Böjtöljünk és étkezzünk a teremtett világ kincstárából

Nyomtatóbarát változat
Szerző: 
Kárai Zita

„A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem, életadó Urunk, mert az én lelkem virraszt a te szent hajlékodban…” - énekli a görög katolikus egyház a bűnbánati időben.

A Nagyböjt bűnbánati idő, a 40 nap kellően hosszú, de nem kibírhatatlanul sok. Elhagyunk bizonyos ételeket, szokásokat, elsősorban olyanokat, amelyeknek rabjai vagyunk. Lemondunk olyan ételekről, italokról, amelyek egyébként mindennapjaink részét képezik. Nem csak azért, mert az Egyház előírja, hanem saját magunk akaratából: szeretetből, Krisztusért, a Úr szenvedésében való osztozás jeleként.

Már az ókori pogány filozófusok is vállaltak bizonyos étkezési korlátozásokat, hogy megőrizhessék az uralmat szenvedélyeik felett. Sok vallásban ma is ez motiválja a bizonyos ételekről való lemondást. A keresztény böjt lényege azonban nem ez, hanem mindenek felett a Krisztus szenvedésében való osztozni akarás és az ezért vállalt önmegtartóztatás. Ezen cselekedeteinken keresztül beteljesednek az Úr szavai: „Csak nem böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény… Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” /Mk 2,19-20/

Böjtölésünk egyik, de nem egyetlen módja a bizonyos ételektől, italoktól való tartózkodás, a mértékletesség gyakorlása. Az egyházi előírás Nagyböjtre igen engedékeny, hiszen ezen időszak mindösszesen 8 napjára ír elő (igen enyhe)  korlátozásokat, és még Hamvazószerdán meg Nagypénteken is - amelyek pedig szigorú böjti napok - megengedett a háromszori étkezés.

A böjt korábban sokkal szigorúbb kötöttségeket jelentett, az étkezési korlátozásokon kívül kiterjedt az öltözködési előírásokra, s természetesen a zenés, hangos mulatságok tiltására. Nagyböjtben húst és zsíros ételeket egyáltalán nem ettek, sőt sokáig a tej és a tojás evését is tiltotta a katolikus egyház. Voltak, akik csak napjában egyszer ettek a negyven nap alatt. Jellegzetes böjti ételeket is ismerünk, elsősorban a savanyított leveseket, gabonából, halból készült ételeket. 

Ma, amikor pénzért bármilyen ennivaló megvehető akkor és ott, amikor és ahol akarjuk, sokan az étel rabságában élünk. Eltávolodtunk a természettől, nem követjük annak ritmusát, egészség-guruknak hiszünk, a reklámok hatása alatt vásárolunk. Tesszük ezt mindenféle tudatosság nélkül, figyelmen kívül hagyva az Úrtól ránk hagyott földi paradicsom értékeit és érdekeit.

Feladatunk egész évben, de a Nagyböjtben kiemelten, hogy uralkodjunk a kínálkozó javak felett. Ahogy Böjte Csaba atya fogalmazott egy sokat idézett felhívásában: „Meg kell zabolázzuk elsősorban önmagunkban a kapzsiságot, hajtsuk el magunktól a fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni vágyat.“ 

Tegyük ezt elsősorban Krisztusért vállalt önmegtagadástól vezérelve, mindeközben figyeljünk oda teremtett világunk megőrzésére.

Nézzük meg, hogyan böjtölhetünk úgy, hogy figyelembe vesszük a fenntarthatóság szempontjait:

1. Együnk kevesebb húst
Szigoríthatjuk a jelenlegi egyházi előírásokat úgy, hogy a böjti időszakban többször mondunk le a húsevésről. Ez környezeti szempontból is fontos jócselekedet, mert különösen az ipari méretű állattenyésztés számos problémát vet fel, lásd pl. a szarvasmarhák által kibocsátott metángáz kérdéskörét. Egy másik szempont, hogy a húsban lévő tápérték megtermeléséhez baromfinál kb. háromszor, szarvasmarhánál kb. hétszer akkora termőföld szükséges, mintha közvetlenül a növényeket fogyasztanánk. A böjti időszakban elfogyasztott húst, halat pedig igyekezzünk maguktól a termelőktől megvásárolni.

