Tanulmányok, cikkek

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Szelek hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Nagypénteki hangulatú, de a feltámadásba vetett reményt hirdető írást olvashatnak szakértőnktől.

    „Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
    s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő
    kik által éltetsz mindent, ami él.”
    (Szent Ferenc: Naphimnusz – Dsida Jenő fordítása)

    Április a régi hagyományban a Szelek hava elnevezést kapta, és az idén tényleg megtapasztaltuk az aszályos, száraz tél után, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szélsőséges változásainak. Igen, a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és merre tart… illetve a mai ember úgy gondolja, elég „felmenni” a világhálóra, és a magasból rögtön látjuk, hogy a hatalmas áramlások merre vonulnak, hoznak-e végre esőt a földekre, és kisöprik-e a városok levegőjéből a veszélyes, szennyezett levegőt.

    Abból a magasságból nézve úgy tűnik, nincs befolyásunk rá, hogy mi is történik a légkörben, elképzelhetetlen, hogy az emberi tevékenységnek bármi közvetlen hatása lehetne a földi hőmérséklet folyamatos emelkedésére, az áramlások irányának megváltozására. Ha pedig tőlünk függetlenek ezek a változások, akkor felelősségünk sincs benne…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Áprilisi eső aranyat ér!

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a mostani aszályos idők hátteréről tudhatunk meg többet.

    Rendkívüli a szárazság! A szinte csapadékmentes márciust száraz tél és ősz előzte meg. Ha nem lett volna a megelőző időszak is ilyen száraz, akkor egy csapadékmentes tavasz nem jelentene problémát, nem lenne rekord mértékű aszály.

    Az aszály nem ismeretlen a Kárpát-medencében. Az aszályról és sivatagosodásról szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott definíció szerint Magyarország „érintett” országnak számít, mivel területének nagy része a szemiarid (félsivatagos), illetve szubhumid éghajlati övhöz tartozik.

    Régi leírások, elemzések szerint az 1841-es és az 1857-es esztendő is száraz volt, az 1861-től kezdődő aszályos évek pedig 1863-ban kulmináltak, amikor a hó nélküli tél után a tavasz és a nyár is nagy „melegséggel és csapadékszegénységgel” tűnt ki, és akkoriban volt, hogy a Balaton vize is szinte eltűnt. Kiemelkedően nagy aszály fordult elő 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben. Ugyanakkor észrevehető, hogy a 1980-as évek eleje óta az aszály előfordulásának gyakorisága és intenzitása növekszik. 1992-ben és 1993-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, 2003-ban, illetve a 2006 és 2009 közötti időszakban, valamint a 2011 és 2013 közötti három évben, majd az utóbbi hat évben – szinte egymásba érve – rendkívüli aszályok pusztítottak hazánkban és nagyobb térségünkben.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Kikelet hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben.

    Érdekes a március e régi elnevezése, de szépen kifejezi ezt a hatalmas erővel meginduló sarjadást, rügyezést, bimbózást, amit az ember a fűtött szobából kimerészkedve, hüledezve szemlél heteken át. A téli hideg valóban visszatért az idén is a februári langyos, kora tavaszt idéző napok után, mégis a kökörcsinek már kinyíltak a dolomit sziklagyepek lejtőin, sárga virágát bontja a som, készülődnek a kertekben a jácintok, tulipánok, a nárciszok bimbóit pedig már meg is lehet számolni. De az igazi látványosság, ami nem is minden évben jön el, és néha áprilisra húzódik át, az a mandulavirágzás ünnepe.

    „Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
    Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein.

    S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
    Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
    Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
    Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt?”

    (Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)

    Ez a virágcsoda már valóban az igazi tavasz közeledtét ígéri. Igaz, ahhoz magyarnak is kell születni, hogy ezzel a verssel köszönthessük a fákat, és a kikelet havát… Janus Pannonius még latinul írt a merész dunántúli mandulafácskáról, de Weöres Sándor csodálatos fordításának hála, ma már ékes magyar nyelven szólít meg évszázadok távolából a költő. De ki lehetett a tavaszt olyan nehezen váró kicsi Phyllis?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Fókuszban az energiatakarékosság

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésbenn „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A cikk megírását követően tört ki közvetlen szomszédságunkban az a háború, amely nemcsak a két érintett országra – Ukrajnára és Oroszországra –, hanem az egész világra hatással lehet. A történések fényében emeljük négyzetre a megfogalmazott tennivalók fontosságát...

    Az Ukrajnában zajló háború most testközelből is rávilágít, hogy a cikkben taglalt energiaválság talán egészen más léptékű hozadékával is számolnunk kell, mint amit eddig ismertünk.

    Az egész világon, de Európa számára is elképzelhetetlen mértékben emelkedtek az energiaárak az elmúlt fél év során. A sokk, amely az energiafelhasználókat – azaz mindnyájunkat (hiszen amint kilépünk a rezsicsökkentéssel védett lakásunkból, piaci árakkal találkozunk) – érte, már létező, és új megoldások felé is terelte a döntéshozókat. Az előrelátóan megkötött, hosszú távú energiaszállítási szerződések mellett

    egyre komolyabban kell venni az energiamegtakarításra irányuló fejlesztéseket is.

    Közkedvelt mondás, hogy a legzöldebb energia az, amelyet nem termelünk meg. Nagyon egyszerűen fogalmazva: az energiahatékonyság károsanyagkibocsátás-csökkentést, költségmegtakarítást és egyben versenyképesség-növekedést jelent. Az energiahatékonyság fogalmának többféle értelmezése létezik – olvasható a Magyar Szabványügyi Testület honlapján. – Műszaki megközelítésből az energiahatékonyság a ténylegesen hasznosuló és az összes felhasznált energia arányát jelenti, közgazdasági szempontból viszont az energiafelhasználást az elért haszonhoz viszonyítjuk. Az Európai Unió energiahatékonysági irányelvének meghatározása szerint az energiahatékonyság „a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa”. Az energiamegtakarítás „az a megtakarított energiamennyiség, amely valamely energiahatékonyság-javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kerül meghatározásra, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást”; az energiahatékonyság-javulás pedig „az energiahatékonyság növekedése a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változások eredményeként”.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Jégbontó hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A környezetünkben levő élőlényeknek akkor tehetjük a legjobbat, ha kicsit hátralépünk, teret adunk a természetnek. Szakértőnknek konkrét javaslatai is vannak, amiket felhasználhatunk a kertünkben.

