Az ősziesen zord májusból tomboló kánikula köszöntött ránk júniusban. Holnap Péter-Pál, és jövő kedden (július 2.) a régi hagyomány szerinti Sarlós Boldogasszony ünnepe, a búza aratásának hagyomány szerinti kezdete. Indul az aratás, a várható termés a májusi esőzések miatt nem lesz olyan rossz, mint ahogy az áprilisi előrejelzések mutatták. A termésbecslés mára már nagy pontossággal elkészíthető, hacsak nem nehezíti a betakarítást az időjárás. Egy-két hétnél hosszabb időszakra talán még nagyobb bizonytalansággal lehet komolyan vehető prognózist adni, de azon túl már sokat tévedhetnek a modellek is. Változott, változik az időjárási események „évszaknak megfelelősége” is.

Az év első negyedében olyan szárazság pusztított, hogy a legtekintélyesebb agrárszakemberek is „klímakatasztrófát” emlegettek, aztán megjött az eső, néhol még jóval több is a kelleténél. Viharok pusztítottak, jégeső tizedelte a termést, és ha nem működött volna az országos jégeső-elhárító rendszer, akkor még jóval nagyobb károkra is számíthattunk volna. Rendkívül mozgalmas, szélsőséges határok között mozogtak az időjárási paraméterek az elmúlt hónapokban. Az éghajlati átlagoktól való eltérés, az éghajlati változékonyság mértéke észrevehetően, statisztikailag kimutathatóan nőtt.

Két érdekes jelenségnek biztos van szerepe a változékonyabb időjárási mintázatok kialakulásában. Az egyik az úgynevezett globális óceáni „szállítószalagnak”, a világóceán nagy vízkörzésének megváltozása. Ami Európát közelebbről érintheti, a Golf-áramlás (a szállítószalag észak-atlanti ága) megváltozása, lassulása, amelynek szerepe lehet a kialakult időjárási rendszerek viszonylagos stabilitásának megváltozásában és kiszámíthatóságában. A másik folyamat pedig az északi-sarki úgynevezett circumpoláris légkörzés lassuló, nagyobb „hullámokat” verő (kanyargósabb) áramlása, amely a meridionális (észak–déli) irányú légtömegek gyakoribb mozgását okozza, a sarkkörön túl rendkívüli melegeket és a mediterráneumban szélsőségesen hideg időjárást előidézve. Mindkét jelenség mögött, fizikailag bizonyíthatóan, a globális felmelegedés áll.

Nem véletlenül figyelmeztetett az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) egy évvel ezelőtt (2018 márciusában) A szélsőséges időjárási események Európában: felkészülés a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra című jelentésében arra, hogy a klímaváltozás már a jelenünk, és minél határozottabban komolyan kell vennünk az alkalmazkodást, ami egy sor máig megoldatlan kérdést vet fel.

Az EASAC friss jelentése pedig (2019. júniusban) a súlyosbodó közvetlen és közvetett egészségügyi kockázatokra hívja fel a figyelmet, ideértve a gyakoribb hőhullámokat, a szélsőséges időjárási jelenségek (árvíz és szárazság) fokozódását, a légszennyezést (például az erdőtüzek miatt), az allergének arányának növekedését a levegőben. Az írják, hogy a melegedő éghajlat miatt Európában új betegséghordozók jelennek, jelenhetnek meg. Ilyen az ázsiai tigrisszúnyog, amely számos vírus: az agyvelőgyulladás, a chikungunya-láz, a dengue-láz, a nyugat-nílusi láz, a sárgaláz vírusa és a Zika-vírus hordozója. A tigrisszúnyog egyre inkább terjed Európában, a következő évtizedben várhatóan már Nyugat-Európa túlnyomó részén elő fog fordulni. Az utóbbi hetekben Magyarországon is voltak észlelések.

Mára már a döntéshozók elkötelezettnek tűnnek abban, hogy bátran szembenézzenek a klímaváltozással, és konkrét és markáns intézkedéseket hozzanak a változás csökkentése és a változáshoz való alkalmazkodás területén. A világ vezetői elkötelezettnek tűnnek, de a valódi folyamatok mégis más tükröznek.

Az OECD (a fejlett országok fejlesztési szervezete) Központi Hivatala, ami a világ legjelentősebb agytrösztje is, egy friss jelentésében minden olyan szakpolitikát vizsgál, amely közvetlenül támogatja a fosszilis üzem- és tüzelőanyagok előállítását vagy felhasználását mind a harminchat OECD- és a nyolc partnerországban. A jelentés (http://www.oecd.org/fossil-fuels/publication/ [3] – Inventory of Support Measures for Fossil Fuels 2018) megállapítja, hogy még mindig rendkívül magas a fosszilis üzem- és tüzelőanyagok közvetlen állami támogatása a vizsgált országokban. Az elmúlt években történt csökkentés mértéke nagyon lelassult, annak ellenére, hogy a nemzetközi klímavédelmi erőfeszítések egyik legfontosabb célja a fosszilis üzem- és tüzelőanyagok használatából származó kibocsátások drasztikus csökkentése.

A nemzetközi hivatalos kommunikációkban a klímapolitikai célok elérése elsődleges feladat, ugyanakkor az OECD-jelentésből kiolvasható következtetés arra utal, hogy a döntéshozói elkötelezettség inkább látszat, mint valóság.

Illusztráció: Pixabay

Nemes Csaba/Magyar Kurír