Tanulmányok, cikkek

„Térjetek meg!” – Advent 2. vasárnapja

Teremtéstudatos advent, 2017

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület idén is meghív a „teremtéstudatos adventre”. Lelki szempontokkal és gyakorlati javaslatokkal szeretnénk a karácsony előtti felkészülési időszakban annak a tudatosítását is segíteni, hogy mint emberek szeretetből teremtett lények, ugyanakkor pedig a teremtésért felelősek vagyunk.

Vasárnapról vasárnapra közzétett felhívásainkban a római katolikus szentmise aznapi olvasmányaiból és liturgiájából vett szemelvényekkel, a Laudato sì pápai enciklika egy-egy részletével és gyakorlati vállalások ötleteivel igyekszünk erre buzdítani. A gyakorlati javaslatokat ki-ki életállapotának, helyzetének megfelelően választhatja, egészítheti ki, helyezheti el mindennapjaiban. Lehetnek ezek egész hétre vagy egy-egy napra kitűzött céljaink, váltogathatjuk őket, de megtehetjük azt is, hogy az adventben előrehaladva folyton hozzáteszünk egyet-egyet a már gyakorolni kezdett elhatározásokhoz. Az is nagyon jó, ha az itt felsorolt ötletek a saját élethelyzetünknek megfelelő további vállalásokra inspirálnak minket.

Teremtményeid vagyunk! – Advent 1. vasárnapja

Teremtéstudatos advent, 2017
Szerző: 
Nobilis Márió

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület idén is meghív a „teremtéstudatos adventre”. Lelki szempontokkal és gyakorlati javaslatokkal szeretnénk a karácsony előtti felkészülési időszakban annak a tudatosítását is segíteni, hogy mint emberek szeretetből teremtett lények, ugyanakkor pedig a teremtésért felelősek vagyunk.

Vasárnapról vasárnapra közzétett felhívásainkban a római katolikus szentmise aznapi olvasmányaiból és liturgiájából vett szemelvényekkel, a Laudato sì pápai enciklika egy-egy részletével és gyakorlati vállalások ötleteivel igyekszünk erre buzdítani. A gyakorlati javaslatokat ki-ki életállapotának, helyzetének megfelelően választhatja, egészítheti ki, helyezheti el mindennapjaiban. Lehetnek ezek egész hétre vagy egy-egy napra kitűzött céljaink, váltogathatjuk őket, de megtehetjük azt is, hogy az adventben előrehaladva folyton hozzáteszünk egyet-egyet a már gyakorolni kezdett elhatározásokhoz. Az is nagyon jó, ha az itt felsorolt ötletek a saját élethelyzetünknek megfelelő további vállalásokra inspirálnak minket.

Teremtésvédelmi kalendárium – A Föld immunrendszere

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Néhány napja tizenötezer tudós tett közzé aggódó levelet a Föld állapotáról, ez a „vörös riasztás” áll a mostani cikk középpontjában.

A kilencvenes évek elején átalakulóban volt a világ. Kevés kivételtől eltekintve megbuktak a kommunista rendszerek, ami nemcsak a szabadság útját nyitotta meg, hanem kitárultak a kapuk a nagy globális ügyek: a szegénység, a túlnépesedés, a környezetvédelem, a gazdasági fejlődés összefüggő problémáinak feltárása előtt, és elindult a nemzetközi tárgyalások sora a megoldások keresése érdekében. Ilyen nyitott és várakozásokkal teli nemzetközi légkörben találkoztak a világ vezetői 1992 júniusában Rio de Janeiróban. Akkor, a „Föld-csúcson” egy sor fontos, azóta is meghatározó jelentőségű dokumentumot, jogilag is érvényesíthető nemzetközi egyezményt nyitottak meg aláírásra. Itt fogadták el a huszonhét elemből álló úgynevezett riói alapelveket, a fenntarthatóság nemzetközi pilléreit, az Agenda 21 („Feladatok a 21. századra”) című globális feladatgyűjteményt. Itt véglegesítették és nyitották meg aláírásra az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményét és A biológiai sokféleségről szóló egyezményt.

Éppen ekkor fogalmazta meg egy, az „emberiségnek szóló levelét” nemzetközi hírű tudósok egy csoportja, az „Aggódó Tudósok Szövetsége” (Union of Concerned Scientists). A huszonöt évvel ezelőtti üzenet nagyon erős, de az ökológiai válság azóta sem javult, hanem egyre mélyült.

Nem lehetett tovább hallgatni: néhány napja jelent meg az újabb figyelmeztetés, amelyet már több mint tizenötezer tudós írt alá. A 1992-es Föld-csúcson elindított nemzetközi folyamatok ellenére a helyzet sokkal rosszabb, mint akkor volt: a népességnövekedés, a nem megújuló természeti erőforrások szinte kontroll nélküli túlhasználata, az óceánoktól egészen a termőföldig és a vizeinkig a világméretű szennyezések foka „vörös riasztással” érnek fel.

Teremtésvédelmi kalendárium – Ahová lépünk, ott fű nem nő…

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az erdei és betonutak közti hatalmas különbség nyomába eredünk.

„Az ember kényelmes utat épít,
A vadállat ösvényt tapos az erdőn.
És nézd a fát, hogy szétfeszül rajt a mélység
és magasság, és minden égtáj!
Út ő maga, mindenfelé!”
(Weöres Sándor)

A vízparton álló fák látványa, tükröződésük talán azért olyan varázslatos, mert szemléletes képben állítja elénk az erdő teljes lényét. Ahol mi járunk, a szilárd talaj a növényeknek nem határ, a föld, a gyökerek világa a fáknak éppen olyan otthonos közegük, mint a felfelé nyújtózó ágakon keresztül a levegő, hiszen a keringés, a víz, az ásványok, a tápanyagok áramlása bejárja az egész élőlényt. Lent, a számunkra idegen sötétségben gombák szövedékével, baktériumokkal, apró állatokkal társul, és ide kell hogy lejusson tavaszra mindaz, ami az avarból még fontos, lebontható, újra tápanyaggá alakítható. A természet számára az avar gazdag kincsesbánya, apró, szemmel sokszor láthatatlan élőlények milliárdjai bontják le újra a szerves anyagot, ami nyáron a levelek zöld műhelyében épült fel, és a földben újra tápláló humusszá alakítják. A fa koronája alatti teljes terület hozzá tartozik. Tavasszal, nyáron a növény fatestében áramlik felfelé a víz és az ásványi anyagok, a háncsban visszafelé a levelek műhelyében készülő szerves vegyületek, de ősszel, ahogy a zöld levelekből a növény visszavonja a nehezen megszerzett fontos elemeket, és a lehulló lombbal együtt kiválasztja az átmenetileg felesleges vagy mérgező vegyületeket, az anyagforgalom kilép a növény testéből. A talajból a giliszták kinyújtózkodnak a levelekért, összesodorva húzzák be a földbe, a lassú korhadás, bomlás finom erdőillata tölti be a levegőt, a gyerekek – ha hagyjuk őket – örömmel gázolnak az avarban, gyönyörködnek a ragyogó színekben, a száradó levelek zörgésében.

