Tanulmányok, cikkek

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A napraforgók szabadsága

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a teremtés összehangoltságára mutat rá egy különleges dísznapraforgó...

    Tavaly nyáron különös dísznapraforgó nyílt a kertünkben. Évek óta kelnek ki szerteszét az elszóródott magokból a sötétpiros, bronzvörös, sárga százféle árnyalatában, ahogy a szerencse hozza, mindegyik másként gyönyörű, de ez a virág a tányérja körül nagyobbrészt vörös, a kisebb körívben sárga szirmokkal ékeskedett.

    Persze itt nem „valódi” virágszirmokról van szó, hiszen a napraforgó a fészkes virágzatúak családjába tartozik, ahol semmi nem az, mint aminek elsőre látszik... Nem véletlenül kapta Linnétől eredetileg a Compositae nevet ez a különleges társaság. Ha a vadrózsa egyszerűségében is tökéletes szépségű ötszirmú virága egy pentaton dallam, akkor a napraforgó már egy nagyzenekarra íródott, többszólamú kompozíció.

    Valóban olyanok ezek a csodálatos növények, mintha a kétszikűek törzsfejlődésének megkoronázásaként jelentek volna meg a törzsfejlődés során, jó harmincmillió évvel ezelőtt. Az addig felbukkant rengeteg ötlet, leleményes megoldás, amit a növények a megporzók csalogatására, az idegen virágpor megszerzésére kifejlesztettek, jórészt beépül egy napraforgótányérba…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Isten munkatársai

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk úgy látja, most, a koronavírus-járvány árnyékában felértékelődnek a helyi erőforrások.

    Isten társai lehetünk a teremtésben. A saját képére és hasonlatosságára teremtett, nem véletlen az ittlétünk a kozmosz ezen a kis pontján, ami a közös otthonunk. Az elmúlt hónapok küzdelmei és a homályos, vészterhesnek látszó jövő sokakat új utak keresésére késztet. A friss gondolatok, elemzések új reménységet adnak. Itt van a lehetőség újra, dolgunk van: választhatunk, hogy Isten munkatársai leszünk, vagy sem!

    Nem tudjuk, milyen fejlesztéseket indukál a járványhelyzet, de biztosak vagyunk abban, hogy a változás felértékeli a lokalitást, a helyi, kevésbé mobil erőforrásokba való befektetést, legyen az természeti erőforrás vagy humán, társadalmi tőke.”

    Az elmúlt hetekben több új elemzés jelent meg a világban és hazánkban is a járvány utáni lehetséges makro típusú következményekről, változásokról, új lehetőségekről. Az előző idézet a HÉTFA Kutató Intézet Újranyitás, válságkezelés, fenntarthatóság című villámelemzéséből származik.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Hajnalban nyújtózik az erdő

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnket ezúttal az erdőbe kísérhetjük el egy napra.

    „Hajnalban nyújtózik az erdő,
    ezer ölelő karja megnő,
    az égről a fényt leszakítja,
    szerelmes szívére borítja…”
    (József Attila: Áldalak búval, vigalommal)

    Vajon honnan sejtette a költő, hogy a fák éjszaka alszanak? Valóban, kicsit megroskadnak, elernyednek, és ilyenkor ők is úgy lélegeznek, mint az állatok, energiát nyernek a nappal felhalmozott tápanyagok égetésével, de az erre felhasznált oxigén csak tizedrésze annak, amit nappal kibocsátanak! Hajnalban aztán felébrednek, kinyújtóznak, és újra működésbe lépnek a „napelemek”, utolérhetetlen hatékonysággal elnyelve az éltető fénysugarakat.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Mindenki nyerhet!

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk arról ír, hogy lehetünk közösen a jövő nyertesei. Hajrá!

    A COVID-19 járvány kezelésében – a legtöbb országban – többé-kevésbé sikeresen használták a legkülönfélébb technikai eszközöket, ideértve az információtechnológiát, az orvosi eszközöket, az erőművi és közlekedési logisztikát, a szolgáltatási hálózatokat. Európában mára már kicsit hátradőlhetnek a döntéshozók: a járvány elmúlóban, egyre inkább az újjáépítésre kell koncentrálni. Ahogy azt a legfejlettebb országokat tömörítő gazdasági fejlesztési szervezet, az OECD az elmúlt napokban közzétett értékelése is jelzi, az elmúlt száz év békeidőben mért legnagyobb gazdasági visszaesését kell kezelni. Ehhez számtalan régi és új technológia áll rendelkezésre, amelyek segítségével az őt körülvevő, az őt tápláló természettől anyagi és szellemi értelemben is függetlennek hiszi magát a saját hatalmától elkápráztatott ember.