    Az idén a februárnak megint csak nem volt túl sok dolga a jéggel, a hóval. Igaz, az időjárás sokszor megtréfálja a tavaszváró embert, van, hogy a március lesz fagyosabb, mint a február, mintha megcserélték volna őket, de Zsuzsanna napján már a pacsirták is megszólalnak.

    „Istenem, Uram, / Beh szépen / Fütyöl ez az én madaram!” Így kiáltott fel Pál gazda is Arany János A fülemile című versében, amikor meghallotta a vasárnap reggeli madáréneket a kertjében. Igaz, a fülemülék majd csak áprilisban érkeznek haza, mire a diófák is szépen kilombosodnak, de a sok kis velünk telelő madár már igencsak megtalálta a hangját. Ahol a kertekben egymásba ér a sok idős fa koronája, és a sűrű bokrok, tövises cserjék alatt megmaradt a zörgősre száradt avar, ott nagyon sok fajjal találkozhatunk.

    Az őszapók mindig csapatostól járnak, megszállják a cinkegolyókat, aztán hamar továbbállnak, a széncinkék gyorsan elvisznek egy-egy napraforgómagot magukkal, és a közeli bokrokon törik fel, a meggyvágó pedig nyugodtan beleül az etetőbe, villámgyorsan nyitogatja a magvakat, és szórja a pelyvát maga körül. Utolsónak jön a lakoma végén a vörösbegy, és hálásan összeszedegeti a törmeléket, hiszen az ép magvakkal nem is boldogulna… Érdekes, hogy veréb már alig van a környéken, azok is inkább mezei verebek, de lassan kevesebben lesznek, mint a cinegék. A feketerigó pedig soha nem száll az etetőre, inkább az avarban vagy a komposztdombon keresgél fagymentes napokon.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Vizes élőhelyek

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a legrégebb óta védelem alatt álló vizes élőhelyekre vetünk egy pillantást.

    Február 2-a nemcsak Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, Jézus Urunk templomban való bemutatásának az emléknapja, hanem ezen a napon ünnepeljük az úgynevezett vizes élőhelyek világnapját, annak az emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá a vonatkozó nemzetközi megállapodást.

    Ez az egyezmény – hivatalos nevén a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen a vízimadarak élőhelyeiről – a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. A 20. században felgyorsult a vizes élőhelyek pusztulása, eltűnése, felszámolása, átalakítása. A kirívó veszélyeztetettség indította el azt a nemzetközi tárgyalási folyamatot, melynek eredményeként létrejött a 18 ország képviselője által az iráni Ramsar városában 1971. február 2-án aláírt egyezmény. Jelenleg 171 ország, számos nemzetközi társadalmi partnerszervezet tagja az egyezménynek, amelyhez Magyarország 1979-ben csatlakozott.

    Az egyszerű meghatározás szerint vizes élőhelyek azok a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Az egyezmény szövege szerint ezek például „mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek és állandók, folyó- vagy állóvizek, édesvízűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak, ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején”.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Fergeteg hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal Bátyánk-urunkkal, a Nappal együtt teszünk egy lírai kört a Föld körül.

    „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
    Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
    Vagy hogy rövidlátó
    Már öregkorától,
    S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
    Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
    … Most uralkodnak a szelek, a viharok,
    Egyik fönn a légben magasan kavarog,
    Másik alant nyargal
    Szikrázó haraggal,
    Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
    A harmadik velök birkozni szemközt jő….”
    (Petőfi Sándor: A puszta, télen)

    1848 januárjában írta Petőfi ezt a gyönyörű tájleíró költeményt. Érdemes újra elővenni, végigolvasni a csöndes téli estéken. Közben azon is elgondolkodhatunk, hogy micsoda zord, hóviharos, fagyos telek lehettek abban az időben! Nem véletlenül kapta a január a „fergeteg hava” elnevezést a régi magyar hagyományban…

    1848-ról azt is tudjuk, hogy március 15-én esett az eső, ahogy az egy rendes kora tavaszi naphoz illik. A pár évvel korábban íródott János vitéz kezdősorai viszont arról tanúskodnak, hogy akkoriban a nyári nap sugára ugyancsak tüzesen sütött le az ég tetejéről. Hogy ez mennyire jellemző volt azokban az esztendőkben, azt a Toldi első sorai is igazolják, Arany János hasonlónak írta le a korabeli nyarakat, a kopár szik, a tikkadt szöcskenyájak, a kiszáradt rétek képe szemléletesen tudósít erről. Igazi kontinentális éghajlatnak tűnik, amit őseink a 19. század közepén megéltek, hosszú, hideg téllel, száraz, meleg nyári napokkal.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A klímavédelem ajándékhatásai

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír szerzőnk, hogy a személyes életünk szempontjából is megéri átalakítani energiafelhasználási szokásainkat.

    Tavaly októberben elárasztották a nemzetközi és a hazai hírportálokat a rendkívüli hideg télről szóló hírek. A meteorológusok óvatosabbak voltak, hiszen tudják, hogy három-négy hónappal előre csak kis valószínűséggel lehet az időjárás alakulását jelezni. Sokféle módszer van, amivel ezt teszik, de akár matematikai statisztika alapú, akár nagy számítógépes kapacitást igénylő modellezés, vagy a már szinte a varázslással felérő, a légkör ár-apály jelenségei alapján kiszámolt prognózis, egyiknek sincs erős szignifikáns eredménye. Komolytalanabb időjárásjóslások a prognózis beválásának az esély szintjét sem próbálják megadni. December elején viszont már attól volt hangos a sajtó, hogy meleg telünk lesz. Októberben a hideg tél réméről szóló hírek még erőteljesebben felnyomták a gázárakat (lehet, hogy volt benne némi szándékosság), az enyhe tél hírei pedig megpróbálták hűteni a gázpiaci árrobbanást. Holott

    arról, hogy húsz-harminc év múlva milyen lehet majd az éghajlat jellege az északi féltekén, biztosabban lehet nyilatkozni, mint arról, hogy egy év múlva ilyenkor milyen lesz időjárás.

