2008 nyarán indultak meg a „'Minden általa és érte teremtetett' (Kol 1,16), Felelősségünk a teremtett világért" című katolikus püspökkari körlevél és a kereszténység és környezet kapcsolatát több szempontból körüljáró három kötetes könyv – a „Hogy művelje és őrizze meg" „ munkálatai, amelyekben számos egyházi és világi keresztény szakember és munkatárs vett részt.

Az együtt dolgozók és a témában tovább munkálkodni szándékozók úgy gondolták, hogy a dokumentumok megírásával és kiadásával ne érjen véget az itt kialakuló keresztény buzgóság a teremtés védelme terén, ezért a megjelenés előtt nem sokkal létrehoztak egy önálló munkacsoportot. A munkacsoport célja egyrészt a körlevélben és a könyvben leírtak folytatása és élővé tétele mindazok számára, akik szeretnének a jelen súlyos környezeti helyzetben ismereteket szerezni a természeti környezettel kapcsolatos gyakorlati és etikai kérdésekről. Másfelől a csoport szeretne aktivizálni, cselekvésre sarkallni minden keresztény és jószándékú embert, hogy tevékenyen vegyék ki részüket a teremtés, a Föld megőrzéséből.

Első lépésünk tehát a teremtesvedelem.hu honlap létrehozása volt, amelyben szintén kettős szándék vezetett minket.

Egyrészt elérhetővé szeretnénk tenni a körlevelet és a könyvet, és elméleti anyagokkal – tanulmányokkal, cikkekkel, előadásokkal, tudósításokkal – megvilágítani a természeti környezet állapotára, védelmére, etikájára utaló különféle információkat. Ezekben keresztény szemléletünk lenne az eligazodási pont. A munkacsoport szakmai háttere biztosítja a honlapon olvasható információk hitelességét.

A honlap elméleti és információnyújtási szerepét szeretnénk kibővíteni személyesen látogatható előadássorozatokkal is, melyekről a honlapon lehet majd tájékoztatást olvasni.

A munkacsoport és a honlap másik célja gyakorlati: az első célra épülve szeretne olyan cselevési programokat hirdetni, felhívásokat közölni, aktivizálni, melyekhez csatlakozva tevékenyen megélhetővé válik a „művelés és megőrzés". Itt elsősorban plébániák, családok, közösségek érdeklődésére számítunk, de minden olyan emberre is, aki javaslatainkban ill. az általunk közzé adott lehetőségekben utat lát a maga számára a természet megóvásához.

Keresztény álláspontunk leginkább a környezeti kérdések mögött meghúzódó ideológiai, etikai irányzatok sajátos, katolikus szemléletében mutatkozik meg: az Egyház társadalmi tanítása és a keresztény erkölcsteológia alapján megfogalmazzuk a keresztény környezetetikát, melynek fő vonásai a relatív ember-központúság (relatív antropocentrizmus), a természet önértékének Isten- központú (teocentrikus) szemlélete és a természet kiteljesedésének állítása. Ebből következően megállapítjuk továbbá, hogy a természeti környezet része a közjónak, tehát a vele való törődés az ember törekvései közt kell, hogy szerepeljen.

Röviden mindez annyit jelent, hogy a keresztény környezeti etika szerint az ember és a természet között egység, ugyanakkor különbözőség is áll fenn: egység, mint az ökoszisztémákban együtt élő egyedek egymásrautaltsága, és különbözőség abból a szempontból, hogy az ember ontológiai, biológiai és erkölcsi értelemben lényegi eltérést mutat a természet nem emberi részétől. A keresztény környezetetika a természet sok más etikai, filozófiai irányzatban is emlegetett önértékét vallja, tehát nem csak hasznossági értéket tulajdonít a természet létezőinek. Ugyanakkor ezt az önértéket Istentől való - és nem isteni - valóságnak értelmezi. Gondoljunk a mélytengerek hozzáférhetetlen világára vagy az érintetlen hegycsúcsok növényzetére, állatvilágára; nem hasznosak ezek, de értékük önmagukban van, és létükkel Istent dicsőítik.

A természet kiteljesedését a Róm 8,20-21 tanúsítja; a természet együtt „sóhajtozik és vajúdik" az emberrel és vele együtt, az ő sáfárkodásával beteljesedést nyer az örök életben. „A teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára." (Róm 8,21)

Látjuk és tapasztaljuk, hogy a környezeti válság nem küzdhető le csupán az ember egyéni, saját haszna növelésének szem előtt tartásával. A természet ügyével való törődés közösségi gondolkodást kíván meg, a közjó iráni felelősség különösen is előtérbe kerül, ha ezen a téren mozgunk. A jelen honlap segítséget szeretne nyújtani az ember gondolkodásmódjának alakításában is: az individualista megközelítést fel kell, hogy váltsa a közösség iránti felelősség szemlélete. Ezt a közös gondolkodásmódot szeretnénk elősegíteni a honlap mind elméleti, mind gyakorlati részével. Reméljük, látogatóinkkal együtt sikerülni fog!

Budapest, 2008. december 4.

A szerkesztők