• Teremtésvédelmi kalendárium – Klímacsúcs és imanap

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. November 30-án kezdődik a dubaji klímacsúcs – a Naphimnusz egyesület kezdeményezésére ezen a napon ökumenikus imanapot tartanak.

    Kezdenek lassan kibontakozni a történelmi jelentőségűnek tervezett dubaji klímacsúcs (COP28) legforróbb témái. November 30-tól két hétig az éghajlatváltozás enyhítéséről és az alkalmazkodásra való felkészülésről szóló magas szintű nemzetközi egyeztetések házigazdája, az Egyesült Arab Emírségek. Egyes szakportálokon (például az Earth Negotiaton Bulletin, az SDG knowledge hub és a COP28 hivatalos oldalán) már olvashatók információk, bővebb elemzések.

    A legfontosabb célkitűzések két nagy területre fognak összpontosítani: az energiaátállás felgyorsítására és a kibocsátások csökkentésére még 2030 előtt, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának átalakítására a régi ígéretek teljesítésével és egy új pénzügyi megállapodás kereteinek meghatározásával.

    Kiemelkedő ügy lesz a 2015 óta eltelt időszak eredményeinek felmérése, az úgynevezett globális leltár (Global Stocktake) véglegesítése, melynek célja a párizsi megállapodás célkitűzéseinek elérése felé tett kollektív előrehaladás értékelése, különös tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és az alkalmazkodási erőfeszítések és a finanszírozási folyamatok helyzetére. Ez az ötévente elvégzendő értékelés adhat iránymutatást további éghajlatváltozási intézkedések előkészítésére, valamint az eddigiek megerősítésére, felgyorsítására.

    Az ENSZ hivatalos honlapján is megtalálható összegzés egyértelmű: a világ súlyosan rossz úton halad. Ennek ellenére, amint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentése kimutatta, a megoldások készen állnak, és gyors beavatkozással továbbra is elérhető egy biztonságos és élhető jövő.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Az elíziumi mezők virágai

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a virágszedés lélektanába nyújt bevezetést.

    „Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe. Elmulasztottál valamit? Azt válaszolom: Nem hiszem. De ha majd így szól: Sajnálsz itt hagyni valamit? Azt fogom mondani: A virágokat. Szívesen és könnyen lemondok minden másról, ami a földön él, de a virágok, a virágok!” (Hamvas Béla: A virágszedés lélektana)

    Vajon miért borítja a ravatalt szinte minden kultúrában élő virág? Mi köze a virágoknak az elmúláshoz, az eltávozó lélek békés elengedéséhez?

    Borisz Paszternák regényében Zsivágó doktor búcsúztatói a szovjet hatalom árnyékában némán állnak a ravatal körül, szertartás nincs, nem is lehet, csak a virágok helyettesítik a hiányzó éneklést és imát: „Nemcsak virítottak és illatoztak, hanem mintegy kórusban bocsátották ki illatukat, meglehet, siettetve vele az oszlást, és adakozva, ahogy csak jó illatú erejükből telt, mintha végeztek volna valamit. Oly könnyű elképzelni, hogy a növényi birodalom legközelebbi szomszédja a halál birodalmának. Itt, a föld zöld növényei közt, a temetők fái közt, a virágágyakból kisarjadó virágok közt, itt vannak talán összesűrítve az átváltozás titkai és az élet talányai, amelyekkel annyit küszködünk…”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Vakvágányon: felkészülés az ENSZ 28. Klímacsúcsára

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a közelgő dubaji klímacsúcsról fejti ki gondolatait.

    Hamarosan, mintegy négy hét múlva kezdődik ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája (COP28) az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban. A 2015. december 12-én Párizsban létrehozott megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. A megállapodás átfogó célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését biztosan 2°C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedni kell arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra korlátozódjon. Ha nem így történik, akkor még jobban fel fognak erősödni azok a szélsőséges időjárási események (például hőhullámok, felhőszaladások, villámárvizek és hosszan tartó aszályok) és hirtelen időjárás-változások, amelyek az elmúlt öt-tíz évben már jócskán megmutatták pusztító potenciáljukat. Emlékezzünk a tavalyi aszályra és az egy héttel ezelőtti 30°C fokos október végi időre, 20°C fokos trópusi éjszakára, amely előtt már fagyott, és 10-12 foknál nem volt melegebb nappal sem.