    Ez pedig éppen az időjárás változékonyságából adódó kaotikus jelenségek jellegéből következik. A tendenciaszerű hosszú távú változások jellege a sokkal robosztusabb, lassabban változó folyamatok és jelenségek következményeiből becsülhető. Igaz ugyan, hogy ha túl hosszú időszakra (akár ötven-nyolcvan évre) tekintünk előre, akkor egyre inkább elveszíthetjük az előrejelzés alapját adó információk megalapozottságát, és így messzebb kerülhetnek a feltételezett határfeltételek az előrejelzett időszak valóságától, mert éppen az előbb emlegetett kaotikus jelleg ezen az (éghajlati) időskálán is jelentkezik.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Energialétra foghíjakkal

     

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az energetika jövőjének lehetőségeit vizsgáljuk meg.

    „Amíg széles körben ki nem fejlesztik a megújuló energiaforrásokat – aminek már folyamatban kellene lennie –, jogos a kisebbik rosszat választani vagy ideiglenes megoldásokhoz folyamodni. Ugyanakkor a nemzetközi közösségben nem sikerül kielégítő megállapodásra jutni azok felelősségéről, akiknek az energetikai átmenet költségeit viselniük kell.” (Laudato si’, 165.)

    Az elmúlt hónapok nemcsak a pandémiával, hanem az energiaellátással, az energia árával, az ellátás biztonságával kapcsolatos hírekkel is tele voltak. Az energiaátmenet fogalma az elmúlt húsz évben összeforrott a zöldátmenet, a zöld energia használatára való áttérés egyre sürgetőbb kihívásával. Az elmúlt évtizedekben tanulmányok sokasága az „energialétra hipotézisre” alapozva kísérelt meg becsléseket adni az energiaátmenet folyamatára. A hipotézis, amit felmérésekkel igazoltak, az, hogy fejlődő gazdasági környezetben a háztartási energiahasználat és a folyamatosan növekvő bérek hatására a lakossági igények automatikusan a hipotézis szerinti magasabb fokon lévő energiahordozók felé tendálnak (legyen az akár kényelmi vagy ökológiai szempontból tisztább). Ezek a megfigyelések nagyjából igazak a fejlett és a fejlődő világ országaiban is.

    Az energialétra hipotézis azt is feltételezi, hogy a drágább technológiák helyi és nemzetközi szinten magasabb társadalmi státuszt jelentenek. Ebben az esetben a családok nemcsak azért akarnak feljebb lépni az energialétrán, hogy nagyobb energiahatékonyságot érjenek el, vagy kisebb legyen a szennyezőanyag-kibocsátásuk, hanem azért is, hogy bemutassák társadalmi helyzetük, rangjuk növekedését. Számos kutatás bemutatta az úgynevezett tüzelőanyag-halmozás gyakorlatát is, az energialétra felemelkedésének elején és közepén lévő háztartásokban. Normális élethelyzet, amikor a háztartások nem tudnak teljesen lemondani hagyományos energiaforrásaikról, amely a fogyasztói oldalnak az energiaátmenetekben rejlő politikai és szakpolitikai összetettségét is mutatja. A tiszta energiára való átállás meghatározó tényezői közé tartozik ez is, amely rávilágít arra az összefüggésre, hogy sok vidéki háztartásban előfordul az energiahordozó-váltásra, a modernizációra való igény mellett a halmozás is. Ez nemcsak a tőlünk nagyon messzi Indiában, hanem akár a szomszédos Ausztriában és Kelet Közép-Európa teljes egészében is gyakorlat, különösen a vidékies településeken, de akár a központi régiók perifériáin is. Az energiahordozók halmozása, azaz, amint a háztartási szintű energialétrát alkalmazó kutatások kimutatták, a többféle energiahordozó használata, ami a modern és hagyományos energiahordozók egyidejű alkalmazását jelenti (pl. a PB-gáz, szén, fa, elektromosság, vezetékes gáz együttes használata), valószínűleg továbbra is kulcsfontosságú része marad a társadalmi-kulturális energiafogyasztási szokásnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a gyakorlat hatással lehet az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra és a tisztább energiára való átállás menetére, gyorsaságára. Teljesen normális vidéken a cserépkályha mellett a villanybojler és a PB-gázzal működő tűzhely használata.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Isten szeretett vendége, Carolus Linné

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon gondolkodhatunk el, hogy vajon Isten vendégei vagyunk-e ebben a sokszínű és -formájú világban, vagy pusztán a biológiai evolúció csúcsára jutott emberként tengődünk.

    A XVIII. század izgalmas időszak volt Európa történelmében. A világ hirtelen kitágult, hiszen egyre újabb földrészek, idegen, egzotikus tájak nyíltak meg a felfedezők előtt. Linné számára tanítványai bőségesen szállították a meghatározásra, elnevezésre váró növényeket, állatokat, és úgy tűnt, hogy a világ végső soron megismerhető, mindez csupán idő és szorgalom kérdése.

    Linné akkoriban így gondolkodott a teremtett világról és benne az emberről:

    Az öntudatos ember tisztában van azzal, hogy a világ a Mindenható tulajdona, és a Mindentudó bölcsességének legnagyobb csodáival van felékesítve, őt magát pedig mint vendéget vezette be ezek közé,

    azért, hogy e gyönyörűségeket élvezze, megismerhesse az Úristen nagyszerűségét… Hogy méltán hagyhassuk el ezt a világot mi, vendégek, ki kell kutassuk az Alkotó művét, melyet a Legfelsőbb Lény a mi hasznunkra hozott létre. Hogy mindent helyesen ismerjünk meg, szükséges, hogy ezek közül mindegyik külön fogalmat képezzen, és hogy külön névvel legyen ellátva” (Carl Linné: A növények fajai. Váczy Kálmán fordítása).

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Utazócirkusz vagy megoldás? COP26, Glasgow

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten figyelő szemünket – mint mindenki más – Glasgow-ra vetjük.

    A COP26 Glasgow, azaz hivatalos nevén az Éghajlat-változási Keretegyezmény Részes Feleinek 26. Találkozója ezekben az órákban ér véget. A részes felek találkozója a keretegyezmény legfőbb döntéshozói fóruma. Ezek a rendezvények mindig óriási kormányzati és tudományos szakértői, diplomáciai és civil környezetvédelmi és gazdasági lobbik részvételét vonzzák. Kiemelt találkozókon, amilyen a glasgow-i is volt, állam- és kormányfők is részt vesznek.

