Bándi Gyula írt cikket „Cselekedj helyi szinten” címmel cikket a január 11-én megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Arról ír, hogy a környezetvédelmi mozgalmak jó ideje jelszavuknak tekintik a „Gondolkodj globálisan, cselekedj helyi szinten” szlogenjét, amelyet egy közel 100 éves könyvből eredeztetnek, egy skót várostervező tollából. A kérdés a települések fejlődésére vonatkozik, kiterjesztve a figyelmet arra, amit manapság fenntartható településfejlesztésnek és településüzemeltetésnek hívnak. Az üzenet lényege: a helyi cselekvések legyenek tekintettel a globális, vagy akár holisztikus szempontokra és nem hivatkozhatnak arra, hogy a helyi lehetőségek esetenként annyira korlátosak, hogy csak a nagyoknak, a felsőbb szinteknek van arra esélyük, hogy alakítóan formálják a világot. Ez a visszahúzódó, felelősséget nem vállaló megközelítés sem a katolikus ember felelős magatartása, sem pedig a korszerű településmenedzsment, szempontjából nem elfogadható. Kérjük az önkormányzatokat, fordítsanak minden eddiginél nagyobb figyelmet arra, hogy a Teremtésben mindannyian társörökösök vagyunk, és kérünk minden helyi közösséget, hogy támogassa e küldetésben a helyi döntéshozókat. Ez a feladat nem jelent feltétlenül nagy tetteket, sem hatalmas anyagi erőfeszítéseket, nem kell feltétlenül ökofalut létrehozni, mint Gömörszőlösön. Előrelépés lehet a mind több településen megjelenő helyi termelői piac, létesíthető kerékpárút, tanösvény. Ide sorolható a plébániák kertjében is megjelenő, a hazai gyümölcsfaállományt reprezentáló mini génbank, az erdei iskolák eddigi sikere, a mintaporta Somoskőújfalun, a miskolci szociálterápiás központ, a biomassza fűtés terjedése.

Az Új Ember 2014. karácsonyi dupla számában Mozsgai Katalin és Nemes Csaba ír a „Jövőnk ára” címmel cikket. Azt írják: sokszor halljuk, hogy értékvesztett világban élünk. Vannak olyan értékek, amelyek a viselkedésünket, gondolkodásunkat keretezik be, ezek pl. az etikai normák és vannak olyanok, amelyek fizikai létünket határozzák meg ilyen például a természeti környezetünk, sőt mi több ezek egymással rendszerint összefüggenek, ugyanakkor manapság mindkettővel baj. Környezetünk, jövőnk biztonsága napról napra romlik: ez nem feltételezés, hanem tény. Sokszor halljuk, hogy ennek legfőbb oka, hogy sokan vagyunk a Földön, pedig nem ez a valódi gond. Nem a születésszabályozás a megoldás, hanem a fogyasztás szerkezetének, mennyiségének, elosztásának a megváltoztatása, valamint a termelésből adódó környezeti terhek sürgős és hatásos csökkentése. Ne legyintsünk, mondván „úgy is a pénz dönt el mindent”! Hiszen nem mindegy, hogy a pénz miként működik, mit mér, az árak mit jelentenek. A megfelelő piaci működés egyik eleme a szűkösségre való figyelmeztetés. A környezeti erőforrások szűkösségére vonatkozó információk azonban hiányosak, sokszor nem teljesen ismertek. A piaci mechanizmusok ilyenkor kudarcot vallanak. Jövőnk valódi megoldásának kulcsa a társadalmi rendszer értékrendjének megváltoztatásában rejlik, azaz például elég lenne „csak” komolyabban venni az Evangélium üzeneteit, azok értékeit. Az értékek régi-új struktúrája megváltoztatja az emberi környezet is: az ismereteket, az intézményrendszert, a termelés és fogyasztás szerkezetét, és természetesen azt a piaci információt közvetítő eszközt, amit az árak, a pénz fejez ki. Azaz nem mindegy, hogy a „pénz” minek az értékét fejezi ki, mi számít a döntés hozatalnál értéknek. Szent II. János Pál pápa 1990-es béke világnapi üzenetében azt írja „A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.” Ferenc pápa megszólalásaiban többször visszatért ehhez a gondolathoz. Érdemes nekünk is elgondolkozni.

"Vegyünk hazait” címmel írt cikket Mozsgai Katalin az Új Ember november 16-ai számában a Teremtésvédelem rovatban, a Budapesti Francia Intézetben megrendezett „a rövid ellátási láncok jelene és jövője, és az önkormányzatok lehetőségei” című konferencia kapcsán. Az esemény fővédnöke: Pierre Rabhi, biogazdálkodó, filozófus, író, az Oasis en tous lieux („Oázis mindenütt”) elv megalkotója. Mit is jelent tulajdonképpen a „rövid ellátási lánc”? Biztosan halottak már arról, hogy például a sárgarépa sokszor akár 3 ezer km-t is megtesz a termelőtől a felhasználóig, pedig a szomszéd kis kertésztől is megvehetnénk azt, ami az asztalunkra kerül. A nagykereskedelmi, vagy konvencionálisnak mondott élelmiszer ellátástól eltérő helyi élelmiszer- és a rövid ellátási láncok népszerűsége egyre nő. Néhány formájával nap, mint nap találkozhatunk, mint pl. a közvetlen értékesítési módok ilyenek a„szedd magad”, a „termelői piac”, „gazdaudvari értékesítés”, vagy ún. közösségi marketing alapú értékesítés pl. a szövetkezeti boltok, fesztiválok. De ha nem vigyázunk nemcsak az ebédünk és vacsoránk készül majd ugyanabból távoli logisztikai központból érkezett répából, burgonyából és hagymából, hanem a termesztett növények sokszínűsége is így kopik ki. A termesztett növények és a természet sokfélesége földi életünk meghatározó alapja, az ökoszisztémák színes hálózata védőháló, a Föld immunrendszerének legfontosabb eleme. A családban, helyi kisközösségekben történő gazdálkodás pedig a helyben lakók számára nyújt többletbevételt, a tevékenység diverzifikáció a megélhetési lehetőségeket szélesíti, a vidéki élet minőségét, eltartóképességét javítja. Használjuk a vidéket, és ne hagyjuk tönkretenni!

„Csővégi látásmód” címmel írt cikket Bakonyi Gábor az Új Ember október 19-ei számában a Teremtésvédelem rovatban. A környezetszennyezés problémáit megoldani hivatott eljárások kidolgozására és megvalósítására komoly technológiai megoldásokat alakítottak ki. Gondoljunk csak a különböző víz- és levegőtisztító berendezésekre, az autókban található katalizátorokra, a talajszennyezéseket megszüntető készítményekre …stb.... A környezetvédelem gyakorlatában a fejlett országok jelenleg általában ilyen  „csővégi” eljárásokat követnek. Pedig jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni. Az ún. megelőző eljárások a szennyezést már annak forrásánál csökkentik (kevesebb hulladék, szennyvíz előállítása stb.). Jó megoldás a „kék gazdaság” koncepciójának követése, azaz a termelést az anyagok körforgásához hasonlóan kellene megszervezni. Minden legyen egy következő hasznos láncszem része, a táplálékláncokhoz és táplálékhálózatokhoz hasonlóan. A természetes ökoszisztémákban nincs hulladék!