Tudatosítanunk kell, hogy amit szilárd burkolattal lezárunk, az megszakítja ezt az élő kapcsolatot. A lehullott levelek értékes szerves anyaga csupán eltakarításra váró hulladék, ha az ember által már leburkolt utakra hullik. Talán már nem égetik el, komposztálják valahol, de az összegyűjtés, szállítás megint csak környezeti terhelést jelent, és nem csak a levél tűnik el a föld felszínéről, de a lebontó gombák, mikroszervezetek, állatok gazdag életközössége is. Végletesen szegényedik a fajok sokféleségében, csökken az életgazdagság, a biodiverzitás az ilyen módon „tisztára söpört” területeken.

Teremtésvédelmi kalendárium – Október heve

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Az októberi melegrekordok után annak eredünk utána, hogy a híreknek vagy a saját szemünknek higgyünk.

A napfényes októberi délután sárguló, csendes órái, amelyekkel oly sok napon megajándékozott minket az idei október, azt sugallták, hogy nincs semmi baj. Nyugodtan készülődik a természet a télre. Hajlamosak vagyunk ilyenkor mi is hátradőlni, szemlélődni, nem a gondokkal bajlódni, hiszen olyan nyugodt, szelíden pasztellszínes a táj körülöttünk, lágyan ringatnak a kései napsugarak. És igen, talán túl sok a temérdek információ, rossz hír a természetrombolásról, a klímaváltozásról, a vizeink szennyezettségéről, a rossz levegőről, hogy már ezek sem nyugtalanítóbbak, mint a közlekedési hírek.

Sokakban merülhet fel e rossz hírek hallatán: „Mégis kinek higgyek: a híreknek vagy a saját szememnek?!” Legtöbben az utóbbit választják, elgondolkozva ugyan gyermekeik lehetséges jövőjén – „hogy talán mégis csak kellene valamit tenni” környezetünk pusztulása ellen. De gyorsan elhessegeti borús gondolatainkat egy magabiztosan mosolygós mosóporhirdetés vagy a legvadabb kalandokat ígérő legújabb gépkocsireklám. Talán már mindegyikben ott van egy-egy szócska, hogy „új és környezetbarát”, ezzel is megnyugtatván mindenkit, hogy a cégek gondoskodnak a tiszta jövőről is.

Teremtésvédelmi kalendárium – Nézzétek az ég madarait!

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon töprenghetünk el, hogy az erdőszélen miért nem a piacgazdaság logikája érvényesül.

„Ha csízzé válnál – máma ez a gondom –
hoznál-e nékem ünnepkor diót?
S amint az ősz már közelít a dombon,
galagonyát s fanyar kökénybogyót?”
(Weöres Sándor)

Ősszel a kertekben, sövényekben, erdő széli bozótosban megszaporodnak a madarak, hiszen terített asztallal várja őket a sok tüskés, tövises, vidám tarka termésektől roskadozó bokor. Igen, ők nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, a mennyei Atya mégis táplálja őket! Sokan közülük vándorlásban vannak, vagy a mostanra már megfogyatkozó rovarok helyett keresgélnek magvakat, bogyókat, de mindannyian teljes bizalommal tekintenek a jövőbe, nem aggodalmaskodnak, nem kopasztják le a bokrot, nem gyűjtögetik, raktározzák a termést a szűkösebb téli napokra, csak annyit esznek, amennyire éppen szükségük van.

Teremtésvédelmi kalendárium – A kicsi szép

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra mutatunk rá, hogy környezetünk védelme nem szabadon választható feladat, hanem az ember életben maradásának alapfeltétele.

Az ördögtől való minden olyan tevékenység, amely nem ismeri az önkorlátozás elvét – F. E. Schumacher írta A kicsi szép című társadalom- és környezetpolitikai alapvetésű, a mai napig szinte az utolsó mondatáig érvényes és egyre sürgetőbb üzeneteket hordozó esszékötetében az 1960-as évek végén.

Az ember megjelenése és sokasodása, a különböző technikai, technológiai fejlődés, az együttműködés új formáinak kialakulása sok ezer, százezer évig nem hozott nagy változást az ember és a természet kapcsolatában. Az utóbbi kétszáz év során a földi élő rendszerek feltételeiben olyan új típusú romboló hatások jelentkeztek, ami drasztikus változást hozott. Mindez nem azt jelenti, hogy a Földet meg kell menteni, hiszen az emberi tevékenység által okozott súlyos degradációnál nagyobb katasztrófákat is átélt már, és néhány millió év alatt egészen új élővilág vette át a főszerepet. Azon viszont el kell gondolkodnia az emberiségnek, hogy tovább folytatja-e úgy az életvitelét, mint ahogyan ezt az utóbbi száz évben tette, hiszen nekünk nincsen évmilliónyi időnk! Jelenkorunk embere ugyanis éppen azt a természeti környezetet teszi tönkre, aminek élete fennmaradását köszönheti! Úgy viselkedik, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy magunk alatt vágjuk a fát: az ember saját élőhelyét rombolja le „Édentől keletre”. Mintha az lenne a „terv”, hogy tegyük tönkre saját otthonunkat. Például a klímaváltozás jelenlegi mértéke ugyanis tízszer gyorsabb, mint az emberi történelem során megfigyelt éghajlatváltozások. Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint. Sérülnek az édesvíztartalékok a földfelszín alatt, és a hegységek hótakarójának csökkenése miatt a folyókban is.

Az idei nyár hőhullámokról, extrém kánikuláról szólt, szeptember pedig hurrikánok pusztításáról, amelyek intenzitása a negyven-ötven éves adatsorok szerint erősödik, hiszen a felmelegedő óceánokból egyre nagyobb energiára tesznek szert. Az Irma nevű hurrikán pusztítását a Mária hurrikán követte, többször 300 km/h sebességet is meghaladó széllökésekkel, nagy mennyiségű esővel és összességében sok száz ember életét követelte és több millió ember kényszerült elhagynia otthonát.

Teremtésvédelmi kalendárium – A szeptember gyümölcsei

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon gondolkodunk, hogyan lehet környezettudatosan vásárolni az ősz gyönyörű zöldségeit, gyümölcseit.

„A dinnye husát már belehelte az ősz,
nem harsan késem jó éle nyomán, csak bölcs
szavakat ejteget s szeliden reped el,
de a szilvák arany ölén még feszesen
ül a mag! ó, ének dicsérjen két gyümölcs,
olcsó vacsorák dísze, kilós eledel! ”
(Radnóti Miklós: Alvás előtt)

Milyen pontosan megragadható pár sorban Kisasszony, azaz Kisboldogasszony napjának ideje, ahogy múlik a nyár, és már itt jár az ősz a kertek alatt… Bizony, a dinnyék ideje lassan lejár, és ez így van rendjén a nagy körforgásban, hiszen a hatalmas, üdítő, vízzel teli gyümölcs augusztusban esett igazán jól, amikor a nappali forróság éjszakára is alig enyhült. Most aztán, ahogy hűvösebbek a reggelek, egyre édesebbek a gyümölcsök. A szilvában már bőven van cukor, sűrű lekvárrá főzve magában is eláll, aztán jön a szőlő, a körte, a füge szép sorban, ahogy a szervezetünk is igényli már ilyenkor a több energiát adó táplálékot. Ezután már csak az olajos magvak következnek, a dió, a mandula, a mogyoró, a Természet örök rendje szerint.