    A gazdag országok delegációi hosszú kocsikaravánokkal érkeznek a repülőtérről. Több száz magánrepülőgép is csak erre a rendezvényre érkezett. A kritikusok gyakran emlegetik: „ez egy utazócirkusz, amely nagy ökológiai lábnyomot hagy, és semmi más”.

    A COP26-ot megelőzte a G20-ak, azaz a legnagyobb gazdasági hatalommal rendelkező országok és az EU találkozója. Itt megpróbáltak a világ vezetői az eddigieknél konkrétabb ígéreteket tenni, ám ez most sem igazán sikerült, és mindez máris erősen kihatott a tárgyalások menetére. A nagy államok óriási lobbierejüket arra használhatnák, hogy érvényesíthető és számon kérhető, hatásos és kiegyensúlyozott intézkedésekben állapodjanak meg, amelyekkel akár jelentősen szűkítenék a „szent tehénként” kezelt túlzott mértékű világkereskedelemből származó kibocsátásokat is, de sokszor inkább saját pozíciójuknak az erősítésére használták a tárgyalásokat.

    Szinte minden fontosabb nemzetközi környezeti ügynek (éghajlatváltozás, biodiverzitás, sivatagosodás elleni küzdelem, erdővédelem, a levegőszennyezettség csökkentése, vizek védelme és így tovább) külön-külön nemzetközi eszköze (egyezmények, intézmények) van, és sokszor nem is tudnak egymás – máskülönben egymással is szorosan összefüggő – ügyeiről.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Megművelt kertek, megőrzött értékek

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten a gyümölcsösökbe látogatunk el egy kis értékőrző túrára.

    Október végén, ahogy az első fagyok után a levelek lehullanak, és a fák nyugalmi állapotba kerülnek, újra eljön az ideje a gyümölcsfaültetésnek. A faiskolák gazdag kínálatát végignézve azonban azon is elgondolkodhatunk, hogy mi is valójában egy gönci magyar kajszi-, egy Mariska őszibarack- vagy egy Jonatán almafacsemete értéke, helye a teremtés rendjében?

    A ma ismert gyümölcsök már nagyon messze vannak a természetben vadon élő ősöktől, hosszú évszázadok alatt az ember alaposan átformálta őket a saját örömére.

    A szabad beporzású magoncok közül folyamatosan kiválasztották az ízletes, szép nagy gyümölcsű, fagytűrő, betegségeknek ellenálló egyedeket, és a táj adottságainak legjobban megfelelő fácskákat tovább szaporították. Fontos volt azt is tudni róluk, hogy melyiknek a gyümölcse hogyan, meddig tárolható, melyik alkalmas befőttnek, lekvárnak, pálinkának, és lehet-e aszalvány belőle. Ezt a tudást a fákkal együtt adták tovább a családban, a faluközösségben.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Szelíd energiaátmenet

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten arra világít rá szakértőnk, hogyan tudunk szelídebben gazdálkodni az általunk felhasznált energiákkal. Már csak azért is, mert menthetetlenül szemléletváltásra van szükségünk e téren.

    A következő két évtizedben alapjaiban változnak majd meg az energiafelhasználási lehetőségeink és szokásaink. Ennek legalább két fő oka van: a földgázkészletek várható csökkenése, valamint a fosszilis energiahordozók használatának drasztikus visszafogása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében.

    Gondoljunk csak bele, mekkora változás előjele volt, ami 1893. május 1-jén a chicagói világkiállítás nyitónapján történt: több százezer égő kápráztatta el a Michigan-tó partján az odalátogatókat. Talán ez volt az a pillanat, amikor biztosan eldőlt, hogy az úgynevezett váltakozó áram (AC), és nem az egyenáram (DC) uralja majd a világon az energiaszolgáltatást. Ezúttal Tesla nyert, és ezzel eldőlt az is, hogy a váltakozó áram (váltóáram) segítségével nagy távolságokba vezethető a villamos energia, aminek megtermeléséhez nagy, központi erőművekre lesz szükség. Hogy országokat, kontinenseket átívelő villamosenergia-hálózatok uralják majd a 20. század világát; óriás erőművek, nagy és hosszú időre szóló beruházások biztosítják majd az energetikai rendszereket. A nagyerőművekben megtermelt villamos energia fogyasztókhoz való eljuttatásához pedig jelentős kiterjedésű és biztonságos hálózatokra volt szükség.

    A 20. század a nagy és központosított villamosenergia-hálózatok egyeduralmának századává vált.

    De vajon mi történt volna, ha Edison világa nyer, és milyen lenne most a világ a 21. században? Az egyenáramú technológia továbbra is fennmaradt sok helyen. Egy-egy létesítmény, kis szálloda, irodaépület egyenáramú villamosenergia-ellátására még a múlt század közepén is voltak példák, különösen az USA-ban, de egyre inkább egyeduralkodóvá váltak a nagyerőművekből származó nagyfeszültségű hálózatokra termelő rendszerek. Ha Edison rendszerei maradtak volna fenn, akkor minden társasháznak vagy kisebb kertvárosi közösségnek egy-egy külön kis áramfejlesztővel kellene rendelkeznie, amelyek ott zümmögnének a pincében. Kisebb szakaszokra lenne felbontva a közvilágítás, kisebb falvakban talán nem is lenne. Egészen más lenne az energiafelhasználás szerkezete, az igények is mások lennének, és ezzel a lehetőségek is.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Virágözön a hirtelen támadt fényben

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten a sziklakertben bóklászunk.

    A cseresznyefa, ami tavasszal váratlanul kiszáradt, volt vagy harmincesztendős, és már erősen beárnyékolta az alatta megbúvó sziklakertet. Ahogy az évek során egyre terebélyesedett, a napsütést kedvelő fűszernövények, apró szegfűfélék, veronikák kipusztultak vagy elsatnyultak, ha nem tudtak kijutni az árnyékából. Igaz, a talaj soha nem maradt takarás nélkül, az árnyékot jobban tűrő fajok lassan átvették a helyüket, így az évek során szinte kicserélődött itt a növényzet. Ültettem is közéjük újakat, a megváltozott fényviszonyokat jobban kedvelő pimpókat, borsmentát, bőrlevelet, nefelejcset, és persze a citromfű is megjelent hamarosan szapora magoncaival. Az öreg zsályatő viszont nem adta fel, minden évben újra próbálkozott az árnyékban pár vékonyka hajtást, sápadt virágot kinevelni, és már csak kíváncsiságból is meghagytam, hogy meddig képes még megküzdeni a fényhiánnyal.

