A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon gondolkodunk, hogyan lehet környezettudatosan vásárolni az ősz gyönyörű zöldségeit, gyümölcseit.

„A dinnye husát már belehelte az ősz,
nem harsan késem jó éle nyomán, csak bölcs
szavakat ejteget s szeliden reped el,
de a szilvák arany ölén még feszesen
ül a mag! ó, ének dicsérjen két gyümölcs,
olcsó vacsorák dísze, kilós eledel! ”
(Radnóti Miklós: Alvás előtt)

Milyen pontosan megragadható pár sorban Kisasszony, azaz Kisboldogasszony napjának ideje, ahogy múlik a nyár, és már itt jár az ősz a kertek alatt… Bizony, a dinnyék ideje lassan lejár, és ez így van rendjén a nagy körforgásban, hiszen a hatalmas, üdítő, vízzel teli gyümölcs augusztusban esett igazán jól, amikor a nappali forróság éjszakára is alig enyhült. Most aztán, ahogy hűvösebbek a reggelek, egyre édesebbek a gyümölcsök. A szilvában már bőven van cukor, sűrű lekvárrá főzve magában is eláll, aztán jön a szőlő, a körte, a füge szép sorban, ahogy a szervezetünk is igényli már ilyenkor a több energiát adó táplálékot. Ezután már csak az olajos magvak következnek, a dió, a mandula, a mogyoró, a Természet örök rendje szerint.

De hogy ismeri ki magát a városi ember a mai zöldséges tarkabarka kínálatában, mi éppen az idénygyümölcs, mit is válasszunk, ami valóban javunkra válik? Akár a vékony pénztárcájú költő csaknem száz évvel ezelőtt, először az árat és a bőséges kínálatot figyeljük! A szilva most is olcsó idénygyümölcs, heteken át más-más fajta jelenik meg a pultokon, és persze a termelői piacokon. Érdemes már csak azért is piacon vásárolni, hogy a folyton változó színekben gyönyörködjünk. Májusban ragyogó zöld saláták, hagymák, nyár elején az eper, aztán a cseresznye, meggy sokféle pirosa, de a legszebb a szeptemberi kirakat, a paprikák, paradicsomok szinte kínálják magukat a lecsóbefőzésre. Érdekes, hogy sötétednek a színek az ősz közeledtével. A szilvánál már csak a padlizsánok komorabbak, még jó, hogy melléjük lehet halmozni az aranysárga apró, körteforma paradicsomokat.

De mit keres a narancs, a banán, az ananász ilyenkor a kínálatban? Van rá igény, mondja a kereskedő, és beszerzi a világ túlsó feléről is, amit csak megkíván a kedves vevő. A „tudatos vásárló” azonban ingerülten figyeli a pult mögött heggyé növő színes papírládák, műanyag tálcák hulladékát. A termelő hazaviszi a kiürült műanyag rekeszeket, évekig használja őket, de minél messzebbről jön az áru, annál több csomagolási hulladék terheli a folyamatot, és így egész élővilágunkat. (A görögdinnye ezért is dicséretes választás, méreténél fogva nem tűr semmiféle csomagolást…)

A távoli óceánok szemétszigetein szörnyülködő olvasó itt, Magyarországon mennyi felelősséget hordoz mindennapi választásaival? A szárazföldön nem szigetek, hegyek nőnek szemétből. A szelektív hulladékgyűjtés, az újrahasznosítás lehetősége inkább csak lassan ébredező lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál, hiszen a csomagolóanyag gyártása, a hulladék visszagyűjtése, lebontása, újrafeldolgozása rendkívül energiaigényes folyamat, ámbár ez a GDP növekedése szempontjából egyenesen kívánatos…

Még valami változott az elmúlt nyolcvan-száz évben. A vásárló és a termelő egyre messzebb kerül egymástól; a magyar föld bőséges ajándéka, az idei kiváló minőségű dinnye már nemcsak „olcsó vacsorák dísze, kilós eledel”, hanem a dinnyekertész megélhetését biztosító áru, és számunkra a nyár üdítő öröme. A nagy áruházláncok akciói következtében idén is kitört a dinnyeháború, az alacsony felvásárlási árak egyszeriben veszteségessé tették a termelést. Egy év verejtékes munkája áll szemben ilyenkor a gazdasági erőfölénnyel. Lehetünk ennek a méltatlan küzdelemnek vásárlóként pillanatnyi haszonélvezői? A lelkiismeret megint csak a termelői piac felé irányítja lépteinket…

Fotó: Pixabay.com

Lechner Judit/Magyar Kurír