2015. április 28-án a Pápai Tudományos Akadémián rendezett konferencia zárónyilatkozata

[1]

Mi, alulírottak azért gyűltünk össze a Pápai Tudományos Akadémián, hogy az ember okozta éghajlatváltozás, a mélyszegénység és a társadalmi elszigetelődés – ideértve az emberkereskedelmet is – kihívásaival a fenntartható fejlődés összefüggésében foglalkozzunk. Számos vallásból és az élet különböző területeiről érkeztünk, így tükrözzük az emberiség közös vágyakozását a béke, a boldogság, a jólét, az igazságosság és a környezeti fenntarthatóság után. Mérlegeltük a döntő tudományos bizonyítékokat, amelyek az ember okozta éghajlatváltozásról, a biológiai sokféleség csökkenéséről és a szegényeknek a gazdasági, társadalmi és környezeti katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottságáról tanúskodnak. Az ember okozta éghajlatváltozás, a társadalmi kirekesztés és a mélyszegénység vészhelyzetével szembesülve egyesült erővel jelentjük ki, hogy:

Az ember okozta éghajlatváltozás létezése tudományos tény, és enyhítése az emberiség erkölcsi és vallási kötelessége; ebben a központi erkölcsi kérdésben a világ vallásai kulcsszerepet játszanak. Ezek a tradíciók mind megerősítik minden egyén veleszületett méltóságát az egész emberiség közjavával összefüggésben. Megerősítik a természetes világ szépségét, csodálatos voltát és eredendő jóságát, és tisztában vannak vele, hogy ez egy olyan értékes ajándék, amit közös gondunkra bíztak, így erkölcsi kötelességünkké téve az otthonunkul szolgáló kert tiszteletét a tönkretétele helyett;

A szegények és kirekesztettek végzetes fenyegetettséggel néznek szembe az éghajlati szélsőségek, mint például az egyre gyakoribb aszályok, pusztító viharok, hőhullámok és az emelkedő tengerszint miatt;

A világ technológiai, gazdasági és tudományos fejlettsége lehetővé teszi az éghajlatváltozás enyhítését éppúgy, mint a mélyszegénység felszámolását a fenntartható fejlődés szolgálatában álló megoldások, köztük az információ technológia által támogatott alacsony szén-dioxid kibocsátású rendszerek felhasználásával;

A fenntartható fejlődés – ideértve az éghajlatváltozás enyhítését is – finanszírozását az alacsony szén-dioxid kibocsátású energiatermelésre való áttérés ösztönzésével és a békére való töretlen törekvéssel kellene támogatni, ez utóbbi lehetővé tenné, hogy az anyagi erőforrásokat katonai fejlesztések helyett a fenntartható fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen befektetésekre fordítsák;

A világnak szem előtt kellene tartani, hogy az idei, párizsi klímakonferencia (COP21) valószínűleg az utolsó lehetőség, hogy hatékony lépéseket tegyenek az ember okozta felmelegedés 2ºC alatt tartására és a biztonság érdekében jóval 2ºC alatt maradására, ezenközben a jelenlegi tendencia a végzetes 4ºC-t vagy ennél magasabb értéket is elérheti;

Az ENSZ-tagországok politikai vezetőinek különös felelőssége, hogy a COP21-en olyan határozott megállapodásra jussanak, ami az éghajlatváltozást az emberiség számára biztonságos keretek között tartja és megvédi a szegényeket és kiszolgáltatottakat a már folyamatban lévő klímaváltozástól, amely azok életére súlyos veszélyt jelent. A fejlett országoknak, ahogy ígérték, anyagi támogatást kell nyújtaniuk a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás enyhítéséhez;

Az éghajlatváltozás enyhítése szükségessé teszi a világ gyors átállását a megújuló és más, alacsony szén-dioxid kibocsátású energiák felhasználására és az ökoszisztémák fenntartható kezelésére. Ezt az átállást a nemzetközileg elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok szellemében kell végrehajtani a mélyszegénység felszámolásával összhangban, biztosítani kell az egységes hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz, a minőségi oktatáshoz, a biztonságos ivóvízhez és a fenntartható energiaforrásokhoz, valamint együtt kell működni az emberkereskedelem és a rabszolgaság más formáinak felszámolásáért. Minden ágazatnak és érdekeltnek hozzá kell tennie a magáét ehhez az elhatározáshoz, aminek mi is szolgálatába állítjuk az egyéni képességeinket.