    Aztán tavasszal, ahogy a kiszárad fát kényszerűen visszavágtuk, és az esős, borongós májust felváltotta a száraz, forró június, ezt az egész társaságot elborította újra a szikrázó napsütés. A csapvizet öntözésre nem szívesen használom, rábíztam hát a megújulást a növényekre, oldják meg saját erőből az új életközösség felépítését.

    Minden növényfaj másként válaszolt a kihívásra, természetének megfelelően. Az árnyékkedvelők levelei egyszerűen leperzselődtek, és hosszú hetekig gondolkodtak, mielőtt óvatosan újra kihajtottak, de akkor már jóval kisebb leveleket hoztak, így csökkentették a párologtatást. A párás, hűvösebb klímát kedvelő borsmenták, a citromfüvek is jóval kisebbek, mint a kert árnyékosabb részein, de bőségesen virágoztak szinte egész nyáron, és gombabetegségeknek nyoma sem volt rajtuk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Bizonyossá váló kockázatok

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben  „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Sajnos nagyon rossz hírekkel szolgál ma szakértőnk, úgy tűnik, a Föld eddigi nagy környezeti rendszerei vannak végveszélyben.

    Néhány héttel ezelőtt Gernot Wagnernek és szerzőtársainak az USA-ban megjelent tanulmánya (Proceedings of the National Academy) a globális billenési pontok utáni események költségeit becsüli meg, hogy jól értsék a gazdasági döntéshozók is, ezek a következmények nagyon sokba kerülnek. Gernot a Kockázatos klíma című, Bloombergen megjelent cikkét úgy kezdi:

    az éghajlatváltozás nem arról szól, amit tudunk, hanem arról, amit nem tudunk. Amit tudunk, az elég rossz, amit nem tudunk, az még sokkal rosszabb.”

    Megállapításaik összecsengenek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) augusztusban megjelent, ún. Hatodik jelentésének összefoglaló munkájával. Ebben a dokumentumban csaknem háromszáz tudós mintegy tizenkétezer tudományos cikk legfontosabb állításait összegzi. A meglepő ebben a munkában az is, hogy a közvélemény megdöbbent az állításokon, pedig 2007 óta a legfontosabb következtetések már ismertek voltak.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A kikericsek rejtelmes metamorfózisa

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben  „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Egy virág két arcát mutatjuk ma be.

    A kikericsek évente kétszer merészkednek a napvilágra földalatti rejtekükből, a kemény hagymagumó védelméből. De annyira különböznek az őszi és a tavaszi megjelenésükben, hogy szinte hihetetlen, hogy tényleg ugyanaz a növény mutatkozik meg a pompás szeptemberi virágzáskor, mint a tavaszi levélkoszorú kihajtásakor, a nyári termésérleléskor. (Ami mindvégig közös bennük, hogy a növény minden része, de különösen a magvak erősen mérgezők…)

    Szeptember idusán teljesen váratlanul, levelek nélkül törnek elő a kemény, nyirkos talajból a törékeny szépségű, halványlila virágok. Még a bimbót védő vékony hártyát is maguk mögött hagyják a föld felszínén, amint nyújtózkodnak a fény felé. Különös látvány az őszre készülődő kertben, a sok töredezett, sárguló levél között ez a tavaszt idéző üde újjászületés.

    A virágokat apró rovarok látogatják, láthatóan szívesen jönnek-mennek a sárga porzókon, a törékeny bibéken. Aztán amikor néhány hét után elenyészik a végtelenül finom anyagú, selymes jelenés, szinte nyomtalanul eltűnik a föld színéről. De mi értelme volt így a pompás virágzásnak? Hogy történik a megtermékenyülés, hol fejlődik ki a magház?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Ritkaföldfémek – ritka alkalom

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most egy elég faramuci dologra világít rá: milyen környezetszennyezéssel járhat maga a zöld energia előállítása is.

    Egyre többször halljuk a „ritkaföldfémek” kifejezést. Ezek az amúgy a Földön szinte mindenhol, de meglehetősen kicsiny mértékben előforduló ásványokban található fémek csak a Föld néhány helyén találhatók sűrűbben, azaz már kibányászható léptékben.

    A ritkaföldfémek egy 17 fémből álló csoport, amelyet a manapság már szinte mindenki által használt termékek – mint például az okostelefonok, számítógépek, de emellett a szélturbinák, napelemek, elektromos autók – előállításához is felhasználnak. Egyre inkább kezdjük megtanulni a nevét az okostelefonoknál nélkülözhetetlen neodímiumnak és diszpróziumnak, az europiumnak (ld. csaknem teljes tisztaságban nyitóképünkön) és a lanthanumnak, vagy a cériumnak, amely például abban segít, hogy az érintőképernyő hosszú évekig működjön.

    A ritkaföldfémek a zöld energia szinte minden területén fontos szerepet játszanak.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Alattunk a Föld, fölöttünk az Ég…

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most a növények fölfelé törekedésén tűnődik és késztet tűnődésre.

    Nyári szentmiséken mindig megújuló örömmel tekinthetünk az oltár virágdíszeire. Ilyenkor szinte minden héten más a látvány, ahogy sorban nyílnak ki a kertek virágai. Újra érezzük a júniusi liliomillatot, de most már a hatalmas zöld levelekkel szétterülő árnyliliom virágából árad fölfelé, a dáliák furcsán oldalra hajtják óriási, törékeny virágfejüket, de a legszebbek talán a kardvirágok. Három, néha öt virág is kerül a vázába, legyező alakban szétterítve, és pár óra múlva nagyon érdekes jelenségre csodálkozhatunk rá. A középső virág sudáran, szálegyenesen áll, az oldalsók azonban nem békélnek meg a helyzetükkel, a virágszár bimbós, még hajlékony része meggörbül, hogy felfelé emelje legalább az utolsó virágokat. Vasárnap estére a nagy műgonddal összeállított virágdíszből mint a gyertyák, úgy emelkednek ki mind. Itt nem arról van szó, hogy a fényt keresik, mint a Nap után járó körömvirág, tavasszal a tulipánok, vagy a napraforgó még zöld, zárt csillagbimbói, hiszen

    éjjel, a sötétben nincs iránya a fénynek, a „fölfelé” ebben az esetben azt jelenti, hogy a Föld középpontjához képest pontosan ellenkező irányba törekednek a virágszárak.

