• Teremtésvédelmi kalendárium – A várakozás virága

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a karácsonyi kaktuszról mesél költői lelkű szakértőnk.

    A karácsonyi kaktusz talán a legszebb adventi virágunk!

    A kaktuszok különös családot alkotnak a növényvilágban. Botanikai értelemben semmi nem az rajtuk, aminek elsőre látszik, hiszen a tövisek valójában módosult levelek, amik a szélsőséges szárazság elviselésére, a párolgás visszatartására alakultak ennyire „testetlenné”. A felületesen levélnek gondolt zöld szártagok pedig hajtások, amik láthatóan átveszik az asszimiláció, és a nehezen megszerzett víz gondos megőrzésének feladatát is. Legtöbben sivatagok, félsivatagok lakói, és egy boldogabb éghajlaton élő ember számára inkább riasztó, szánalomra méltó a sorsuk. Mégis a kaktuszgyűjtők népes tábora bizonyítja, hogy van valami fontos üzenetük a világ számára!

    Karel Capek A szenvedelmes kertész című munkájában így ír a kaktuszokról: „Egy kisebb kaktuszgyűjtemény olyan, mint a harcias manók tábora. Ha egy harcos fejét vagy kezét levágják, újabb kardot suhogtató, tőrt szegező vitéz támad belőle. Az élet harc.

    De vannak titokzatos percek, amikor ez a dacos, megközelíthetetlen, marcona lény mintha megfeledkezne magáról, és elszunnyadna: ilyenkor virág bomlik ki belőle, nagy és fényesen ragyogó, békés, szelíd virág a támadóan előreszegezett fegyverek közt. Nagy kegyelem, ritka esemény ez, amelyben nem is egyhamar van része akárkinek…”

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 3. vasárnap

    Szentlecke (Jak 5,7-10)

    Testvéreim! Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves is türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.

    Testvéreim, ne zúgolódjatok egymás ellen, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Mert íme, a bíró ott áll már az ajtó előtt.

    Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak!

     

    Az ember az utóbbi évszázadokban egy természettől elrugaszkodott, elszakadt életformát alakított ki magának (a gazdag Észak országaiban, ahová mi is tartozunk); és most elsősorban ezt az életformát félti azoktól a hatásoktól, melyeket tulajdonképpen az ennek az életformának a fenntartásához szükséges tevékenységek keltenek (és okoznak károkat először azoknak, akik nem is részesülnek annak „áldásaiból”: a harmadik világ szegényeinek)… E bonyolult és fenntarthatatlan konstrukcióból bizonyos értelemben egyszerű volna a visszalépés a közvetlen, türelmes, ráhagyatkozó, a teremtett világ rendjével egységben álló életformához.

    Persze hiába egyszerű, mégsem könnyű ez a lépés: nehéz bevallani, hogy téves úton járunk, hogy mások kárára élünk, nehéz elszakadni a kényelemtől, a mesterségesen gerjesztett igényektől, a megszokásoktól, a lehetőségektől (melyeket sokszor csak azért látunk annak, mert nem látjuk mögöttük az erkölcsileg vállalhatatlan feltételeket, melyek lehetőségnek állítják be őket), sőt első lépésként azt az alapvető tényt, hogy mi is részei, haszonélvezői vagyunk mindezeknek. Segíthet ebben, ha felfedezzük a „hátunk mögött”, a másik, az egyszerű és jó irányban az Úr közelségét.

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 2. vasárnap

    Szentlecke (Róm 15,4-9)

    Testvéreim! Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját! Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére! Állítom ugyanis: Krisztus azért vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. A pogányok viszont irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Ezért magasztallak téged a pogányok között, és dicsérem dallal a nevedet!

     

    A környezeti válság sok embert reménytelenségbe taszít vagy türelmetlenségbe hajt. Az Írás viszont, Isten kinyilatkoztatása már jó előre megadatott nekünk, hogy bátran cselekedjünk, tudva, hogy ha emberileg kilátástalannak is tűnne a helyzet, Istennel van jövőnk a mostani aggasztó helyzetben is.

