A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal nemcsak jókívánságokat hozunk az új évre, hanem fontos megvalósítandó terveket is.

[3]

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója, Hans Bruyninckx 2019. december 4-én az EU 2020-as állapotjelentésének bemutatásakor a következőket mondta: „Európa környezetállapota a borulás határán van. A következő évtizedre még maradt egy szűkülő lehetőségünk, hogy erőfeszítéseinket megsokszorozva meghozzuk a szükséges természetvédelmi intézkedéseket, mérsékeljük az éghajlatváltozás hatásait, és radikálisan csökkentsük természeti erőforrásaink fogyasztását.” Hans Bruyninckx professzor nem politikus: amellett, hogy az ügynökség vezetője, 1996-ban doktorált, azóta is több egyetemen oktatott, a nemzetközi környezetpolitika és fenntarthatóság elismert kutatója. Nem szokott elhamarkodott kijelentéseket tenni, véleménye megalapozott, tényalapú.

Talán a fentiek miatt is világos lett minden EU-s tagállam vezetőjének, hogy nem szabad tovább várni, már nem elegek a szavak, és nincs szükség további elemzésre. A legutóbbi EU-s csúcson megállapodtak egy hosszú távú tervben: „Tekintettel a rendelkezésre álló legújabb tudományos eredményekre és arra, hogy fokozni kell a globális éghajlat-politikai fellépést, az Európai Tanács jóváhagyja azt a célkitűzést, hogy az EU a párizsi megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen.” Így kezdődik a két héttel ezelőtt elfogadott Európai Tanács, azaz az Európai Unió állam- és kormányfői részvételével ülésező szervezet éghajlatváltozással kapcsolatos dokumentuma. Ez jelentős vállalás! Vannak ugyan később az állítást pontosító magyarázatok, de a cél tiszta, és az elhatározás szinte egyhangú döntésen alapszik. Lengyelország „kért még időt”, hiszen az ottani energiaellátás legnagyobb része szénalapú, és a szektor átalakítása akkora összegeket igényel, hogy a klímasemleges EU 2050 elérésében való részvétel Lengyelországnak óriási külső segítség nélkül elképzelhetetlen.

Az illetékes EU-s vezetők azonnal vitték a döntés hírét Madridba, az éppen zajló „klímacsúcsra” (a madridi COP25 a huszonötödik „részes felek találkozója”), ahol 196 ország több mint huszonötezer résztvevője volt jelen. Annak ellenére, hogy az Európai Uniónak már világos és erős céljai és tárgyalási mandátuma volt, a fejlett és fejlődő országok sem maguk között, sem egymással nem tudtak megegyezni az ún. kvótakereskedelmi kibocsátási csökkentési eszközök legfontosabb működési szabályaiban, valamint a klímaváltozás által előidézett károk finanszírozási rendszerében sem. A siker újra elmaradt, emiatt 2020-ra még az eddigieknél is ambiciózusabb célokat kell kitűznie minden, értsük jól, minden országnak, annak érdekében, hogy a legsúlyosabb következményeket elkerüljük.

Az Európai Unió bátor döntése ellenére úgy tűnik, hogy semmi nem történt. Pedig egyre több jel, közvetlen következmény sarkallhatná a döntéshozókat, hogy kövessék az EU döntését. Ha így történne, akkor talán 2 Celsius fok alatt lehetne tartani a globális évi középhőmérséklet átlagos emelkedését. Ne felejtsük, a fél vagy az egy fok nemcsak annyit jelent, hogy ennyivel magasabb az átlagos hőmérséklet, hanem – az összetett természeti folyamatok egymásra hatásaként – azt is, hogy nagyon sok káros, akár katasztrófát okozó folyamat indulhat el a minket körülvevő természetben, amiről már sokat írtam már itt, a Teremtésvédelmi kalendáriumban is.

Az év végén, közel az új évhez, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi is tehetünk és kell tennünk azért, hogy csökkentsük természeti erőforrás használatunkat. Ne várjunk másokra, már most döntsük el, hogy nemcsak a jövő évi karácsonyi ajándékok, hanem minden ajándék legyen olyan, aminek kisebb az ökológiai lábnyoma a hagyományosnál: legyen csomagolásmentes, helyi termék, és a sok ezer kilométer távolságból érkezett kütyűk vagy a távoli, repülős utazás helyett ajándékozzunk például a közeli országok vonattal és kerékpárral bejárható túráit. Ajándékozzunk több közös élményt, adjunk több időt szeretteinknek!

Ne csak „zöldek” legyünk, legyünk szelídek és kitartóak is! Először csak egyet lépjünk. Csavarjuk le a fűtést egy fokkal, egy-két nappal kevesebbet üljünk egy héten autóba, és nagy lépés, ha legalább egy napon elhagyjuk a húst az étrendünkből. Ne az internet előtt üljünk, legyünk inkább a családdal, gyerekekkel, unokákkal, barátokkal csak egy órával többet. Jó, ha többet vagyunk a csendben, csodálva a hajnal fényeit, és este a csillagok szelíd szikráit, vagy csak az otthoni, késő esti halk szöszmötölések megnyugtató hangjait figyelve, helyet készítve szívünkben a Szent Lélek szavának. Azután lépjünk még egyet: ne kérjünk műanyag zacskót a boltban, ne vegyünk feleslegesen sok élelmiszert és ne hagyjunk ételt a tányérban, és ne higgyük el, hogy mindez nem számít! És tegyünk még egy lépést: számoljunk be egymásnak, hogy mit sikerült megtenni, osszuk meg egymással tapasztalatainkat, kérdezzünk a szakértőktől, kérdezzünk a döntéshozóktól akár országos, akár helyi szinten is, választ várva, hogy mit tesznek, és mit tehetünk együtt. Tegyük mindezt szelíden és kitartóan, hiszen tudjuk, hogy „boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”.

Ismerik a véleményemet, csatlakozva Béres Tamás teológus professzor úr megfogalmazásához: a teremtésvédelem „a hálás élet művészete”.

Kívánom, hogy 2020-tól legyenek minden reggel és majd a nap végén minden este hálásak mindazért a fantasztikus, összetett, élő Világért, ami körülvesz bennünket, amit érdemes gondozni, védeni, és jó békében együtt lenni vele.

Fotó: Pixabay

Nemes Csaba/Magyar Kurír