    Most kellene egy hosszabb, mély, „mesebeli pillanatra” megállni, meghallgatni a Szentlélek tanácsát, és csak utána belevágni az „újranyitás”, az újjáépítés megtervezésébe, és megvalósításába. „A XXI. században már el sem képzelhető bolygónk legeldugottabb lakott része sem valamiféle technikai beavatkozás nélkül. Az egész életünket átszövő és legtöbbször hasznos technikai és a technológiai megoldások ugyanakkor felelőtlenné tették az embert. Vakká és érzéketlenné tesz bennünket, nemcsak a minket még mindig eltartó természet, hanem embertársaink iránt is. »A technika ugyanis tényleg igyekszik elérni azt, hogy vaslogikáján semmi se maradjon kívül, és az azt birtokló ember tudja, hogy a technika végül is nem az ember hasznát vagy jólétét szolgálja, hanem a hatalmát növeli; a hatalmát, a szó legszélsőségesebb értelmében«. Ezért a természet elemei felett éppúgy rendelkezni akar, mint az emberi lét felett. Így beszűkül az egyes ember döntési képessége, legigazibb szabadsága és tere az alternatív kreativitásra” (Laudato si’  108.).

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Tenger virág nyílik körülöttünk…

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal a színpompás virágokon keresztül irányítja a figyelmet a témára.

    Júniusban nemcsak a réteken, mezőkön, de a kertekben is rengeteg a virág. Pünkösdre rózsaszín, bíbor színekben pompázott a kert, bazsarózsák, törökszegfűk, az utolsó íriszek illatoztak, most pedig a kék sokféle árnyalatát csodálhatjuk.

    Nagyon különös, ahogy tavasszal egymást követik a virágok, mindig más-más növénycsalád képviselői jelennek meg hangsúlyosan. A kétszikűek közül a hunyorok, kökörcsinek, héricsek nyílnak ki először, aztán a haranglábak, a borzaskaták jönnek, szinte mindannyian az ősi boglárkafélék közé tartoznak. De milyen egyszerűek még ezek a virágok! Mindegyik külön száracskán, egyedül nyílik, a virágos növények evolúciójának, törzsfejlődésének korai, kezdeti szakaszára jellemzően szirmaik sem forrtak még össze kelyhekké, harangokká. Csak a virág méretének növelésével, ragyogó színeikkel tudják magukra felhívni a megporzók figyelmét. De júniusra már kinyílnak a füzéres virágzatba rendeződő, illatos lombú zsályák, lenge szarkalábak, a csengettyűforma harangvirágok, titkos értelmű rózsák, hófehér madonnaliliomok és a fejlődéstörténetet megkoronázó, rengeteg ötletet megvalósító fészkes virágzatúak kiterjedt családjának képviselői, a margaréták.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Pedig már előre jelezték…

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, a világ politikai és pénzügyi döntéshozói még mindig nem hallgatnak a tudósokra, pedig „csak” a Föld tüdeje van veszélyben.

    2003-ban az OECD a Jelentkező kockázatok a 21. században: cselekvési menetrend, majd 2011-ben a Globális sokkok című jelentésében, 2012-ben pedig az USA Hírszerző Tanácsának jelentésében mutattak rá arra, amit 2015 óta Bill Gates és kutatócsapata is többször jelzett, hogy nagy a veszélye egy olyan járványnak, mint ami most megbénította a világot.

    A világ legnagyobb agytrösztjei, kitűnő tudósok, stratégiatervezők, közéleti személyiségek csaknem húsz éve ontják az információkat erről a veszélyről, de úgy tűnik, hogy a világ politikai és pénzügyi döntéshozói nem hallgattak rájuk.

    Vajon más globális méretű veszélyek előrejelzésével nem ugyanez a helyzet? 1988-ban alakult meg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ környezetvédelmi intézménye (UNEP) együttműködésében az Éghajlatváltozási Kormányközi Tárgyaló Testület, az IPCC. A testület öt-hat évenként ad ki átfogó, sok ezer tudós munkájára alapozott, majd a kormányok delegáltjai által elfogadott jelentéseket.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Újraindul az élet

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal a fák B tervéről ír, és arról, hogy mi mit tanulhatunk tőlük.