    Az egyre nagyobb léptékű, már globális problémákból az igazi kiút a közvetlen egymáshoz forduláson, az egymásra figyelő, bizalomteli közösségeken keresztül vezet.

    Laudato si'

    92. Amikor a szív valóban nyitott a világot átfogó közösségre, semmi és senki nincs kizárva ebből a testvériségből. Következésképpen az is igaz, hogy a közöny vagy a kegyetlenség a világon élő többi élőlénnyel szemben valamiképpen mindig kihat arra is, ahogyan a többi emberrel bánunk. Szívünk csak egy van, és ugyanaz a nyomorúság, amely rávesz egy állat bántalmazására, hamarosan megmutatkozik a többi személlyel való kapcsolatban is. Mindenféle kegyetlen bánásmód bármely teremtménnyel szemben „ellenkezik az emberi méltósággal”. Nem gondolhatjuk, hogy valódi szeretet van bennünk, ha a valóság bármely részét kizárjuk érdeklődésünkből: „A béke, az igazságosság és a teremtés megőrzése három egymással teljesen összekapcsolódó téma, és ezeket nem lehet egymástól elkülönítve egyenként tárgyalni, mert különben ismét visszatérnénk a valóság leegyszerűsítő szemléletéhez.” Minden összefügg mindennel, és mi, emberi lények mindannyian testvérként egybekapcsolódunk egy csodálatos zarándoklásban. Összeköt bennünket az a szeretet, amellyel Isten szereti minden teremtményét, és amely minket is egybeköt – gyengéd szeretettel – napfivérrel, holdnővérrel, folyófivérrel és földanyával.

    219. Ahhoz, hogy megoldjunk egy ilyen bonyolult helyzetet, amilyennel a mostani világnak szembe kell néznie, nem elég, ha mindannyian külön-külön jobbá válunk. Az egymástól elszigetelt egyének elveszíthetik képességüket és szabadságukat arra, hogy legyőzzék az instrumentális ész logikáját, és kiszolgáltatva maradnak az erkölcs nélküli, a társadalmi és környezeti érzék nélküli fogyasztói gondolkodás kénye-kedvének. A társadalmi problémákra közösségi hálóval kell válaszolni, nem pusztán az egyéni javak összegzésével: „Ennek a feladatnak a követelményei akkorára növekednek, hogy egyéni kezdeményezésekkel és individualista szellemben nevelt egyének összefogásával nem lesznek teljesíthetők. Az erők összefogását és a megvalósítás egységét teszik szükségessé.” A tartós változás dinamizmusának elindításához szükséges ökológiai megtérés egyben közösségi megtérés is.

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 1. vasárnap

    freepik.com

    Adventet legtöbbször, szinte már közhelyszerűen a várakozás idejének szokták nevezni. Megvan az igazsága ennek a kifejezésnek, hiszen valami olyannak az eljövetelére várunk, ami szükséges a boldogságunkhoz, amit magunktól mi emberek nem tudnánk megszerezni magunknak: a megváltásra. Az Üdvözítő eljövetelét valóban csak várni tudjuk, és kérni, hogy megkaphassuk.

    Ugyanakkor a „várakozás” szó félrevezető is lehet. Sok olyan várakozást látunk magunk körül, amely puszta passzivitást jelent. A kormányok, a multicégek, a hatalmak egymásra várnak: „majd ha a másik lép, akkor lehet, hogy én is teszek valamit”. A hétköznapi emberek sokszor a hatalommal rendelkezőkre várnak: „megvárom, amíg kötelezővé teszi a törvény, akkor majd megteszem”. Nemritkán egymásra várunk a döntésekkel: „miért én cselekedjek, megvárom, mások mit tesznek”. Istenre várunk akkor is, amikor ő azt kéri, hogy mi döntsünk, mi tegyük meg a magunk lépését.