De hogy ismeri ki magát a városi ember a mai zöldséges tarkabarka kínálatában, mi éppen az idénygyümölcs, mit is válasszunk, ami valóban javunkra válik? Akár a vékony pénztárcájú költő csaknem száz évvel ezelőtt, először az árat és a bőséges kínálatot figyeljük! A szilva most is olcsó idénygyümölcs, heteken át más-más fajta jelenik meg a pultokon, és persze a termelői piacokon. Érdemes már csak azért is piacon vásárolni, hogy a folyton változó színekben gyönyörködjünk. Májusban ragyogó zöld saláták, hagymák, nyár elején az eper, aztán a cseresznye, meggy sokféle pirosa, de a legszebb a szeptemberi kirakat, a paprikák, paradicsomok szinte kínálják magukat a lecsóbefőzésre. Érdekes, hogy sötétednek a színek az ősz közeledtével. A szilvánál már csak a padlizsánok komorabbak, még jó, hogy melléjük lehet halmozni az aranysárga apró, körteforma paradicsomokat.

Ferenc pápa és Bartholomaiosz pátriárka közös üzenete a teremtésvédelem imanapjára, 2017. szeptember 1-re

Ez volt az első alkalom, hogy Ferenc pápa és Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka közös üzenetben kérnek minden jó szándékú embert, hogy imádkozzon a teremtett világért, törekedjen egyszerűbb, másokkal szolidárisabb életvitelre, és felelősen bánjon a Föld javaival. Az alábbiakban az üzenet teljes szövege olvasható.

A teremtésről szóló elbeszélés átfogó képet tár elénk a világról. Az Írás kijelenti, hogy Isten „kezdetben” úgy tervezte meg az emberiséget, hogy az együttműködjön a természeti környezet megóvásában és védelmében. Kezdetben, amint a Teremtés könyvében olvassuk (Ter 2,5), „még nem volt semmiféle vad bozót a földön, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, aki a talajt művelje”. A föld nagyszerű ajándékként és olyan örökségként bízatott ránk, amelyért mindannyian felelősek vagyunk, míg „a végén” minden dolog a mennyben és a földön összefoglaltatik majd Krisztusban mint főben (vö. Ef 1,10). Az emberi méltóság és jólét szoros kapcsolatban áll az egész teremtéssel való törődésünkkel.

Ugyanakkor „a közbenső időben” a világ történelme nagyon eltérő állapotról tanúskodik. Erkölcsileg hanyatló helyzetet mutat, amelyben a teremtett világhoz való hozzáállásunk és a vele való bánásmódunk elhomályosítja azt a hivatásunkat, hogy Isten munkatársai legyünk. A világ kényes és kiegyensúlyozott ökoszisztémáinak megzavarására irányuló hajlamunk, a bolygó korlátozott erőforrásainak manipulálására és ellenőrzésére irányuló mohó vágyunk, a piacokon korlátlan nyereségre törekvő kapzsiságunk: mindez elidegenített minket a teremtés eredeti céljától. Már nem tartjuk tiszteletben a természetet mint közös ajándékot, hanem magántulajdonnak tekintjük. Már nem úgy viszonyulunk a természethez, hogy megőrizzük azt, hanem önkényesen rendelkezünk vele, hogy struktúráinkat fenntartsuk.

Teremtésvédelmi kalendárium – Kölcsönhatás-láncolatok

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az óriási szemétszigetek által okozott dominóhatásnak járunk utána.

2017 augusztusa újra, szinte nap mint nap időjárási rekordokat döntött, nem csak Magyarországon, hanem Európa nagy részén is. Nemcsak a napi maximum-hőmérsékletek, hanem napi minimum-hőmérsékletrekordok is megdőltek, úgyhogy volt olyan hajnali minimum-hőmérséklet, amely 26 C fok feletti volt. A kánikulai időszakokat gyorsan mozgó hidegfrontok szakították félbe néhány napra, amelyek következményeként óriási viharkárok keletkeztek. Egyre elfogadottabb tudományos nézet, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés a nagy földi légkörzés rendszerére is hatással van, annak a tendenciózus megváltozásában is szerepe van és így a mozgó légtömegek, frontok tulajdonságaira is befolyással van. Ennek viszont szerepe lehet az időjárási szélsőségek sokasodásában. Ugyanakkor Mika János klímakutató óvatosabban fogalmaz egy friss cikkben (az Innotéka című folyóirat augusztus-szeptemberi számában). Mika János egyrészt megerősíti, hogy közel egy Celsius-fokos változásnál tartunk (globális mértékben) jelenleg, ami számos adattal igazolható, nemcsak a levegő hőmérsékletével, hanem egy sor más fizikai mutatóval is. A szélsőséges időjárással kapcsolatban a következőket mondja: „másképp mértünk régen, mint ma, ez az egyik oka annak, hogy nem tudjuk megmondani, hogyan változtak a szélsőségek. Ma kétségtelenül többet veszünk ezekből észre, de ebből nem következik egyértelműen, hogy fokozódnak a szélsőségek”. Az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati elemzése szerint augusztus első hetének hőségperiódusa a második legintenzívebb volt 1981-től, csak a 2007-es igen komoly hőhullám során volt ennél nagyobb a forróság. Az írják, hogy „a jövőben hosszabb és egyre több hőhullám vár ránk, ugyanis a regionális klímamodell-szimulációk szerint a melegedés töretlen”.

Vatikáni Rádió: A Laudato si k. enciklika a hit és a természettudomány fényében

– interjú Pályi Gyulával, a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem nyugalmazott kémia professzorával

Pályi Gyula a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem nyugalmazott kémia professzora, az olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja. Több éve tart vendégprofesszorként fakultatív előadásokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Hit és Természettudomány címmel. E kurzus újabb változata a 2015/16 és a 2016/17 tanévben a Laudato si’  kezdetű 2015 május 24-én kiadott pápai enciklika által érintett természettudományos problémákkal foglalkozott.

VR: Úgy értesültünk, hogy ön is csatlakozott azokhoz a természettudósokhoz, akik a Laudato si’ enciklika vallásos mondanivalóját a természettudományok gondolkodásmódjával igyekeznek megközelíteni. Érdekes lenne arról hallani, hogy mi vezette erre az útra és milyen gondolatai támadtak e nagy visszhangot kiváltott enciklika kapcsán.

PGy: Tisztelettel üdvözlöm a Rádió hallgatóit és köszönöm a megtisztelő érdeklődést. Kérdésére válaszolva a két gondolatot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy Ferenc pápa az enciklika kezdő-szavainak megválasztásával egyértelműen hivatkozik Szent Ferenc „Naphimnuszára”. Ez, hasonlóan sok más természet-szerető természetbúvárhoz, egyik kedvenc  versem, amiben az esztétikai műélvezeten túl, mély természettudományos gondolkodást vélek felfedezni. A másik, az enciklika olvasásakor a 78. pontban a következő gondolat: „Ha felismerjük a természet értékét és törékenységét, valamint a képességeket, amelyeket a Teremtő adott nekünk, ez ma lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a korlátlan fejlődés modern mítoszával.”  A Szent Ferenctől származó természetleírás költői, de egyben tudományos igényű megfogalmazása és a természet sérülékenységére utaló pápai gondolat indítottak arra, hogy e kérdéskörrel részletesebben foglalkozzak.