    Április elején az utolsó éjszakai fagy elérte a diófa friss, pár napos hajtásait. Reggelre elfeketedve, összezsugorodva kókadtak lefelé, odalett a termés, még a barkás hímvirágok nagy része is lehullott. A kert többi fáját nem viselte meg ennyire a fagy, de a dió bizony nagyon érzékeny.

    Talán volt a fának egy pontos terve, ami még tavaly ősszel készült, hogy melyik rügyet indítja meg először, szépen kerekítve a koronát, arányosan növelve a méretet, kibontva az arasznyi barkákat, amiből a szél szállítja majd a virágport a szomszédoknak, és a parányi hajtások végén már ott voltak készenlétben a gyümölcskezdemények is, várakozva a megtermékenyülésre.

    Hát ez a terv egy éjszaka alatt csődöt mondott.

    De pár nap múlva, az eddig zárt oldalrügyekből újraindult az élet! Ha nincs a fagy, ezek a rügyek talán örökre álomba merülnek, vagy láthatatlanul egyre mélyebbre süppedve a vázágakba, évek múlva törnek ki hirtelen, egy sérülés vagy még erősebb fagykár hatására. Tökéletesen megformálva, de még kicsit összekuszálódva, sietve bomlanak ki, aztán szépen elrendeződnek, feltérképezik az irányokat, égtájakat, árnyékoló szomszédokat, és kitöltik a teret, hogy minden kis fénysugarat hasznosíthassanak a levelek. Nem véletlen, hogy a diófa ágai ennyire görbén, zegzugos szabálytalanságban növekednek, hiszen négy-öt évenként megismétlődik a tavaszi fagykár. Igaz, az idei veszteség már nem pótolható, de a fa mégis újratervez, lemondva most már a bőséges termésről, az elegáns koronaformáról, tudomásul véve a szomszédok előnyét a fényért való versengésben…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A víz partjára ültetett fa

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, mennyire sürgető lenne, hogy levonjuk a konzekvenciákat a mostani koronavírus-járványból társadalmi és gazdasági szempontból.

    Sokan úgy látják, hogy nem marad olyan a világ, mint amilyen a Covid-19-járvány előtt volt. Ennek az ellenkezőjéről is sokan vannak meggyőződve, hiszen hamarosan meglesz a vakcina, és máris nem lesz fontos sem a távolságtartás, sem a – talán néha túlzó – higiénia, újra virágzik majd a világkereskedelem, és ismét nyakló nélkül használjuk a természeti erőforrásokat, hiszen szükség lesz erre a „V” alakú GDP-alakuláshoz. Van olyan vélekedés, hogy a napjainkban még erős fogadkozások – a mértékletesség, az erőforrások védelme, a lokalitás erősítése, a környezet–ember–társadalom hármas régen elveszett harmóniájának helyreállítására való törekvés – már a közeljövőben sem lesznek annyira hangsúlyosak, mint most.

    Mit tanult az emberiség a spanyolnáthából? Társadalmi-gazdasági értelemben szinte semmit! Talán csak a higiénia és az elkülönítés járványügyi fontosságát értettük meg. És vajon ma tanulunk-e abból, hogy ami most történik, nemcsak egy félelmetes, különösen a betegeket és öregeket nem kímélő „Taigetosz-járvány”, hanem az eddigi csillogó globális kereskedelmi hálózatok egyik nem várt, életveszélyes mellékterméke?

    Már hallom is egy képzeletbeli technokrata őszinte válaszát: „Ez a járvány kétségtelenül váratlan következmény, ezért ezentúl az ilyen típusú mellékhatásokkal számolnunk kell.”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A pitypangok üzenete

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk lírikus ihletettséggel ír arról, hogyan harcol egymással a halál és az élet ezen a mostani különös tavaszon.