    A templom csendjében aztán ez így is marad, de a kertben még nehezebb dolga van a magasra növő virágoknak. Ha egyszer megdönti, összekuszálja őket a szél, és megpróbálják legalább a szár végét újra függőlegesre állítani, jöhet oldalról egy újabb lökés, és teljesen elfekteti őket, még a sárba is ragadhat a nagy gonddal dédelgetett virág. A sűrűn burjánzó vadmurok túl hosszúra nyúlt szárai is sokszor majdnem vízszintesen elfekszenek, és onnan próbálkoznak az utolsó virágernyők kiemelésével.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Higgy Jézus Krisztusban, és bízz a tudományban!

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk sokadszorra hangsúlyozza, most már cselekedni kellene, nem csak elemezni a helyzetet.

    Annyiféle hír áraszt el minket, hogy sokszor már azt sem tudjuk, hogy kinek higgyük el azt, amiről tudósítanak, amit írnak és mondanak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor szinte mindennapos hír a környezetünk pusztulása, a sok negatív jövőkép, a katasztrófák előrejelzése, és mindaz, ami ezen folyamatok okairól ad át ismereteket. Lássuk be, hogy ilyen mennyiségű tudósítás már nem befogadható ép lelkülettel és józan hozzáállással. Már nekem is sok, de úgy gondolom, hogy át kell adnom ezt az üzenetet: elég a hírek olvasásából, most már cselekednünk kell! Egyre nehezebb lelkülettel olvasom a tudományos cikkeket és a legkiválóbb tudóscsoportok elemzéseit. Azt látom, hogy már nagyon elég ismeret van a birtokunkban ahhoz, hogy értsük: változnunk kell!

    Látva az agytrösztök elemzéseit, amelyek egy sor kitűnő megoldást, eszközt és megvalósítható célt mutatnak be, és látva a közképviselettel megbízott kormányok tétovázását, az egymásra várást és mutogatást, egyre inkább bénultságot, döntésképtelenséget érzékelhetünk.

    Arra kell kérni a nemzetközi és nemzeti döntéshozókat, hogy bízzanak a tudományban!

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A bakszakáll és a Fibonacci-számok

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal annak járunk utána, hogy apró, szinte jellegtelen növények hogyan mutatnak rá a szépség és az élet teremtett voltára.

    A bakszakállak nemzetségének több faja él vadon Magyarországon, és a kíméletesen, vegyszermentesen művelt biokertek elvadult sarkaiban is felbukkannak néha. Különösen a nagy bakszakáll, a Tragopogon dubius hívja fel magára a figyelmet hatalmas, pompás bóbitáival.

    A bakszakáll gyökere, levele, zsenge szára ehető, már a középkorban is jól ismerték, de soha nem terjedt el igazán a konyhakertekben.

    Lippay János, a híres pozsonyi érseki kert krónikása szintén nem tartotta különösebben sokra. Így ír róla a 17. században:

    „Tragopogon, Barba hirci, Bak szakál
    Egy közönséges fű Magyar-Országban, elég terem a réteken, a virágja szép sárga. A gyökere feketéllő, édes, kedves jó ízű, s azért élnek étekben véle. Noha a Magyaroknál nem igen láttam még, aki efféle csömögére űzött volna, mindazonáltal, amikor mást nem kaphat, ettűl se ijedjen meg. Minek utána a virágja lehull, egy pölyhös bot nől rajta.
    … Ennek a Bak szakálnak gyökerét főzik bárány-hússal, tyúkfival, hallal is: jó ízt ád néki.” (Lippay János: Veteményes kert)

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Rendszerintegrációs határok

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a villamosenergia-rendszerünk fenntarthatóságának járunk utána.

    Az utóbb időben egyre több hír és tudományos cikk jelenik meg a megújuló energiák, különösen az úgynevezett időjárásfüggő (nap- és szélalapú) megújuló forrást felhasználó erőművek által megtermelt villamosenergia rendszerintegrációs kérdéseiről.

    A villamosenergia-rendszert már tőlünk nyugatra is egyre inkább új kihívások elé állítja, hogy kevés nagy erőmű helyett (annak idején erre volt kitalálva az elosztó és rendszerirányító logisztika) nagyszámú időjárásfüggő, úgynevezett kiserőmű található szerteszét az országban.

    A működtetést és a rendszerfejlesztési tervezést még az is nehezíti, hogy nem lehet tudni, hol lesznek a sok kicsi, úgynevezett háztartatási méretű beruházások, vagy az ennél nagyobbak, amelyek már bejelentéshez vagy engedélyhez kötött erőművek, milyen számban és mikor fognak megvalósulni.

    Nemcsak a tervezettől eltérő tényleges termelés kiegyenlítésének költségei növekedhetnek, hanem a hosszú távú hálózatfejlesztések terhei is. Mindenképpen sürgős és összehangolt intézkedések szükségesek a villamosenergia-rendszer rugalmasságának növelésére a növekvő napenergia-alapú beruházások kapacitásintegrációját és az ellátásbiztonság kiegyensúlyozását segítendő.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A boglárkák diadala

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a virágos növények sikerének titkát kutatjuk.

    A legelső virágos növények mintegy százötvenmillió éve jelentek meg a Földön. Olyan sikeresen elterjedtek, hogy mára már szinte kiszorították az ősibb növényfajokat, mohákat, korpafüveket, fenyőféléket, páfrányokat.

    Ez a gyorsaság nem szokatlan az élővilágban, amikor egy új gondolat, idea születik a törzsfejlődés során. Teilhard de Chardin érdekes párhuzamot von az emberi találmányok kialakulásának, elterjedésének dinamikája és az élők világában történő változások, egymást követő, egyre fejlettebb formák megjelenése között: „Legelőször a gondolat ölt testet egy ideiglenes elméletben vagy mechanizmus ötletében. Azután a gyors módosítások korszaka következik: a vázlat állandó javítgatása és tökéletesítése, míg végül többé-kevésbé határozott formát ölt. Elérve ezt az állapotot, az új alkotás a terjeszkedés és az egyensúly szakaszába lép. Minőségileg csak néhány járulékos részletben változik: »betetőződik«. Mennyiségileg viszont elterjed és állandóvá válik. Minden modern találmány története ilyen, a kerékpártól a repülőgépig, a fényképezéstől a moziig és a rádióig.” (Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség)

    Valóban, a növényvilágban is így „jelenik meg” hirtelen egy-egy ötlet, igaz, itt a testet öltés, tökéletesedés, elterjedés évmilliókon át tart.