VR: Mondana néhány példát?

Teremtésvédelmi kalendárium – Légkondicionált ebédlő kánikulában, áramfogyasztás nélkül?

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente újabb bejegyzéssel. Ezúttal azon gondolkodunk, hogyan tudunk a környezet károsítása nélkül hűsölni.

A szomszéd telkeken mostanában sok új ház épül. Először persze a régi kertek öreg fái tűnnek el, a házak jóval tágasabbak, magasabbak, a növényeknek alig marad hely, hiszen az autóknak is kell parkoló. A házak szigetelése, a beépített ablakok minősége bizonyára megfelel a korszerű követelményeknek, szabványoknak, mégis, meglepő módon mindegyiknek a hátulján ott zümmög néhány légkondicionáló berendezés, ami kifelé tessékeli a meleget a házból, esetleg éppen a szomszéd ablaka alá…

A „korszerűség” tehát abban mutatkozik meg, hogy gőgösen ráhagyatkozunk a külső energiaforrásokra, úgy alakítjuk ki lakóhelyünket, hogy nem veszünk tudomást arról, mekkora környezeti terhelést jelent az ilyen házak üzemeltetése? Igaz, a szemetet már szelektíven gyűjtjük, ezért aztán három különböző kukásautó is fordul hétfőnként a környéken. A tetőre akár napelemet is szerelhetünk, elektromos áramot termelhetünk a fák árnyékától gondosan megőrzött felületeken, mégis, mindannyian érezzük, hogy mai életformánkkal valami nincs rendben.

Ferenc pápa írja: „Nőtt a lakosság ökológiai érzékenysége, noha ez nem elég ahhoz, hogy megváltoztassa a káros fogyasztási szokásokat, amelyek – úgy látszik – nem eltűnnek, hanem terjednek és szaporodnak. Hogy csak egy egyszerű példát említsünk: egyre többen használnak légkondicionálót, és azok kapacitása is egyre növekszik. A piac, amely azonnali haszonra törekszik, tovább gerjeszti a keresletet. Ha valaki kívülről figyelné a bolygó társadalmát, elképedve látná ezt az öngyilkosnak tűnő magatartást” (Laudato si’ 55.)

Teremtésvédelmi kalendárium – A klímaváltozás ujjlenyomata

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal annak jeleit tárja elénk szakértő vendégszerzőnk, hogy nem a globális felmelegedés előtti korszakban, hanem a globális felmelegedés idején élünk.

Régóta ismert, hogy a globális klímaváltozás során a hőmérséklet-emelkedés mértéke a sarkokon akár két-háromszorosa is lehet a melegedés globális éves középértékének. A változás kilengései mind a Déli-, mind az Északi-sarkon jóval nagyobbak, mint például a közepes szélességeken. Ez a megfigyelés jól dokumentált az elmúlt több mint száz éves meteorológiai adatsorok által is.

Július elején történt meg, amit már hónapok óta várnak a tudósok: a „Larsen C” Déli-sarki selfről levált egy nagyjából 6000 négyzetkilométer méretű, mintegy 200 méter vastag, ezermilliárd tonnás, a hivatalos feljegyzések óta az eddigi harmadik legnagyobb jéghegy. A „Larsen B” 2002-ben, a „Larsen A” 1995-ben vált le a Déli-sarkhoz tartozó jégtakaróról. Már 2014-ben voltak a jégtömb leszakadására utaló jelek, már akkor látszódott egy kezdődő törésvonal. Az úgynevezett selfjegeknek a leszakadása normális folyamat ugyan, de a hőmérséklet-emelkedés felgyorsítja, ahogy ez történt a „Larsen C” esetében is, hiszen a rekordmeleg 2016-os esztendő hőmérsékletviszonyai is hozzájárulhattak a leszakadás felgyorsulásához. A jéghegyóriás nagyon lassan mozog, és vélhetőleg még több tíz év is eltelhet, amíg jelentősen fogyatkozik a tömege.

Néhány héttel ezelőtt brit és belga tudósokból álló kutatócsoport jelentetett meg egy cikket az Északi-sarkkörön túli éghajlati viszonyok változásairól (Science Advances Vol. 3 no.6).

Teremtésvédelmi kalendárium – Napfordulón túl

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon töprengünk, van-e morális vonatkozása, hogy a legtikkasztóbb hőségben is virágzó növényeket akarunk magunk körül látni.

Túl vagyunk a nagy égi fordulaton, a nappalok újra rövidülnek, és bármilyen hihetetlen, már az ősz felé tartunk! Az európai flóra növényei sorra befejezik a virágzást, maghozásba kezdenek, a rétek a barna, a szalmasárga ezernyi árnyalatában érlelik a jövendőt. Ehhez már nincs szükség a csalogató, színes szirmokra, csábító illatokra, ez a növény „magánügye”, a virágzásban megélt csodálatos kitárulkozás után minden tápanyag, a fogyatkozó víz, a napsugár egyre gyengülő ereje már csak a magok, az utódok táplálását szolgálja. Megáll a fák növekedése is, a levelek keményebbek, sötétebbek lesznek, erre az évre a terjeszkedés, a határok tágítása véget ért. Megkezdődik a raktározás, a felkészülés a télre. A nyári napfordulót a méhek is pontosan érzékelik. Ettől kezdve nem rajzanak, nem alapítanak új családot, csak gyűjtögetnek, töltik fel a készleteket.

De a kertek, parkok más képet mutatnak! A mai ember a virágzás, a fiatalság idejét nyújtaná a lehető leghosszabbra, ha már elmúlt a levendulák, rózsák, liliomok ideje, a nyári szabadságát nem szeretné száradó, töredező virágszárak, a kisárgult fű díszletei között tölteni, beszerzi hát az Újvilág ragyogó virágcsodáit, dísznapraforgók, a kúpvirágok ezernyi változata, rézvirág, büdöske tarkállik az öntözött ágyásokban. Mennyire mások ezek a virágok, mint a tavasz, a kora nyár szelíd színei… mintha egy Mozart-klarinétverseny után diadalmasan felharsanna az Újvilág-szimfónia, olyanok ezek a késő nyári virágok hatalmas termetükkel, világító sárga, vörös, barna szirmaikkal. Valóban, lenyűgöző a szépségük, de ennek ára van, nagyon igényesek, bőséges öntözésre, tápanyagban gazdag földre, folyamatos gyomlálásra van szükségük, hogy kibontakozhassanak. Mindezt az ember kívülről viszi be a kert életközösségébe. Megtehetem, mondja a „tehetős” ember, és kifizeti a tetemes vízszámlát. Csak anyagi kérdés lenne ez, vagy van a tisztított ivóvíz mértéktelen használatának morális vonatkozása is?

Teremtésvédelmi kalendárium – Az emberiség önpusztító kísérlete

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Donald Trump amerikai elnök június 1-jén bejelentette: az USA kilép a párizsi klímaegyezményből. Ezúttal ezen aggasztó hír kapcsán gondolkodunk az éghajlatváltozásról.