    Ferenc pápa október 4-én, Szent Ferenc tranzitusa évfordulójának napján tette közzé apostoli buzdítását Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) címmel, dedikáltan az idei klímacsúcs résztvevőinek, a világ döntéshozóinak intézett erős üzenetekkel. Ahogy a Laudato si’ megjelenési időpontjának egyik meghatározója volt az akkor, 2015 decemberében rendezett párizsi klímacsúcs, úgy most azért jelentette meg ezt az újabb apostoli buzdítást, hogy valódi eredmények elérésére szólítsa fel a november végén Dubajban kezdődő klímacsúcs döntéshozóit.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A Keeling-görbe

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk az erdők szerepéről ír a légköri szén-dioxid szintjének szabályozásában, arról is szót ejtve, hogy bolygónk is egyre „lázasabb”.

    „Hajnalban nyújtózik az erdő,
    ezer ölelő karja megnő,
    az égről a fényt leszakítja,
    szerelmes szívére szorítja”
    (József Attila: Áldalak búval, vigalommal)

    A Keeling-görbe a légköri szén-dioxid koncentrációjának szezonális és éves változásait bemutató grafikon, melyet megalkotójáról, Charles David Keelingről neveztek el.

  • Megjelent Ferenc pápa Laudate Deum kezdetű apostoli buzdítása

    Nobilis Márió atya, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alapítójának gondolatait adjuk közre Ferenc pápa október 4-én, Szent Ferenc ünnepén megjelent, Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) kezdetű apostoli buzdításáról
    -----------------------------------------------------
    A dokumentum műfaja "apostoli levél", ami egy konkrétabb műfaj, jellemzően aktualitásokhoz szól hozzá. Tehát nem enciklika, és nem is igazán pontos az, hogy "a Laudato si' folytatása", mert nem annyira általános érvényű és örök időkre szóló, bár lehet, hogy pár megfogalmazását azért sokáig fogják idézni.
     
    A címe Laudate Deum (Dicsérjétek Istent). Ismét Szent Ferencre való hivatkozással kezdődik, a Pápa neki tulajdonítja ezt a kifejezést is, úgy értve, hogy Ferenc a "Dicsérjétek Istent minden teremtményéért" felszólítást valósította meg egész életével, tetteivel és gesztusaival. (És énekével, ezt Ferenc pápa sosem hagyja említés nélkül, nyilván főleg a Naphimnuszra gondolva.)
     

     
    Ebben a dokumentumban a Pápa mint a világ egyik meghatározó globális vezetője lép fel, és azonnali, hatékony változtatásokat sürget, elsősorban nemzetközi politikai és gazdaság téren a klímaváltozással szemben. Ez a dokumentum legtömörebb jellemzése.
     
    Mielőtt valaki kifogásolná, hogy a Pápa miért hangsúlyozza e dokumentumban ennyire a nagy hatalmú rendszerek felelősségét, miért teszi arra az oldalra a hangsúlyt, szeretném az előbbi bekezdésben mondottakat erről az oldalról is megvilágítani:most a nagy rendszerek felelőseihez beszél, és bennük akarja a felelősségérzetet felébreszteni. Tehát nem, a Pápa nem állt annak a véleménynek az oldalára, hogy "az egyén nem tehet semmit, cselekedjenek a hatalmasok", (nagyon szépen bele is fűzi a gondolatmenetébe az egyének, családok cselekvésének méltóságát és erejét), hanem arról van szó, hogy ezúttal hozzájuk, a "hatalmasokhoz" akar elsősorban szólni.
     
