02-18 21:46 2015. február 18., Hamvazószerda
Tisztelt Olvasóink!
Már hagyománnyá vált, hogy a nagyböjtben cikksorozatot jelentetünk meg a Naphimnusz egyesület honlapján. 2012-ben gyakorlatias kérdésekkel foglalkoztunk, végigvettük mindennapi tevékenységeinket és arról írtunk, mit tehetünk, hogy nagyobb összhangban éljünk a teremtéssel. 2013-ban és 2014-ben a lelki háttér szemszögéből vizsgáltuk a teremtésvédelmet, előbb a sarkalatos erényeket, majd a Szentlélek ajándékait gondolva végig.
Idén a céljainkat vesszük nagyító alá. Ezek jelentik a kapcsolódást hitünk, elveink és meggyőződésünk, valamint a mindennapi cselekedeteink között. Ha céljaink hitünkkel összhangban vannak, akkor kiegyensúlyozottan, lelki nyugalommal dolgozhatunk azok elérésén. Ilyenkor eredményeink megélése, a céljaink felé való haladás élménye jelenti a boldogságot. Ellenkező esetben, ha céljaink konfliktusban állnak hitünkkel, meggyőződésünkkel (például: elvben fontosnak tartom a teremtett világ védelmét, de mégis vonzó cél, hogy a Karib-tengeren töltsem a szabadságomat) akkor az ellentmondás okozta belső feszültség, lelkiismeretfurdalás még akkor is megakadályozza, hogy önfeledten boldognak érezzük magunkat, ha elérjük a kitűzött célt.
Fontos tehát a megfelelő célok kiválasztása. Ehhez próbálunk segítséget adni az alábbi felosztásban:
sze, 2015-02-11 22:37 „Ne bántsátok a Bioszférát!” címmel írt Bakonyi Gábor cikket február 8-án megjelenő Új Emberben. Arról írt, hogy egy texasi milliárdos a múlt évszázadban érdekes projektet finanszírozott, aminek megálmodói a Bioszféra2 nevet adták. Arizonában, a sivatagban 12 700 négyzetméteres (mintegy két és fél futballpálya nagyságú), 180 000 m3-es, hatalmas üvegházat létesítettek. Az üvegházon belül kialakították mindazokat az ökoszisztéma-típusokat, amelyekből a Földön sok fordul elő. A végső cél, egy emberek által lakott, önfenntartó rendszer létrehozása volt. Több előzetes kísérlet után, végül 1991. szeptember 26-án nyolc gondosan kiválasztott, jól képzett kutató költözött új otthonába, és ott élt egészen 1993. szeptember 26-ig. A rendszer, ha döcögve is, de működött. Az egyik nagy problémát a légköri oxigén koncentráció csökkenése jelentette (18 hónap után oxigént kellett pumpálni a rendszerbe). Érdekes ökológiai jelenség volt továbbá, hogy míg a fontos beporzó szervezetek, mint a méhek, folyamatosan pusztultak, addig néhány ismert kártevő, mint egyes sáska- és csótányfajok, valamint a patkányok elszaporodtak. Annak ellenére, hogy sok ökológiai jelenséget jobban megértettünk a projekt eredményeképpen, működő bioszférát vagy valami ahhoz tényleg hasonlót, mégsem tudtunk létrehozni. A történetet befejezéseként egy, ma már közhelynek ható kijelentés kívánkozik ide, amit sokfelé olvashatunk. Csak egyetlen Földünk van. Ámde a közhellyé vált kijelentéseknek az a sorsuk, hogy bármilyen igazak is, egy idő után legyintünk rájuk, unalmasak lesznek, nem hatnak ránk. Ezért talán nem árt a gondolat kiegészítése a következőkkel: vigyázat, a Bioszféra2 kísérlet nem sikerült!
sze, 2015-02-11 22:37 Az Új Ember február 8-i számában egy vízügyes szakember, Háfra Mátyás emlékezett meg a 15 évvel ezelőtti tiszai cianid szennyezésről „Van élet a Tiszában" címmel. A Tiszát 2000. február elején a Szamoson keresztül egy példátlanul nagy cianid-ion koncentrációjú mérgezés érte. Ennek mértéke a Szamoson mért adatok alapján csúcsértékként 32,6 mg/l cianid volt, ami az érvényben lévő határérték több mint 320-szorosa! Az első döbbenet után a lehetséges védekezési stratégia kialakítása került előtérbe. A fő kérdés az volt: Csökkenthető-e a cianid koncentráció bármilyen beavatkozással? A szennyeződés következményeinek kezelésére két fontos üzemrendi döntés született. A Kiskörei Duzzasztómű üzemének módosítása, amely lényegében azt jelentette, hogy a cianidos vizet lehetőség szerint úgy kell levezetni a Tározóban, hogy védeni lehessen a Tisza-tó és a közép-tiszai hullámtéri vizes élőhelyek természetvédelmi oltalom alatt álló élővilágát. A Tisza folyón 2000. február elején levonult szennyezés a vízminőségi kárelhárítási feladatokban addig nem alkalmazott módszereket tett szükségessé. A Kiskörei tározó funkciói közé mindig is beletartozott, hogy az esetleges szennyezések következményeit csökkentse, azonban eddig főleg a feliszapolódás csökkentésében hasznosultak a vízkormányzási lehetőségek. A Tisza vize a cianidtól már február közepén megtisztult. Az elvégzett és a folyamatosan történő vizsgálatok bizonyították, hogy a Tiszában, a Tisza-tavon, a holtágakon és az öntözőcsatornákban nem történt cianid szennyezés. A térségben a felszín alatti vízkészlet sem szennyeződött.
sze, 2015-01-28 08:42 Baranyai Gábor ír a „Fenntartható fejlődés éve?” címmel az Új Ember január 25-ei számában a „Teremtésvédelem” rovatban. Azt írja, hogy „Sokunk számára meglepő módon, időnként a nemzetközi nagypolitika – közkeletű eufémizmussal: a nemzetközi közösség – megpróbál az emberiség egésze számára valami egyöntetűen jót tenni. 2015 is egy ilyen nagy nekifutás éve lesz: ez év őszén kell, hogy az ENSZ elfogadja az új globális fenntartható fejlesztéspolitikai keretet, melynek elsődleges célja a szegénység felszámolása és az emberhez méltó élet lehetőségének a megteremtése lesz a Föld valamennyi lakója számára. A 2030-ig megvalósítandó konkrét célkitűzéseket 17 fő pontban összegezték, amelyek feltételezhetően elvezetnek minket egy méltányos, a Föld természeti és kulturális örökségét tiszteletben tartó, kiegyensúlyozott fejlődési modellhez. Ha a célkitűzésekhez a megvalósítás (pénz)eszközeit és intézményeit is sikerül megtalálni, akkor példa nélküli esélyt kap az emberiség, hogy a teremtett világ ismert kereteinek lerombolása nélkül kereshesse boldogulását.”
Kedves Teremtésvédők!
Negyedik alkalommal gyűlünk össze január 14-én 18.30 órakor, hogy az egyházi cselekvés teológiája fényében, a keresztény élet és a környezeti kérdésből fakadó, halaszthatatlan tennivalóinkról beszélgessünk.
Alkalmunk témája: Technikai kultúra és a teremtett világ iránti felelősség.