    Az Advent azonban nem ebben a passzivitásban akar megerősíteni bennünket. Ha így értjük a várakozást, akkor az Úrjövet ideje nem ezt jelenti, hanem sokkal inkább „készületet”. „Ébredjetek az álomból!” – szólít fel minket Advent első vasárnapjának szentírási üzenete, és cselekedjetek! „Vessétek le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit!” Készülnünk kell, vagyis aktívan keresni a jót és leleplezni, elvetni a rosszat. Isten érkezik, de nekünk alkalmassá kell tennünk magunkat a fogadására.

    Idei adventi teremtésvédelmi elmélkedéseink ezen az úton, ebben a készületben szeretnének segíteni. Advent vasárnapjainak a római katolikus liturgiában elhangzó szentleckéihez fűzünk hétről-hétre néhány teremtésvédelmi gondolatot, majd pedig ugyancsak hozzájuk kapcsolódóan Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából – melynek ebben az egyházi évben fogunk megemlékezni megjelenése ötödik évfordulójáról – kiválasztott pontokat kínálunk elmélkedésre.

    A közeledő Megváltó tegye cselekvően várakozóvá készületünket, hogy tanúi lehessünk Isten szeretetének a világ iránt, és kovászai az emberiség közös cselekvésének a Földért az „új ég és föld” reményében!

    Szentlecke (Róm 13,11-14)

    Testvéreim! Ismeritek az időt: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! Üdvösségünk közelebb van, mint amikor hinni kezdtünk! Múlóban az éjszaka, elközelgett a nappal. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben, ne civakodva és viszálykodva! Öltsétek inkább magatokra Jézus Krisztust s a testi fegyelmet, hogy ne a bűnös vágyak szerint cselekedjetek.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A bölcs halász

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a közelgő adventhez fűzi gondolatait szakértőnk.

    A napokban jelenteti meg legújabb, ötévenként készülő átfogó környezetvédelmi áttekintését Environment at a Glance címmel a fejlett országok együttműködési szervezete, az OECD (honlapjukon már elérhető). Sok érdekes adat, környezeti indikátorérték mutatja be az elmúlt időszak változásait és hasonlítja össze az OECD 36 tagállamát egymással és az OECD-n kívüli világgal egyaránt. Vannak jelentősen javuló értékek, vannnak stagnáló és romló adatok: így például megtudathatjuk, hogy a 36 OECD-tagállam erdeinek összessége a Föld erdősültségének a 27 százaléka; az OECD országainak üvegházhatásúgáz-kibocsátása a világ kibocsátásnak a 35 százaléka, de ez 47 százalékkal kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor az OECD teljes anyaghasználati ökológiai lábnyoma 60 százalékkal növekedett a 25 évvel ezelőttihez képest, azaz jelentősen fokozódott a teljes természeti környezet terhelése. Sok ezer adat és összehasonlítás majdnem teljes képet nyújt arról, hogy milyen a fejlett világ helyzete környezeti szempontból. A temérdek ábra, táblázat, elemzés még több kérdést vet fel, és sokszor a kérdések csak kérdések maradnak.

    Sokan, akik talán jól értik, látják, hogy mi történik a világban, kérdezik – ahogyan én is, aki már régóta foglalkozom a globális, környezeti, fenntarthatósági problémákkal és nap mint nap olvasom az új elemzéseket és cikkeket, kérdezem: mi is a helyes út?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A krizantémumról meg ne feledkezz!

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lehet mértéktartóan élvezni az életet? Szakértőnk szerint igen, és azt is megírta, hogyan.

    „Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémumról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantémum és újbor. Jegyezd meg jól!” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

    Valóban, valahogy így kellene a Márton-napon megszentelt újbort kóstolgatni! Ünneppé varázsolni a nyirkos novemberi estéket, az ősz ajándékait örömmel elfogadni. Talán éppen attól leszünk otthon a világban, hogy rátalálunk, mi az, ami itt és most megérett, kiforrt, kivirágzott az ember örömére. És ha már megidéztük Hamvas Bélát, odaülhetünk-e ma is gondolatban jó lelkiismerettel vele egy asztalhoz?