Az elmúlt hetek vezető híre volt, hogy az USA kilép a párizsi megállapodásból, amely az éghajlatváltozás elleni nemzetközi összefogás, az utóbbi évek legfontosabb állomása volt. Nemzetközi formáljogilag ez a lépés nem egyszerű, csak annyira, hogy az Egyesült Államok magára nézve nem tartja kötelezőnek, és így nem hajtja végre az általa önkéntesen vállalt nemzeti célokat. Ez azt jelenti, hogy az USA szövetségi szintű szabályozásában nem írnak elő vonatkozó kötelezettségeket, de a részben önálló államok, és különösen az üzleti oldal további fejlesztéseket tehet a megújuló energiák és az energiahatékonyság területén, amelyek jelentősen elősegítik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Az Európai Unió vezetői egyhangúlag, közös akaratukat kifejezve támogatták a párizsi megállapodás céljainak elérését.

Az eddig ismert összcsökkentési vállalások az USA-éval együtt, ha meg is valósulnának, maradéktalanul sem elegendőek ahhoz, hogy 2-2,5 °C alatt tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést. Ne felejtsük el, hogy egy ekkora hőmérséklet-emelkedés következménye a magasabb szélességi körök térségében akár 4-5 °C is lehet, ideértve ennek csapadékterületi és időbeli eloszlásában jelentkező jelentős változásait is. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy az előrelátható és már biztosan bekövetkező hőmérséklet-emelkedés következményeit enyhítő alkalmazkodásra egyre nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a világ minden táján.

Az éghajlatváltozás nem pusztán a meteorológiai paraméterek megváltozását jelenti, hanem sok tízezer faj kipusztulásához, termőföldjeink, vizeink minőségi és mennyiségi hanyatlásához, erdeink területének csökkenéséhez vezethet. Ennek okai részben a felelőtlen, környezetromboló emberi tevékenységekre, részben tőlünk független, belső természeti jelenségekre vezethetők vissza. Az ember azonban ahelyett, hogy gyengítené, egyre erősíti a kedvezőtlen változások folyamatát, s egyre inkább veszélyezteti a természeti folyamatok egyensúlyát, amely az emberi léthez is elengedhetetlenül szükséges. Az emberiség önpusztító kísérlete folytatódik, ahogy ezt az alábbi események is megerősítik.

Teremtésvédelmi kalendárium – Júniusi virágtenger

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal egy „haszontalan” koranyári virágtengerből merítünk újfajta gondolatokat.

A Veszprém megyei Hajmáskér környékén néhol csak pár centiméter vastag a termőréteg a dolomit alapkőzeten. Erdő, sovány legelő, katonai gyakorlótér számára alkalmas csupán a terület, de esős években júniusban csodálatos virágtenger borítja be pár hétre a környéket. Hogy tud ennyi növényfaj ilyen békességben társulást alkotni, szaporodni, táplálékot nyújtani rovaroknak, madaraknak és szívósan munkálkodni a termőtalaj megőrzésén?

A hatalmas ökörfarkkórók még az elsuhanó autó ablakából is feltűnnek, a ligeti zsálya, az apróbojtorján, a tejoltó galaj, a pipacs viszont szinte elveszik az Orlay-turbolya tengerében. A hófehér szirmú vadvirág nem mérgező, nem gyógynövény, nem védett, tulajdonképpen „haszontalan”, egyszerűen csak szép… – de ha közelről szemléljük a virágát, mennyi gondosságról, ötletességről tanúskodik! Az összetett ernyőbe rendeződött virágok a megporzók csalogatásában sokkal hatékonyabbak, mintha magányosan állnának, kényelmesen sétálhatnak rajtuk a megporzó rovarok, a legszélső virágok külső szirmai pedig hatalmasra nőnek, így optikailag megnövelik a virágzat látványát. A virág a rovarokkal lép párbeszédbe, aztán majd a termés horgas tüskéivel madarak tollába, kisebb állatok bundájába kapaszkodva terjed tovább. A növény soha nem áll egyedül a természetben, csodálatosan gazdag kapcsolati hálóban él.

Minden esztendő más időjárást hoz, de a sziklagyep élő közösségéből mindig vannak olyanok, amelyeknek kedvez az év járása, ezek felszaporodnak, bőséges magtermést hoznak, táplálva, megtartva az itt élő állatvilágot is. A megtartó biztonságot a biodiverzitás, az életgazdagság jelenti a közösség minden tagjának. Ez a teremtett világ rendje. A környéken útépítések folynak, dolomitbányák működnek, ahol felszakad a termőföld vékony takarója, évszázadok során képződött humuszt szárít ki, visz el a szél órák alatt, de azonnal megkezdődik a táj gyógyulása is, amíg vannak a környéken természetes gyepek, erdőfoltok, ahonnan a növények visszatérhetnek.

De mi közünk van egy ilyen haszontalan virágtengerhez? Ferenc pápa írja: „…testi mivoltunk által Isten oly szorosan összekötött bennünket a környezetünkkel, hogy a talaj elsivatagosodása olyan, mintha mindannyian megbetegednénk; egy faj kipusztulását úgy sirathatjuk, mintha megcsonkítottak volna bennünket.” (Laudato si’ 89)

Teremtésvédelmi kalendárium – Mi, élelmiszer-pazarlók

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az élelmiszer-pazarlás mértékével szembesülhetünk.

Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában írja: „Azt is tudjuk, hogy az előállított élelmiszerek megközelítőleg egyharmadát eltékozoljuk, és ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztalról lopnánk” (LS 52.)

Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülése május 16-án elfogadta az élelmiszer-pazarlás elleni határozatát, az élelmiszer-hulladékok mennyiségének csökkentése és az élelmiszer-biztonság javítása céljából. A határozat rögzíti, hogy az élelmiszer-hulladékok mennyiségét ötven százalékkal kell csökkenteni 2030-ig, továbbá a jelenleg előirányzott, 2025-ig harminc százalékos csökkentést megcélzó kötelező célkitűzés eléréséhez megfelelő eszközök biztosítását kérik az uniós döntéshozóktól, a végrehajtásért felelős intézményektől, tagállamoktól.

Ismertek a szomorú statisztikák. A néhány évvel ezelőtti FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete)-jelentés szerint az egész világon az előállított élelmiszer mintegy harmada, vagyis nagyjából évi 1,3 milliárd tonna megy veszendőbe. A szakemberek világos különbséget tesznek az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás között. Az élelmiszer-veszteség elsősorban az aratás közben, az aratás után, valamint az előállítási folyamat közben keletkezett veszteségként jelentkezik. A különösen nagy arányú veszteség leginkább a fejlődő országokra jellemző, elsősorban a gyenge minőségű infrastruktúrának, nem megfelelő logisztikának és technológiának tudható be.

Az élelmiszer-pazarlás már egészen más jellegű probléma, elsősorban a fejlett országokra jellemző: a fogyasztásra alkalmas élelmiszerek kidobását jelenti. Ez előfordulhat már az alapanyag termelése során, vagy az élelmiszer-feldolgozás fázisában, a kereskedés, a szállítás és a tárolás közben is. Történhet a fogyasztás és a vendéglátás során is.

Teremtésvédelmi kalendárium – M. S. mester virágai között

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a május virágairól gondolkodunk M. S. mester festménye nyomán.