2. Mondjunk le a luxusról
A legtöbb luxustermék nagyon környezetterhelő: egyrészt mert nagyon távolról is érkezhetnek, például ilyenkor az eper, cseresznye, vagy akár a távoli kontinensekről származó csokoládék, különleges italok, másrészt mert egyes terményeket fenntarthatatlan módszerekkel állítanak elő. Így az ezekről a kényeztetésekről való lemondás a lelki megerősödés mellett a fenntarthatóbb világot is szolgálja. Mérsékeljük felesleges költekezéseinket! Apró lemondásokból is összeállhat 40 nap alatt egy egész komoly összeg, amit jótékony célra fordíthatunk. Ráadásul ezen cselekedeteinkkel háromszorosan is jót teszünk: önmegtartóztatást gyakorolunk, egészségtelen ételeket, italokat vonunk meg magunktól és a megtakarított pénzen még rászorulókat is támogathatunk.

3. Vásároljunk szezonális zöldségeket és gyümölcsöt
Tél vége, tavasz eleje van, ilyenkor különösen csábítóak a távolról jött egzotikus gyümölcsök, a ki tudja, mekkora utat megtett zöldségek. Pedig igen változatosan és egészségesen lehet főzni a helyben termesztett alapanyagokból is. A piacon most is roskadoznak a termelői pultok: sárgarépa, kelbimbó, káposztafélék, cékla, alma, körte, aszalt gyümölcsök, olajos magvak kelletik magukat. Bizony, böjti felajánlás lehet az is, hogy ezeket az ételeket fogyasztjuk minél nagyobb mértékben, segítve a termelőket, miközben testünket a helyi vitaminforrásokkal tápláljuk. 

4. Csökkentsük az élelmiszer-kilométereket
Vásároljuk azokat az élelmiszereket, amelyek a lehető legkevesebb kilométert utazzák. Például úgy, hogy a piacon a tőlünk 30 km-re található tejüzemből vesszük a joghurtot, s nem a közértben, ahol a lengyel tejtermelő által termelt tejből Németországban előállított, majd Magyarországra szállított terméket árulják. A nagy távolságra való szállítás lényeges környezetterhéssel jár, s böjti felajánlásunk része az ennek való tudatos ellenállás is lehet. Egyszerűbb és könnyebb leemelni az első megfelelőnek tűnő árut a polcról, de egy kis áldozatot vállalva sokkal jobb megoldást is választhatunk. Annak tisztázása, honnan érkezik az étel az asztalunkra, alapvető feltétele annak, hogy megértsük a környezetre gyakorolt személyes hatásunkat.

5. Vásároljunk kisboltokban
Menjünk ki a piacra, beszélgessünk el a termelőkkel, vegyük meg az étkezéseinkhez szükséges alapanyagot tőlük. Ezzel többszörösen is jót teszünk, hiszen nem támogatjuk a sok ezer kilométert utazott termékek megvásárlását, s kerüljük a feldolgozott, átalakított termékek által okozott extra környezetterhelést is. Emellett, a termelőktől való közvetlen vásárlással felebaráti kapcsolatot alakítunk ki, s a megvett élelmiszer személyes tartalommal telítődik meg.

Mindeközben figyeljünk Istenre, nehogy túlságosan világi szempontok határozzák meg böjtünket! A böjt közelebb kell vigyen Istenhez, de ezt a célját csak akkor tudja elérni, ha nem a saját, emberi céljainkért, hanem Érte cselekszünk.

Cikksorozatunkat jövő vasárnap az otthonunkra vonatkozó böjti gondolatokkal folytatjuk.

Keresés
Programajánló
Bejelentkezés