    Hosszan magyarázza a klímaváltozás ténye és emberi (antropogén) eredete melletti tudományos érveket, mintegy pápai tanítás szintjére emelve, hogy a klímaváltozás tény és mi vagyunk az oka. Szomorúan jegyzi meg, hogy "még a katolikusok között is" akadnak, akik ezeket a tényeket tagadni próbálják, és kemény szavakkal, egyértelműen elítéli azokat, akik a tagadás különböző formáival próbálkoznak, hogy elkerüljék a cselekvés szükségességét. Ez az egyértelműség, ha lehet, még egyértelműbb, szigorúbb, mint a LS-ben volt.
     
    Hosszú és fontos szakaszt szentel a technokrata paradigma kritikájának, amely a világot egyrészt kihasználható nyersanyagforrásnak tekinti, másrészt a klímaváltozást olyan apró problémának tartja, amely technikai megoldásokkal orvosolható. A Pápa a technokrata paradigmát (mint a LS-ben is) antropológiai gondnak tartja, mint átfogó tévedést az emberiség és a világ viszonyában, és nagyon határozottan a megtagadását követeli.
     
    A másik hosszan tárgyalt kritikája az eddigi megoldási próbálkozásokat érinti. Felsorolja a klímacsúcsok sorozatát, és erősen kritizálja a sikertelenségeket illetve a sikerek (például a párizsi csúcs) utáni hatékonytalan megvalósítást.
    Az eddigi megoldások kritikájára válaszul egy sokkal hatékonyabb nemzetközi, világszintű, valódi hatalommal felruházott multilaterális rendszer létrehozását szorgalmazza. Nem kifejezetten "világkormányt" akar, hanem a legtöbbször használt kifejezése a multilateralitás, amelyben mérettől függetlenül minden ország részt vesz, azok is, amelyek kicsik (de fontosak lehetnek, mert adott esetben ők találták meg valamire a hatékony megoldást, őket kellene követni), illetve amelyek a szegények érdekeit tudják képviselni (mert lakosságuk nagy része szegény, illetve mert nemzeti szinten szenvednek a klímaváltozás következményeitől, miközben nem ők az előidézői).
     
    Ezek után derül ki a dokumentum igazi apropója: a Dubajban most novemberben tartandó klímacsúcs. Ahogy a Laudato si' megjelenési időpontjának fontos apropója volt a 2015 szeptemberi ENSZ-közgyűlés, és a decemberi párizsi klímacsúcs, úgy most úgy időzítette ezt az újabb apostoli buzdítást, hogy nagyon "hangosan" valódi eredmények elérésére szólítson fel Dubajban. Ez a Laudate Deum igazi aktualitása, ezért nem egészen pontos, hogy "a Laudato si' folytatása": ugyanis nem "ötletszerű továbbírás", hanem konkrét eseményhez kapcsolódó üzenet. A LS-vel ellentétben (ahol nem volt direkt utalás a párizsi csúcsra) itt ez hangsúlyosan teret is kap, egy külön fejezet foglalkozik azzal, hogy mit kellene tenni a klímacsúcson idén év végén. Ez az oka annak is, hogy a Pápa most annyira a nagy rendszerek felelősségét hangsúlyozza, és kevesebbet beszél az egyénekről.
     
    Ugyanakkor a dokumentumnak mégiscsak fontos jellemzője a LS-hez való kapcsolódás. Nagyon sok a közvetlen idézet onnan, teljes bekezdések megismétlése akár, azzal a nyomatékkal, hogy "megmondtam már". A LD elején tisztázza is a Pápa, hogy mindent megírt már a LS-ben, de azt kellett látnia, hogy nem vettük komolyan (az ő szavait és úgy általában a helyzetünket). Tulajdonképpen nem sok az új mondanivaló a LS-hez képest, inkább bizonyos, ott is megtalálható üzenetek kapnak most bővebb, aktualizált és nyomatékosított kifejtést. Ilyenformán aztán azt is ki lehet olvasni a LD-ból, hogy a Pápa maga hogyan olvassa a LS-t, tehát hogy (most épp) ő maga mit is tart a legfontosabbnak abból.
    A Laudate Deum tehát egy konkrét, aktuális eseményekhez kapcsolódó és erős, kemény üzenet, felszólítás, hogy "tessék azonnal megtenni minden lényegeset a klímaváltozás ellen". Elsősorban a nemzetközi közösséghez szól, intézmények létrehozására, hatékonyabbá alakítására és valódi hatalommal, cselekvőképességgel való felruházására szólít fel.
     