    „Befonnak egyszer téged is
    valami pompás koszorúba
    idegen lesz majd és hideg
    minden akár e bécsi utca
    elgurulsz mint egy villamos
    utánad felgörbül a vágány

    kutyatej páfrány
    tör át a járdán

    kit érdekel hogy erre jártál…”
    (Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben)

    Áll a költő az Ágoston-rendiek fehérre meszelt templomában, oszlopnak vetett háttal, szól Mozart Requiemje, és közben kavarognak a gondolatok, érzések, emlékek életről és halálról, meg arról, ami utána vár ránk… Különös ez a költemény, nem is mindennapi olvasmány, de ezen a baljós tavaszon jó elővenni, újraolvasni, vagy akár meghallgatni a világhálón a nemrég eltávozott költő saját előadásában!

    „Róla is majd emlékezzél
    akiért a földre jöttél
    jézus meg ne feledkezzél

    adjad hogy jó véget érjen”

    Európában mostanában mindennap halottak napja van. Valakiért, valahol éppen szól a Requiem.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Veszélyhelyzet, újratervezés

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk szerint a természet járványhelyzet okozta fellélegzését tévedés üdvözölni, mert az csupán „vészfékezés” következménye, és a lecsengés után minden folytatódhat ugyanúgy. Hacsak nem teszünk valamit...

    Európa leállt, az USA is lassít, miközben Kína lassan magához tér, sőt most már Kína és más ázsiai országok zárják le határaikat, vezetnek be korlátozásokat, hogy senki se vihesse vissza a fertőzést. A koronavírus áldozatai sokasodnak. Nincs speciális ellenszer, sem vakcina, de már vannak reményteljes kezdeményezések. A fertőzés nehezen kontrollálható, talán csak egyetlen út van: lassítani a megbetegedések jelentkezését, hogy jusson minden rászorulónak időben kezelés. De a kór terjed, és csak remélhetjük, hogy lassabban, mint ahogy a legrosszabb forgatókönyvek előre jelzik. A fejlett világ gazdasága szinte leállt, és ezzel együtt hirtelen csökkentek a káros, környezetet terhelő kibocsátások is. Több környezetvédelemmel foglalkozó szakíró üdvözölte a kibocsátások csökkenését, talán elhamarkodottan. Hiszen előbbi megközelítés nemcsak morálisan visszás, azaz pontosabban tarthatatlan, hanem szakmailag is tévedés. A kibocsátások csökkenése mögött nincs semmiféle esszenciális strukturális változás, nincs terv, sem szakpolitika, csak „vészfékezés”. És ha mindez így marad, akkor, ha a járvány csendesül vagy akár el is múlik, lesznek már szerek a gyógyításhoz, és nem történik nagyobb baj a vészfékezés során, akkor a gazdaságot ért sokk lazul, és majd mindenki az új és gyors növekedésben lesz érdekelt.

    Ha nem tanulunk belőle, visszaáll a normalitásnak hitt, felfokozott élet. A globalitás és a hozzá tartozó ún. hosszú ellátási láncok, valamint a globalizmusnak szinte ellentmondó, majdhogynem egyközpontúság további fenntartása a világ gyártási-ellátási láncaiban újabb katasztrófákhoz, nyersanyagválságokhoz vezethetnek járványok nélkül is.

    A hosszú ellátási láncok hetek alatt összeomlottak demonstrálva azt is, hogy a globális nemzetköziség szabályrendszere nem a közjó, hanem valami egészen más érdekek szerinti konstrukció.

    Már most kellene foglalkozni a jövővel, akkor is, ha most a fő csapási irány a küzdelem az emberéletekért, a kritikus infrastruktúrák, az ország működőképességének fenntartása a vészhelyzetben.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – „Selymit a barka már kitakarta”

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most arról gondolkodtat el, hogy mennyire nagy belső ellenállásba ütközik Magyarországon is az éghajlatváltozás folyamatának mérséklése.

    „…Régi, kiszáradt
    tó vize árad,
    néma kutakban a víz kibuzog.
    Zeng a picinyke
    szénfejű cinke
    víg dithyrambusa: dactilusok.

    Selymit a barka
    már kitakarta,
    sárga virágját bontja a som.
    Fut, fut az áram
    a déli sugárban
    s hökken a hó a hideg havason.”

    (Áprily Lajos: Március)

    A költő a cinege énekében is a verslábakat számolja, a kertész a virágzó bokrokra figyel már ilyenkor, a tavasz tehát mindenkinek másként köszönt be. A vers örök szépsége viszont minden szerencsés emberé, aki ért magyarul.