„Szent Ferenc – hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit… Ezért kérte azt, hogy a kolostor kertjében mindig hagyjanak valamekkora műveletlen földdarabot, hogy vadon élő növények nőhessenek, hogy akik megcsodálják, magasztalják Istent, megannyi szépség alkotóját. A világ több megoldandó problémánál: örömteli misztérium, melyet ujjongó dicsérettel szemlélünk.” (Laudato si’, 12.)

Ferenc pápa enciklikájában többször is utal a környezetvédők oltalmazójára, Szent Ferencre, aki testvérként tekintett minden teremtményre, még a virágoknak is prédikált, buzdította őket az Úr dicséretére. Májusban igazán nem nehéz követni a példáját, hiszen ilyenkor még a kissé elhanyagolt, elvadult kertek is virágba borulnak, sokszor éppen ezekben burjánzanak el legszebben az évelők! De nekünk, magyaroknak nemcsak a természetben van ilyenkor szemlélődnivalónk, a Nemzeti Galériában ott van a csodálatos, több száz éves festmény, M. S. mester Vizitációja, mely Mária és Erzsébet találkozásának jelenetét ábrázolja. Ragyogó májusi réten üdvözli egymást a két áldott asszony, titkos értelmű virágok között, maguk mögött hagyva az ikonok aranyszínű hátterét, az Ószövetség komor világát.

Teremtésvédelmi kalendárium – Tájékozódjunk közös otthonukról, a Földről!

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az áprilisi télies időjárás és a Föld napja kapcsán gondolkodunk a teremtett világ megőrzéséről.

Bizonyára vannak, akik emlékeznek arra, hogy 31 évvel ezelőtt, 1986. április első tíz napján meleg májusi időjárás volt: Budapesten április 8-án és 9-én a 26 Celsius-fokot is meghaladta a maximális hőmérséklet. A rá következő napokban gyorsan hűlni kezdett az idő, és két nap alatt több mint 23 fokot esett a legmagasabb hőmérséklet, hiszen 12-én alig haladta meg a 3 Celsius-fokot a napi maximum, és az ország több területén havas eső, a magasabb hegyekben hó esett. Ez rendkívül nagy hőmérsékletesés volt, de ehhez hasonlóak – bár nem ilyen mértékűek – az elmúlt 115 év áprilisaiban többször előfordultak. A „szeszélyes” áprilisban nagyjából 10 százalékos gyakorisággal következhet be egyik napról a másikra 10–15 Celsius-fokos lehűlés. Valami hasonló történt idén a húsvét utáni napokban is, bár „csak” 10–12 Celsius-fokot estek a napi maximumok, de az ország több térségében havas eső, havazás volt, és az azt követő felhőmentes éjszakákon fagy is előfordult. És ez így van/lenne rendjén: igazi hamisítatlan tavaszi szeszélyes időjárás volt, ami az elmúlt harminc évben kevésbé volt jellemző. Néha megmutatja magát az az időjárás, ami a 20. században jellemző volt. A következtetés nem az, hogy ez a hirtelen változás az éghajlatváltozás bizonyítéka: „sokasodnak majd az extrém időjárási események”, és nem is az éghajlatváltozás cáfolata: „lám-lám visszatért a természet a normális kerékvágásba”, hanem inkább az, hogy évtizedek óta nem fordult elő ilyen Magyarországon – és inkább ez ad aggodalomra okot. Az pedig különösen aggasztó, hogy az évjáratok közötti változékonyság egyre kiszámíthatatlanabb, ami egyrészt nehezen tervezhető, és valószínű, hogy hosszabb távon egy jelentősebb változás előjelének tekinthető.

Teremtésvédelmi sorozatot indítunk oldalunkon

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben útjára indítjuk a „teremtésvédelmi kalendáriumot”, mellyel kéthetente azonos időben jelentkezünk. Az alábbiakban a sorozathoz írt előszót adjuk közre.

Sokan, sokszor kérdezik: végül is, mi az a teremtésvédelem? Hosszan lehetne a teremtésvédelem fogalmáról értekezni, de én ilyenkor inkább a következőket szoktam mondani: a teremtésvédelem kulturális és környezeti értékeink védelme szent felelősséggel és szeretettel. Tegyük felelősséggel, amit a Jóisten – ahogyan a Teremtés könyvében olvashatjuk –, ránk bízott, azt, hogy a „földet műveljük és őrizzük meg” s mindezt tegyük evangéliumi szerető hittel, ami a megváltott, új ember sajátja. A teremtésvédelem az egyik dolgunk itt a földön, ami a lelkünkben kezdődik és beletartozik minden ember, az őt körülvevő környezettel.

Szándékaink szerint kéthetenként pénteken szeretnénk körüljárni mindazt, amit a teremtésvédelemről gondolunk.

Ezt követően minden hónap második péntekén rövid „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk: szeretnénk a természet és liturgikus idő változásán keresztül a teremtett világ szépségét, egyszerűségét, törékenységét és vitalitását bemutatni. Mindezt azért, hogy az egyházi év ritmusát is követve, Istent keresve a természet felé fordíthassuk gondolatainkat, érzékelve a teremtett világ ajándékát, s ezáltal felismerjük személyes cselekvő, valamint belső, szemlélődő indíttatású teendőinket.

Közösség és ünnep a teremtésvédelemben

Ökológiai megtérés – 6.

Az elmúlt hetek során elmélkedéseinkkel bejárva az ökológiai megtérés útját több alkalommal előkerült a közösség fontossága. Úgy, mint ami segít minket a felismerésekben, az elhatározásokban, a döntések megszilárdulásában, de akár úgy is, mint a megtérésből szükségszerűen fakadó tanúságtétel helye, és mint ami annak nyomán létrejön. Befejező elmélkedésünkben fordítsuk figyelmünket most külön is a közösségre, és annak egyik legmélyebb megnyilvánulására, az ünneplésre, és tegyük fel a kérdést: hogyan jelennek meg ezek a teremtésvédelem közegében?

Tanúságtétel

Ökológiai megtérés 5.

Szkülla és Kharübdisz között hajózunk, de – olvashattuk a megelőző írásokból – létezik kiút: az a folyamat, ami maga az ökológiai megtérés. Ez az az út, ami egy erős keresztény opció. Nap, mint nap látjuk, sokszor közelről érzékeljük, amit II. János Pál pápa így fejezett ki 1990-es béke világnapi üzenetében: „A probléma gyökeréig kell jutnunk, és szembenézni a mélységes morális válság egészével, melynek a természet pusztítása csak az egyik súlyos jelensége”. Globális morális és környezeti válság: sokat írunk és beszélünk róla, de talán csak a szembenézés terhe miatt is, a hárítás össznépi taktikáját követve – kevesek kivételével – nem törődünk azzal a fenyegetettséggel, ami nemcsak jelenünket, hanem még unokánk unokáinak a jövőjét is veszélyezteti. Sokan kérdezhetik: de „hiszen én hívő, jó keresztény vagyok, mi szükségem van  ökológiai megtérésre?” Akik így vélekednek, még nem jutottak el „probléma gyökeréig”, valójában még nem néztek szembe, amiről II. János Pál pápától hozott idézett is szól.  És így  miről is tudnánk tanúságot tenni? Nézzünk szembe a morális válsággal, még ha ez küzdelmet, akár gyötrődést is jelent.