    A Vatikán készített a Laudate Deumról egy ismertető infografikát:
     
    Zlinszky János szerkesztésében és fordításában összefoglaló részleteket itt tettünk közzé.
    [Nem hivatalos magánfordításban a teljes szöveg olvasható magyarul itt.]
     

    A hivatalos magyar nyelvű fordítás elérhető 2023. december 6. óta a Szent István Társulat kiadásában nyomtatásban.

     
  • Ferenc pápa Laudato Deum kezdetű apostoli levelének részletei

    Ferenc pápa már korábban jelezte, hogy az ökológia védőszentjének, Assisi Szent Ferencnek ünnepén, október 4-én újabb üzenettel fordul a világhoz. Ez az üzenet kapcsolódik a Laudato si’ enciklika programjához és tanításához. A ma – világnyelveken – nyilvánosságra hozott apostoli levél tartalmából olvashattok idézeteket Zlinszky János fordításában és szerkesztésében.
    - - - - - - -
    Laudate Deum - Dícsérjétek Istent!
    A jóakaratú embereknek, szenvedő bolygónk testvéreinek, a klímaválságról.
    Ferenc pápa apostoli levele
    Róma, 2023. október 4.
     

     
    Nyolc év telt el a Laudato si’ enciklika megjelentetése óta.
    Válaszaink elégtelenek voltak, a világ omladozik körülöttünk.
    Globális kérdésről van szó, és emberi méltóságunk a tét.
    A klímaválság a strukturális bűn tragikus, szembeszökő példája.
    A kérdés körül nem szűnik a ködösítés, a csúsztatás, a hamis információ terjesztése.
    Még a katolikus egyházon belül is megjelennek ezek az ostoba nézetek.
    Nem kétséges azonban, hogy a változás sebessége példátlan és egyedi, hogy a változást az emberi tevékenység váltja ki, hogy az a legszegényebbeket sújtja legjobban, noha ők felelnek érte legkevésbé.
    A klímaváltozás pusztítja az életfeltételeket, a vagyont, a munkahelyeket.
    Bizonyos hatások már visszafordíthatatlanok lehetnek. A helyzet egyre kritikusabb, kockázatosabb.
    Ebben a helyzetben a technológiai lehetőségek, az erőforrások fölötti hatalom egy szűk réteg kezében összpontosul. Azonban a hatalom növelése és koncentrációja nem jelent haladást az emberiség számára.
    Technológiai fejlődésünk nem társul a felelősségérzet és a lelkiismeret fejlődésével. Képtelenek vagyunk tiszta fejjel önuralmat gyakorolni.
    Becsületes tisztánlátásra van szükségünk, hogy beismerjük: a “haladásunk” ellenünk fordult.
    A marketing és a hazug tájékoztatás elfedi a hatalom erkölcstelenségét.
    A haladásról és gazdasági növekedésről való szólamok elfedik a valóságot a helyi közösségek elől, akik élőhelyeik pusztulásával, földjeik elvesztésével, életminőségük romlásával, közösségeik szétzilálódásával és a jövőbe vetett remény elvesztésével fizetnek.
    Mindennek gyökere az, ahogy a gazdaságot értelmezzük és működtetjük: a mindenekfölötti profitmaximalizálás, és a jómódú kevesek helyzetének megszilárdítása érdekében.
    A változást, megoldást többoldalú államközi megállapodások megkötése és végrehajtása hozhatja el, nem valamely nagyhatalmú, szűk elit alkotta világkormány.
    Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének idei, Dubaiban rendezendő 28. konferenciája irányváltást hozhatna, hitelesítve az eddigi jóindulatú, de elégtelen erőfeszítéseket. Jogilag kötelező megállapodásra van szükség az energia-átmenetről, amely hatékony, mindenkire érvényes, és átlátható.
    Tisztáznunk kell végre hogy a klímakérdés nem valami romantikus zöld ügy, hanem emberi és társadalmi probléma a közösségek és kormányzás minden szintjén.
    Az emberi élet azonban értelmezhetetlen és fenntarthatatlan a többi teremtmény nélkül. Az univerzum tagjaként, láthatatlanul összekapcsolva, egyetlen család vagyunk. Nem saját akaratunkból – Isten kötött össze bennünket.
    Ezért a kiengesztelődés zarándoklatára hívok minden embert, azzal együtt, hogy leghatékonyabb válaszok nem az egyes emberektől, hanem nagyléptékű nemzeti és nemzetközi szintű politikai döntésektől várhatók. A legfontosabb azonban annak belátása, hogy tartós változás nem érhető el kulturális változtatás nélkül, egy érettebb életstílus és meggyőződés nélkül, a személyes szintű változás nélkül. Elsősorban a felelőtlen nyugati életstílus széleskörű megváltoztatása hozna jelentős és hosszútávú eredményt, továbblépést az egymásról való őszinte gondoskodás felé.
    Levelem kezdő gondolata, felszólítása nem véletlenül az, hogy “Istent dícsérjétek!” Amikor ugyanis emberek Isten helyét akarják elfoglalni, ezzel saját maguk legádázabb ellenségeivé válnak.
  • Teremtésvédelmi kalendárium – Pihen a Balaton