    A környezet, az éghajlat változásai korlátokat szabnak a fejlődésnek, irányát folyamatosan módosítják, ugyanakkor az élőlények maguk is alakítják a világot,

    a légkör összetételét, a talaj humusztartalmát, és a virágos növényeknek még a megporzásra, a termések terjesztésére „felkért” állatvilággal is folyamatos párbeszédben kell maradniuk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Kettős erőforrás-kihívás

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra mutat rá szerzőnk, hogy a valóságban a fenntartható fejlődéshez sokkal többre van szükség az ún. klímabiztos megközelítéseknél.

    Újabb, az eddigi legnagyobb jéghegy szakadt le a Déli-sark jégmezőiről, de ezúttal ez normális, természetes folyamat következményének tűnik, írta a Reuters május 20-án. Az óriási jéghegy, amely csaknem kilencszer nagyobb, mint Budapest területe, az Antarktisz fagyott pereméről vált le a Weddell-tengerbe, és ezzel a világ legnagyobb úszó jéghegyévé vált. Felülete 4320 négyzetkilométer, 175 km hosszú és 25 km széles. A tudósításban megszólalt Ted Scambos, a boulderi Colorado Egyetem gleccserkutatója, aki szerint a jégtáblák nagy darabjainak időszakos töredezése egy természetes ciklus része, és a 76-osnak elnevezett jégtábla leszakadása – amely valószínűleg hamarosan két vagy három részre törik tovább – nem függ össze az éghajlatváltozással.

    De ne dőljünk hátra azért, mert most csak egy természetes jelenséggel van dolgunk, ráadásul a felületes szemlélőben a hideg áprilisi és májusi időjárás miatt még a globális felmelegedés is csak mulandó hírlapi kacsának tűnhet. Pedig nem az.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A szeretet rendje

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra csodálkozhatunk rá, hogyan írta levelekre, falevelekre a Teremtő a szeretet üzenetét.

    Az árnyliliomok eredetileg a Távol-Keleten honosak, de már több száz éve kedvelt dísznövények Európában is. Sokszor feltűnnek városi bérházak sötét udvarain, árnyékos kertekben, öreg fák alatt. Tavasszal későn, csak májusban bújnak elő, de ilyenkor az orgonavirágzás, a nefelejcsek, a gyöngyvirágok annyira lekötik a figyelmünket, hogy szinte észrevétlenül bontakoznak ki pompás bokrai.

    Hatalmas leveleit a szél sem tudja megtépázni, a rugalmas levélnyéllel elfordul, kitér az útjából, és egészen az őszi fagyokig kitart épségben. A levél anyaga annyira szívós, rugalmas, hogy a Csereháton valamikor ebbe csomagolták a frissen köpült vajat, amikor a piacra vitték. Ezért volt azon a vidéken „vajlapu” a neve, ültették is szívesen a kiskertekben a kerítés árnyékába.

    Augusztus végén megjelenő, hófehér, liliomillatú virágait a templomba viszik az oltárt díszíteni. A virág már a varázslatos „két asszony közti” időszakhoz tartozik, ami Nagyboldogasszony ünnepével kezdődik és Kisasszony napjával zárul. Ilyenkor már enyhül a forróság, a hosszabbodó éjszakák után a hajnali harmat újra zöld fűszálakat csalogat elő a sárguló gyepből, és lassan a nyárból az őszbe vált a természeti világ. Talán ezért volt az árnyliliomnak a Dunántúlon „Mária tenyere” a neve?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Töredezett éghajlati mintázatok

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a természetnek azzal a változásával foglalkozunk, amelyet azonnal és mindenki érezni fog.

    Időjárási hullámvasútra ültetett minket a klímaváltozás. Az elmúlt hetek, hónapok szeszélyes változásai, ahogy várható volt, túlnőttek az éghajlati átlagokat figyelembe véve. A nagy földi légkörzés mintázatai változtak meg, és egyre láthatóbban a légkörre egy-egy évszakban jellemző, ún. szinoptikus kép is átalakulni látszik. Ez az „újnormalitás” télen, tavasszal és nyáron egyre plasztikusabban érezhető, talán csak az ősz marad(t) olyan, mint ahogy megszokhattuk.

    Érdekes hír jelent meg két héttel ezelőtt: a Scientific American tudományos szaklap bejelentette, hogy a világ legnagyobb hírtelevízióival abban állapodtak meg, hogy ezentúl a „klímaváltozás” kifejezést a „klímavészhelyzetre” cserélik. Mark Fischetti, a lap főszerkesztője azzal magyarázta döntésüket, hogy az újságírásnak is tükröznie kell a tudomány mondanivalóját, azaz azt, hogy éghajlati vészhelyzet van. Fischetti rámutatott, hogy az időjárással kapcsolatos katasztrófák növekvő száma, a legtöbb tudós egyetértése szerint, az éghajlatváltozás következménye. Az ötletet egy, a folyóiratban idén januárban megjelent cikk adta, amelyben 153 ország 11 ezer tudósának (amelyhez április elejéig még tovább 2100-an csatlakoztak) a nyilatkozata szerepelt az éghajlati vészhelyzetről. Az USA legrégebbi tudományos folyóirata több mint 400 médiapartnerrel áll kapcsolatban, és nemcsak televíziós hírportálok, hanem nagynevű újságok is a felhívás mellé álltak. Fischetti megjegyezte, hogy miért is „vészhelyzet”: „mert a bolygó megőrzése érdekében az emberiségnek azonnal cselekednie kell, mert ha nem, akkor megszokottá válik, amit 2020-ban tapasztalhattunk a rendkívüli hőség, viharok, tűzvészek és a jégtakaró olvadása során.”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Áprilisi szín-játék

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal színi tanulmányokat folytatunk, egy kicsit másképp...

    A sziklagyepek, árokpartok áprilisi virágai szinte mindannyian kékbe, lilába, sárgába öltöznek.