Haladás az új úton

Ökológiai megtérés 4.

Azok a megtérők, akik annak idején Keresztelő szent János hatására új életet akartak kezdeni – tehát ráébredtek, hogy zsákutcában vannak, és komolyan elhatározták, hogy megváltoznak – kérdésekkel ostromolták a prófétát: „Mit tegyünk?” (Lk 3,10). És a próféta, a „legnagyobb az asszonyok szülöttei közül”, aki megrendítő hatással tudta átadni az üzenetet az átfogó helyzetről, a morális krízisről, a közelgő döntő időszakról – „a fejsze már a fák gyökerére tétetett!” – nem tér ki az utca embere, a földműves, a katona, a pénzember, a pap konkrét kérdése elől sem.

„Mit tegyünk? Mit tegyek?” – ez az egyszerű és örök kérdése akkor és ma is mindenkinek, aki másképp látja, átértékelte saját élete körülményeit, dolgait, saját szerepét, napi gyakorlatát, szokásait, egyszóval: életét, s most vissza akar térni a hibástól a helyeshez, a rossztól a jóhoz, a bűnöstől az üdvöshöz.

A kiút ígérete

Ökológiai megtérés 3.

Az előző héten tárgyalt mélypontról akkor tudunk továbblendülni, amikor kirajzolódik előttünk egy vagy több olyan cél és az azt / azokat alátámasztó új értékek, amelyek eloszlatják a sorozatunk elején bemutatott, „nincs ez rendben így” érzését. Megjelennek és vonzóvá válnak, megmutatják egy olyan új élet lehetőségét, amelyikről már el tudjuk hinni, hogy hosszú távon is fenntartható.

A Szentírásban a megtérések leírásánál mindig felismerhető a folyamatnak ez a lényeges eleme. Gondoljunk csak azokra a helyzetekre, amikor Jézus odaáll valaki (például Máté, a vámos) elé, és hívja őt: „Kövess engem!” Gyakran ezek az emberek már korábban is ismerték az Urat, volt vele kapcsolatuk, tudtak tanításáról – ám most megszületik bennük a rádöbbenés arra, hogy az ő hívása megoldás a kínzó kérdésekre – ő „a Megoldás”.

Általában persze ilyenkor – ahogy Jézus sem a jövőbeni teljes „útitervet” tárja a szavára megtérők elé – nem a teljes megoldás sejlik fel, csak egy-két részlet, lépések, amelyekről hisszük, hogy meg tudjuk tenni azokat. Képesek vagyunk olyan módon élni, amire a hívás szól. Új szokások, amelyekről úgy gondoljuk, hogy át tudunk térni rájuk. Ezek az ökológiai megtérés esetén – tehát ha a Jézussal való találkozásunk minden következményét meg akarjuk jeleníteni a minket körülvevő világhoz fűződő kapcsolatainkban – sokszor apróbb dolgok, például az, hogy le tudok mondani hétköznapokon a húsevésről, vagy az, hogy megoldható, hogy biciklivel járjak munkába. Ritkábban, de előfordulhat az is, hogy egy nagyobb elhatározással indul utunk az ökológiai megtérés felé, olyannal, mint egy fenntarthatatlan munkahely vagy lakhely elhagyása.

A mélypont

Ökológiai megtérés 2.

Előző cikkünkben, nagyböjt első hetében arról elmélkedtünk, mennyire szükséges eljutnunk annak felismerésére, hogy életünket nem fenntartható módon rendeztük be – akár Isten törvénye, akár pedig az ökológiai fenntarthatóság szempontjából.

Az a felismerés azonban, hogy „rossz irányba haladunk”, még nem jelenti azt, hogy nem megyünk tovább. Nem magától értetődő, hogy a hibás irányt észrevéve azonnal lefékezünk, megállunk, esetleg elkanyarodunk. Bár ésszerű lenne, mégsem magától értetődő, hogy az ilyen (vagy egyébként bármilyen!) felismerést azonnal megfelelő elhatározás és tett követi.

Így van ez a lelki élet terén és a környezethez való viszonyunkban is. A lefelé csúszó ember, bár külső szemmel nézve világos, hogy azonnal változtatnia kellene magatartásán, gyakran csak tovább halad a romlás felé.

Jézus példázatában a tékozló fiú olyan mélyre süllyed, ami egy hívő zsidó embernek szinte elképzelhetetlen – sertéseket őriz nyomorogva egy idegen birtokán. Ez a kép szimbolikusan sűríti magába a tapasztalatot: bár nem lenne szükségszerű, ennek ellenére nem ritka, hogy el kell jutnunk a lejtő aljáig ahhoz, hogy ráébredjünk elrontott helyzetünkre, és benne a saját felelősségünkre.

„Érzem azt, hogy nincs ez rendben így”

Ökológiai megtérés 1.: A felismerés

Mindennapos emberi tapasztalatunk, hogy rosszul döntöttünk, rossz felé indultunk, eltoltunk valamit. Kisebb és nagyobb jelentőségű ügyekben, egyénileg vagy közösségileg, önmagunkra vagy másokra vonatkozóan gyakran elfoghat minket ez az érzés.

Az efféle hozzáállásnak létezik olyan túlzó megnyilvánulása, amit inkább kerülnünk ajánlatos, aminek ellent kell mondanunk. Aki például hajlamos az indokolatlan pesszimizmusra, az önmarcangolásra, annak nem szabad az ilyen irányú gondolatokat kritika nélkül elhinnie önmagáról, hanem helyesebb az őt jól ismerő és szerető embertársai ítéletére támaszkodnia.

Közösségi téren is előfordul hasonló: manapság például a magyar közéletben elterjedt az eltérő gondolkodású, érdekű, pártállású emberek, csoportok teljes elutasítása, amikor semmi esélyt nem adunk nekik, mert már eleve meg vagyunk győződve arról, hogy semmit nem csinálhatnak jól, és egészen biztos, hogy bármit is mondanak, tesznek vagy akár csak gondolnak, amögött feltétlenül csak gonosz szándék vagy „legjobb esetben” tévedés állhat... Ez egy olyan fajta „meggyőződés a rosszról”, aminek ajánlatos lenne ellentmondanunk, már csak azért is, mert az örökösen gyanakvó ember, aki ott is „átlát a szitán”, ahol nincs is szita, első sorban saját magát teszi tönkre ezzel a hozzáállással.

***

Van azonban, amikor helyes annak a felismerése: elrontottunk valamit. Az ilyesmi leggyakrabban önmagunkkal kapcsolatban lehet helytálló. Különösen aggasztó a helyzet, ha arra jövünk rá, hogy hosszú távú életstratégiánk, megszokásaink, életünket meghatározó elveink elhibázottak, melyeken nem könnyű változtatni. Hiszen kialakítottunk általuk egy – gyakran kényelmes – életkeretet, és az egyes elemek egymást feltételezik benne, nem lehet egyet-egyet kiemelni anélkül, hogy a többi is ne változna vele.