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk arra figyelmeztet, nem is tudjuk, mit művelünk vizeinkkel a fürdés, a turizmus és más hatások által.

    Vége a nyárnak, pihen a Balaton. Nyugodt és tiszta vizű, szinte érezni a délutáni naplementében, hogy „hálásan piheg”. A vízimadarak, kacsák, sirályok hangja messze hallatszik, és néha-néha a csendben egy-egy kócsag szárnyrebbenését is hallhatjuk. A fákról behordott levelek hullanak a partmenti vízbe, közöttük sikló úszik háborítatlan, csérek húznak el messze, hattyúcsapat száll le a közelben. Nappal talán ilyenkor legszebb kék az ég, délután gyorsabban hűl a levegő, itt az ősz: a fecskék már rég elszálltak, ritkulnak a fák levelei, lassan sárgulni kezd a nád.

    Az az időszak kezdődik (október 1. és április 1. között), amikor a Balaton csaknem 60 ezer hektáros területe ún. ramsari (rámsári), azaz nemzetközi jelentőségű védett vizes területnek is számít, a vízi élővilág oltalmazó védett helye fél évre.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A pillangóvirágokat formáló rend és szabadság rejtelmes szépsége

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk most egy szép virág feltűnő rendezettségére hívja fel a figyelmünket.

    A szeptemberi kertek romantikus ékességei a lenge pillangóvirágok. Igénytelen egynyári növények, és ha egyszer megtelepednek a kertben, bőven elszórják a magjaikat, aztán évről évre elgyönyörködtetnek finoman formált, lepkeként megrebbenő virágaikkal. Ősszel, amikor a kertekben már szinte csak az újvilág harsány küldöttei nyílnak, a büdöskék, kúpvirágok, újraéledő menyecskeszemek sárga, rézvörös, narancsszínű virágai közül szelíden kiragyognak a rózsaszín, a bíbor sokféle árnyalatában, és néha még hófehér példányok is felbukkannak közöttük. Ráadásul finoman illatoznak, talán így adnak hírt a megporzóknak a bőséges nektárforrásról, ami különösen a dongókat csalogatja a kertbe, hiszen a réteken ilyenkor már egyre kevesebb a nyíló virág.