    A kökörcsinek, héricsek kezdik el már márciusban ezzel a két színnel csalogatni, táplálni a korán ébredő poszméheket, dongókat, aztán jönnek egymás után az aranyságra pimpók, mézillatú ternyék, nyurga kutyatejek, köztük a sötétkék gyöngyikék, és még a bokrok alatti nyirkosabb, árnyékosabb részekre is jutnak virágok, hiszen az utolsó ibolyák között ilyenkor már feltűnnek a salátaboglárkák ragyogó sárga csillagai is.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Körülölelve

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal Ferenc pápa teremtett világról szóló gondolataival készülünk a húsvétra.

    A nagypénteki csend és a gyász órái, a sötétségbe hajló virrasztás időszaka is már a megváltásról, Jézus Krisztus urunk feltámadásáról szól. Olvassunk bele Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájának néhány olyan szakaszába, ami a feltámadt Krisztus titokzatos, gyengéd és szerető ölelését idézi fel.

    83. A világegyetem úticélja Isten teljessége, amelyet a feltámadt Krisztus, az egyetemes kibontakozás tengelye már elért. Ezzel újabb érvet sorakoztattunk fel arra, hogy elutasítsuk az emberi lény bármiféle zsarnoki és felelőtlen uralmát a többi teremtmény felett.

    A többi teremtmény végcélja nem mi vagyunk. Mindnyájan velünk együtt és rajtunk keresztül a közös végcél felé haladnak, ez pedig Isten, a maga transzcendens teljességében, ahol a feltámadt Krisztus átölel és megvilágít mindent.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A kankalinok és a biodiverzitás

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a kankalinok csodálatosan megtervezett világába kalauzol el szerzőnk.

    Tavasszal az ember szinte hetente más-más virág nyílásában gyönyörködhet. Az elsők persze a hóvirágok, de ezeknek még nincs valódi színanyaguk, hiszen csak azért látszanak fehérnek, mert levegő van a szirmokban, úgy, mint a hókristályok között vagy az ősz hajszálban. Aztán márciusban egyszerre megjelenik a bokrok alatt az ibolya és a mezőkön a kankalin, ibolyakékben és sárgában, a korán ébredő poszméhek két kedvenc színében! Ez a nyitány, amikor a néphit szerint Szent Péter megnyitja a mennyország kapuját a tavaszi kankalin, a Primula veris apró kulcscsomóra emlékeztető virágaival, és utána már számolatlanul érkeznek a színes, illatos jácintok, nárciszok, tulipánok…

    A barokk kor koszorúkötészetében, ahol a virágok az erkölcsi nevelést szolgálva más-más erényeket jelképeztek, a kankalin ilyen szép jelentést kapott: „Az Isten igéjéhez és szolgálatához való jókedv és szeretet”.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A Dasgupta-jelentés

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal egy friss világgazdasági jelentést ismertet meg velünk, amely rávilágít: az egész emberi élet szempontjából fontos, hogy a gazdaság ne csak szavakban, hanem ténylegesen is vagyonként kezelje a természetet.

    Talán többen emlékeznek, hogy Nicholas Stern, a Világbank főközgazdásza a brit kormány felkérésére 2006-ban átfogó jelentést készített az éghajlatváltozás gazdasági hatásairól, a GDP várható alakulására gyakorolt hatásáról. A világ vezető közgazdász szakembereivel is megértette, hogy a klímaváltozás nem csak egyszerű klímamelegedési ügy, amihez az emberiség majd könnyedén alkalmazkodik. A Stern-jelentés megalapozottsága sokat adott a 2015-ben elfogadott úgynevezett párizsi klímaegyezmény megszületéséhez.

    2021. február elején Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem professor emeritusa vezetésével készült egy jelentés, szintén a brit kormány finanszírozásában, a Biológiai sokféleség közgazdaságtana címmel. Sokszor írtam már a Teremtésvédelmi kalendáriumban is a biológiai sokféleség rendkívüli fontosságáról, és ezen kifinomult, érzékeny, ugyanakkor eddig kellően állóképes rendszer, a földi élet immunrendszerének egyre drasztikusabb pusztításáról. Dasgupta professzor átfogó, több mint 600 oldalas jelentése egy, a klímaváltozásnál sokkal láthatatlanabb és egyúttal veszélyesebb globális folyamat közgazdasági megközelítését tárja a tudományos világ és a döntéshozók elé. Komplex diagnózis mellett átfogó, a világ gazdaságának egészét érintő megoldásokat is ad. Sajnos ma még nem akkora sajtóvisszhanggal, mint a Stern-jelentésnél.

    A jelentés három elemzői mélységben, egy részletes 600 oldalas, egy rövidített 100 oldalas és egy, a fő üzeneteket tartalmazó ötoldalas verzióban készült. A rövidített, de különösen a fő üzeneteket tartalmazó változat a laikusok számára is könnyen megérthető.

    A következő néhány gondolatot a legfontosabb üzenetek közül válogattam.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A február apró zöld csodái

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal azt a kérdést veti fel, hogy a mohák tényleg az evolúció zsákutcái lennének, vagy egyszerűen csak más a feladatuk, mint a náluk fejlettebbnek besorolt társaiknak.

    A hideg tél végi napokban első pillantásra nem sok látnivaló van a kertben, de bizony még ilyenkor is érdemes a földig hajolni a parányi, szépséges kis mohapárnák kedvéért.

    A mohák valamikor 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki az ősi zöldmoszatokból, és láthatóan sikeresen alkalmazkodtak a szárazföldi körülményekhez, hiszen a mai napig itt élnek velünk. Ivaros szaporodásuk ma is vízhez kötött, és egész testfelületükön képesek a vizet felvenni, tartalékolni. De ha kiszáradnak, akkor sem pusztulnak el végleg.

    Csöndesen meghúzódva várakoznak akár hónapokon, némelyik faj éveken át, aztán az esőtől gyorsan magukhoz térnek, újra kizöldülnek.

    Az erdők talajának vízháztartásában fontos szerepük van, védik a kiszáradástól, a hirtelen lezúduló vizet felszívják, testükben megőrzik, a talajnak csak cseppenként adják tovább, így az eróziót is mérsékelik. A zuzmókkal együttműködve csupasz sziklákon, a kopár földön is megtelepszenek, és a humusz felhalmozásával lassan előkészítik a talajt a virágos növények számára. Valódi pionírok, aztán amikor betöltötték ezt a szerepet, és megjelennek nyomukban a füvek, fák, virágok, akkor is ott maradnak parányi őrszemként a környéken.

Oldalak