A Szentírás bőségesen ismer ilyen eseteket. A próféták, de maga Jézus is nemegyszer szólít fel egyes embereket, csoportokat arra, hogy változtassanak életükön. (A legismertebb és talán legszebb példa erre Jézus példabeszéde a tékozló fiúról: Lk 15, 11-32.) Neve is van ennek a változtatásnak: megtérés. Az ezt jelentő héber szó („súb”) eredetileg azt jelenti: megfordulni és az ellenkező irányba menni az úton, görög megfelelője („metanoia”) pedig azt: megváltoztatni a gondolkodásmódot.

Mindkét kifejezésből látszik, hogy radikális és alapvető változásról van szó. A feladat éppen ezért korántsem egyszerű.

Világkorkép

Szerző: 
Nemes Csaba

A döntéshozók nem csak Rachel Carsonnak, „A néma tavasz” szerzőjének 1962-ban leírt szavait, de az 1972-ben a Római Klub által kiadott híres „A növekedés határai” című munkát elkészítő, nagy befolyással bíró tudóscsoport üzenetét sem vették komolyan, és úgy tűnik, hogy ez máig sem történt meg, pedig az akkori modelleredmények és az azóta eltelt negyven évben bekövetkezett tényleges változások közel állnak egymáshoz. 1972 a globális környezetvédelem fontos éve volt: ekkor rendezték meg Stockholmban az emberi környezet megóvásával foglalkozó első világkonferenciát, amikor először deklarálták az „emberhez méltó környezethez való jogot”.

A világ döntéshozóinak az alapállása az, hogy nem történt nagyobb katasztrófa, ráadásul sokkal több embert sokkal nagyobb jólétben tart el a Föld, mint 1972-ben.

Mégis mi történt azóta? Négy évtized alatt megduplázódott a Föld lakossága, többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen csökkent a megművelhető földterületek mennyisége, és csökkent a fajok sokszínűsége, ami a legfontosabb eleme az ökológiai egyensúly fennmaradásának. Egyre gyorsabban fogynak az egy főre eső vízkészletek, Afrikában olyannyira, hogy ez a jelenség igazi népvándorlást fog okozni a következő tíz-tizenöt évben. Egymást követik az időjárási elemi csapások és a szélsőséges éghajlati rekordok. Az elmúlt napokban újra bejárta a világsajtót egy díjnyertes kisfilm, amely bemutatja, hogy hetvenöt perc leforgása alatt hogyan tűnik el egy Manhattan nagyságú jégtábla az olvadó grönlandi jégmezőből. Ha továbbra is úgy gondoljuk, hogy nincsenek határok, akkor majd a természet fog figyelmeztetni bennünket arra, hogy hol a határ.

Ökológiai megtérés

Az idei nagyböjt során a teremtesvedelem.hu már hagyományosnak számító cikksorozatában az ökológiai megtérés folyamatát elmélkedjük át.

Ferenc pápa „Áldott légy…” enciklikájának 217. pontjában így ír:

»Ha ”a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”, [akkor] a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak.

Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, 

amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.«

Mi is ez a megtérés? Hogyan jelenhet meg Jézussal való találkozásunk a világhoz fűződő kapcsolatainkban? Ezekre a kérdésekre próbálunk majd rávilágítani a következő hat vasárnapon megjelenő cikkeinkben.

A megtérés egy folyamat, ami több szakaszra osztható. E szakaszokat vizsgálja majd egy-egy cikkünk.

Remény a hitben

Épp miután megkezdtük ezt az adventi cikksorozatunkat, melynek témája: a remény a teremtett világ iránt magát felelősnek érző keresztény ember szemével, Ferenc pápa új katekézissorozatot kezdett Rómában Szent Péter téri általános kihallgatásain, s ezek témájául – a reményt választotta. Mintha csak meg akarta volna segíteni elmélkedésünket… Kézenfekvő, hogy Ádvent utolsó hetében a remény keresztény tartalmáról, a hittel való összefüggéseiről elmélkedve az ő gondolataiból induljunk ki.

Első katekézisében december 7-én többek között ezt mondta: „A remény a kicsinyek erénye! A nagyok, a megelégedettek nem ismerik a reményt, nem tudják, mi az.” Nem szokatlan, hogy Ferenc pápa mindenben a kicsinyek, a szegények, a kitaszítottak szempontjait látja meg elsősorban, és nekik ad elsőbbséget. De miért tartja Ferenc pápa a szegények erényének a reményt, és miért állítja, hogy a „nagyok” nem ismerik azt? Azért, mert akinek nincs szüksége semmire (vagy legalábbis így érzi, mert úgy bástyázza körül magát evilág dolgaival, hogy ideig-óráig ezzel tudja ámítani magát), annak nincs miben, nincs miért reménykednie. A remény mindig valamilyen jövőre vonatkozó vágyat foglal magában, és akinek nincs hiánya, az nem vágyakozik, így pedig nem is reménykedik. Csak annak számára érték a remény, akinek van mire várnia. Talán jobban érthető így az is, hogy sok gazdag, a világ javait habzsolva használó, és a rászorultság gondolatát magától minden formában elutasító embertársunk miért reménytelen, és így végül miért boldogtalan gazdagsága ellenére is.

De mielőtt sajnálni kezdenénk a gazdagokat, akik így mintha helyzetük folytán reménytelenségre lennének ítélve, fontos felidéznünk azt is, hogy az élet végességével, a szenvedéssel, a halállal való szembesülést valójában egyetlen ember sem kerülheti el. Ha pedig a(z önmagát) gazdag(nak látó) ember ebben a szembesülésben egyszersmind Krisztussal is találkozik; ha megismeri az evangélium válaszát ezekre az egyetemes, minden embert érintő hiányokra, és el is fogadja, hogy Jézus szemével tekintve – földi, viszonylagos gazdagsága ellenére – ő is kicsi, voltaképpen semmi, akkor neki is esélye van elkezdeni vágyakozni, és ezáltal reménykedni is.

Remény a művészetben

Előző két cikkünkben már láttuk, milyen fontos a remény mindennapjainkban és kitüntetett pillanatainkban egyaránt. Így az sem meglepő, hogy a művészet is keresi annak tartalmát, igazi jelentését és számos formában megjeleníti a reményt vagy annak hiányát, elvesztését.

A remény allegóriája – egyfajta jelképes ábrázolása – az előző cikkünk illusztrációjaként is használt női alak, horgonnyal. A horgony rögzítést ad, biztonságot jelent a hajósnak. Hasonlóan, az ember számára a remény lehet egy olyan fix pont, amibe kapaszkodva meg lehet pihenni, vagy át lehet vészelni életünk egy viharosabb szakaszát.

Máskor reménysugárról beszélnek az alkotók. Ebben a kifejezésben egyszerre van benne a minket pillanatnyilag körülvevő sötét valóság és az attól merőben eltérő másik, fényes világ kis sugárnyi, de mégis buzdító, motiváló üzenete. A reménysugár irányt is mutat, ami jól kifejezi azt, hogy a remény segít jó célokat kitűzni.

Kocsári Zs. Kati: Reménysugár

Adódhat olyan helyzet is, amikor a művészet puszta megjelenésével maga válik reménysugárrá. Ilyen esetről írt nemrégen a sajtó, amikor egy szír zongorista egy damaszkuszi menekülttáborban az utcán adott koncerteket annak bizonyítására, hogy a háborúban is megőrizhetünk valamennyit az élet szépségéből.

Keresés
Programajánló
Bejelentkezés