    Van egyáltalán köze a gesztenyének és az újbornak a teremtésvédelemhez?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Jelek

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a környezeti változás fontos, de sokszor távolinak tekintett jeleivel foglalkozik szakértőnk.

    November elsején az igenaptár szerint a következő részt olvassuk a Jelenések könyvéből:

    „Akkora sereget láttam, hogy meg sem tehetett számlálni. Én, János láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangos szóval így kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt arra, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: »Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!«” (Jel 7,2–4)

    Az emberi tevékenység, különösen az elmúlt ötven évben, több mélyreható, globális környezeti változást indukált, amelyek alapvetőn meghatározzák a jövő életfeltételeit. Szinte minden héten hírt hallunk az éghajlatváltozásról, az ezen folyamathoz kapcsolható következményekről, sokat hallunk a műanyagszennyezések rendkívüli elterjedéséről. Ugyanakkor a kevésbé népszerű hírek közé tartoznak a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos tanulmányok, különösen azok, amelyek nem egy-egy védett, ritka állatfajról szólnak. Pedig számomra úgy tűnik, hogy sokkal riasztóbb következményei lesznek/lehetnek a tőlünk távol lévő trópusi tengeri biodiverzitás súlyos degradációs folyamatának vagy az élelmiszer-előállításhoz kapcsolható ún. agrobiodiverzitás sokkoló csökkenésének (gondoljunk csak a beporzók tömeges pusztulására vagy talajaink talán még nem is kellően ismert mikrobiológiai sokszínűség-csökkenésére).

  • Rész, vagy egész?

    A Magyar Környezeti Nevelők Egyesülete 2019. szeptember 28-án, szombaton egész napos munkaértekezletet tartott, melyen a szerzők és szakértők a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia Alapvetés című, 36 fejezetből álló, több mint 250 oldalas szakmai anyagot vittaták meg. A találkozó plenáris előadója Zlinszky János volt. Előadását az alábbiakban közöljük.
     
  • Teremtésvédelmi kalendárium – Kolostorkertek gyógyító illata

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a természet patikájával ismerkedünk szakértőnk segítségével.

    „Cur moriatur homo cui salvia crescit in horto?
    Contra vim mortis non est medicamen in hortis.” /
    „Miért is halna meg az ember, ha zsálya nő a kertjében?
    Halál ellen nincs orvosság a kertben.”
    (salernói orvosi iskola, 12. század)

    A bencés kolostorok évszázadok óta híresek gyógynövénykertjeikről. Amikor a szerzetesek Magyarországra érkeztek, minden kis közösség hozta magával azokat a növényeket, amelyek nálunk vadon nem élnek, de a kolostori gyógyászatban akkoriban nélkülözhetetlenek voltak, és némi téli védelemmel, gondossággal itt is sikerült őket megtelepíteni. Ezek jellemzően illatos lombú, illóolajokban gazdag, mediterrán eredetű félcserjék, Európa déli tájairól valók, ezért csak kevés tudott nálunk kivadulni, a szabad természetben elszaporodni, így a mai napig gondosan dédelgetett kerti növények maradtak. Bizonyára nem véletlen, hogy manapság Pannonhalmán, Bakonybélben is újra találkozhatunk velük.

    Sokszor magyar nevük is elárulja eredetüket, így tisztelettudóan őrzi az eredeti latin elnevezést a levendula (Lavandula), a rozmaring (Rosmarinus), és a zsályában is ráismerünk a Salviára, az izsópban a Hyssopusra, a bazsalikomban a Basilicumra.