    De a szépségén túl a zseniális virágszerkezetet is érdemes közelről megcsodálni. Mivel a pillangóvirág is a fészkes virágzatúak kiterjedt családjába tartozik, szinte semmi nem az rajta, mint aminek elsőre gondolnánk. Minden egyes „szirom” valójában különleges, féloldalasra formált virág, középen pedig teljesen más formájú, apró sárga virágok nyílnak, amit felületesen szemlélve porzóknak vélhetnénk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Körbe-körbe

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk most arra mutat rá, szemetet csak az ember tud előállítani, de jó lenne ezt a különlegességünket visszaszorítani.

    A természet saját gyermekét kézről kézre adja, felneveli, majd ott hagyja, elemészti, majd újjáéleszti: a rügyből júniusra lesz csuda fényes, büszkén csillogó levél, ami aztán októberre a fa alatt csendesedve illatozik, majd évek alatt eltűnik, hogy aztán erőt, életfeltételt adhasson évek multán az újonnan növő facsemetének. Évek telnek el, mire a kör bezárul.

    Körbe-körbe: amikor a fák leveléről vízcseppek hullanak alá a takaró növényekre, a mohára, talajra, egy kis időt ott töltenek, azután pára formájában újra indulnak föl az égbe, hogy valahol máshol, újra életet adó vízcsepp formájában hulljanak le.

    A víz körfogása nagyjából csupán két hetet tesz ki.

    A körforgás esszencia, az élet alaptermészete, kikerülhetetlen, lényegét tekintve állandó: a kör valahol, valamikor mindig zárul. Ne azt gondoljuk, hogy visszafordul minden – hiszen a természetben nincsenek reverzibilis folyamatok –, hanem úgy, hogy mindig valami új, ha csak egy kicsinykét is más, de új születik. A természet körforgása az elhullottakat felhasználja, és közben életet ad, az újszülöttekkel irgalmas és védelmező. Csak mi, emberek tudunk oly csúnyán beleavatkozni, rombolni, széttörve a körforgás útjait, szennyezve a természetet, kicsit sem törődve a következményekkel.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Nagyboldogasszony szépséges virágai

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk egy hazánkban gyakorlatilag kiveszett hagyomány felélesztésére buzdít.

    Nagyboldogasszony ünnepének lassan feledésbe merülő, szép szertartása volt évszázadokon át a virágszentelés. Érdemes lenne ezt a hagyományt nálunk is egyre többfelé újraéleszteni? Fellelhetők még Magyarországon ennek a szokásnak az emlékei? Vagy már rá se találnánk ezekre a gyógyító erejű vadvirágokra? Anselm Grün és bencés közössége évek óta kutatja ennek a szokásnak az eredetét.

    „Augusztusra eltűnnek a pompázó virágok, és a növények gyógyerejű illóolajokkal, balzsamokkal és gyantával gazdagodnak. A középkori keresztények az augusztus 15-e és szeptember 8-a, Mária születésének ünnepe közötti időszakban az úgynevezett két asszony közét ünnepelték, átvéve a természeti vallások régebbi hagyományait. Ebben az időszakban az asszonyok gyógynövényei további illatanyagokkal és hatóanyagokkal gazdagodtak. Ekkor gyűjtötték a gyógynövényeket, amelyeket augusztus 15-én művészi csokrokba kötöttek. A csokrok klasszikus formájukban a következő kilenc gyógynövényt tartalmazták: középre került a királygyertya, királyi méltóságunk és szépségünk jeléül. Körben sorakozott a cickafark, a mogyoróág, a fekete üröm, a palástfű, a réti legyezőfű, az angyalgyökér, a mezei katáng, és az orbáncfű.

    Ez a kilenc gyógynövény feltár valamit Mária mennybevételének lényegéből. A nők számára saját méltóságuk ünnepét jelentette, olyan ünnepet, amely az asszonyokat érintkezésbe hozta belső erejükkel és bölcsességükkel…”

    (Anselm Grün, Susanne Türtscher: A természet gyógyító ereje)

Oldalak