    A legtöbb kolostorkerti gyógynövényünk az ajakos virágúak családjába tartozik, amelyekre jellemző, hogy nemcsak a virág, de az egész növény tele van gyógyító illóolajokkal. Antibiotikus hatásuknak köszönhető, hogy fűszerként az ételek tartósítására is alkalmasak, segítenek megfázások, légúti gyulladások, emésztési problémák esetén, így méltán megbecsült szerei ma is a házi patikának.

    Csodálatos képességük, hogy nemcsak a test, hanem a lélek gyógynövényei is, hiszen közismert, hogy a levendula illata megnyugtat, a rozmaring élénkít, a kakukkfű bátorít, a bazsalikom bizalmat, derűt ébreszt.

    Hogy mennyire más egy szintetikus készítmény hatásmechanizmusa, mint egy gyógynövényé, arra akkor döbbenhetünk rá, ha a 17. századi tudós jezsuita, Lippay János leírásaiból olvasunk róluk. Így ír például a citromfűről a Pozsonyi kert című könyvében: „A Melissa hatalmasképpen megerősíti és vigasztalja embernek a szívét: főképpen, mikor az éjtszakai szorongatások álmában reá jőnek. A bánatot és a melancholiát elűzi…”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A teremtés hete

    Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a jövő történelemkönyvébe lapozunk bele.

    Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) I. és II. munkacsoportjának közös ülésén szeptember 24-én Monacóban elfogadták Az óceán és a krioszféra (jégtakaró) a változó éghajlatban című jelentést. Miközben a világ New Yorkra, az ENSZ-ben zajló klímacsúcsra figyelt, az IPCC elfogadott tehát egy újabb átfogó, több mint ezer oldalas jelentést. E jelentések terjedelmére való tekintettel mindig készül egy összefoglaló is a döntéshozók számára. Ez esetben ez is több mint negyven oldalas. Az összefoglaló rövid állításokat tartalmaz, illetve az állításokhoz tartozó rövid magyarázatokat, legfontosabb tényeket és adatokat.

    Három nagy csoportra osztották az állításokat: a) megfigyelt változások és hatások, b) előre jelzett változások, c) kihívások. Az állítások, a maguk tudományos korrektségében, a melegedő éghajlattal kapcsolatos tényekről és várható változásokról dermesztő üzeneteket hordoznak. Ezekből most csak néhányat válogatok, de biztos vagyok benne, hogy egy későbbi alkalommal érdemes lesz a teljes állításcsomagra kitérni.

    Amit biztosan tudunk az az, hogy az elmúlt évtizedekben a globális felmelegedés a jégtakaró nagy arányú csökkenéséhez vezetett: mind a tengeri jégtáblákat, mind a szárazföldi jégborítást tekintve. A hótakaró kiterjedtsége is csökkent, és megnőtt az állandóan fagyott területek (permafroszt) átlagos hőmérséklete. Mára már bizonyított, hogy a globális óceán 1970 óta változatlanul melegszik, az éghajlati rendszer melegedéséből származó hőmennyiség 90%-át veszi fel. 1993 óta az óceánok felmelegedésének üteme több mint kétszeresére nőtt. Az óceáni-tengeri hőhullámok gyakorisága 1982 óta megduplázódott, és intenzitásuk növekszik. Az egyre több szén-dioxid elnyelésével az óceán felszíni savasodása felgyorsult. A tengerek oxigéntartalma a felső 1000 méteres rétegben csökkent. A globális, átlagos tengerszint emelkedik, és ez a folyamat az utóbbi évtizedekben gyorsulást mutat, leginkább a grönlandi és az antarktiszi jégmezők olvadásából származó vízmennyiség és a hőtágulás miatt. Emelkedett a trópusi ciklonok előfordulásának a gyakorisága és ereje, valamint a hozzájuk csatlakozó esőzések nagysága. Amire számíthatunk: felgyorsul a jégtakaró csökkenése, tovább emelkedik a tengervíz hőmérséklete és az ebből adódó extrém éghajlati és időjárási események erőssége, gyakorisága nő. További tengeri savasodás és oxigéncsökkenés várható.

Oldalak