    Milyen különös is ez, az idén március első napjaiban már árulják a barkát a piacon, pedig a virágvasárnap még nagyon messze van! Igen, ez is a globális felmelegedés következménye, az ünnepek és a hagyomány által évszázadok óta hozzájuk rendelt virágok nyílása egyre inkább eltolódik időben egymástól. Ennyit jelentene a tavaly mért egyfokos emelkedés világunk átlaghőmérsékletében?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Összekapcsolva, egymásra utalva

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal a koronavírussal és terjedésével kapcsolatban gondolkodtat el minket.

    Az elmúlt két hónapban nem múlt el nap, hogy ne olvashattunk volna a hazai és a nemzetközi hírekben a koronavírusról, a járvány kínai és nemzetközi részleteiről, karanténról Kínában, három óceánjárón, sőt már Európában is megannyi helyen. Egyik pillanatról a másikra érthetővé vált, hogy a Föld, a „nagyvilág” olyan, mint egy kis falu, ahol már mindenki tud a kitörő járványról és mindenki fél a következményektől: csak órákba kerül, hogy eljusson a világ egyik pontjáról a másikba, nemcsak egy-egy hír, hanem a veszélyeztetés maga is.

    Az első megdöbbenés után már nemcsak az egészségügyi kockázatokról szóltak a hírek, hanem regionális, akár az egész világra kiható gazdasági károkról, előrejelezve a Kínából származó termékek, a különböző technológiákhoz nélkülözhetetlen anyagok és alkatrészek hiányából származó termelés-fennakadásokat, a turisztikai szektor, a high-tech megtorpanását, pénzügyi bizonytalanságokat.

    Már két héttel ezelőtt jelentette a Mining.com bányászati hírportál, hogy a kínai szénbányák mindent megtesznek a munkálatok felgyorsítása érdekében, hiszen máris óriási kiesések vannak a szénkitermelésben a tízmilliókat érintő karantén miatt. Egyértelműen megnövekedett Kína szénimportigénye, máris emelkedtek a világpiaci árak. Az elsősorban Indonéziából és Ausztráliából származó kínai import növekedése azonnal óriási logisztikai gondokat okozott a kikötőkben és a tengeri szállításban.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Téltemető hexameterek

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lechner Judit a költészet és a tudomány segítségével ezúttal abban segít minket, hogy a teremtés egységét, a csodálatos megtervezettség bizonyítékait vegyük észre magunk körül.

    „Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
    elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
    buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
    Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
    s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.”

    (József Attila: Hexaméterek, Flóra-ciklus)

    A télutó gyönyörű leírásához az idén nem igazán illeszkedik az idő járása, hiszen Weöres Sándor szavaival már megint „hótalan a tél, barnazöld a rét”.  Mégis, a télből a tavasz felé tartunk már, a hó, a jég szilárdsága enged, a víz megindul saját törvényei szerint a föld mélye vagy a tengerek felé, de ahol a nap ereje eléri, már páraként is száll felfelé. Talán ezzel a verssel lehetne kezdeni fizikaórán a víz halmazállapotainak magyarázatát…

    Az időmértékes ritmus örök szépségével mindig elragad bennünket. Nem csoda, hogy a mindenben harmóniát, mértékletességet kereső görögök alkották meg a hexametert. Mennyire jól lehet ezt a verset mondogatva gyalogolni! Ritmusa szépen összehangolja a lépést, a levegővételt, a szívverést, így a mozgás egészséges mértékben segíti az egész szervezet működését, és még a gondolatokat is képes összerendezni…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Béke és diskurzus

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Nemes Csaba szakértőnk a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tavaly év végi makroelemzéséhez fűzi gondolatait, nem véletlenül...

    Alig követte sajtóvisszhang a Magyar Nemzeti Bank tavaly decemberben, két héttel karácsony előtt megjelent úgynevezett Növekedési jelentését. Pedig sokkal nagyobb publicitást is megérdemelne, hiszen egy igen színvonalas és őszinte, óriási szakirodalmi bázison alapuló elemzés a globális környezeti helyzetről, valamint a lehetséges kiutakról, következményekről, lehetőségekről. Az MNB növekedési jelentési sorozata, ahogy ezt jelzik is, általában a magyar gazdaság hosszabb időhorizonton mutatott és várható fejlődési pályájáról, illetve az azt meghatározó legfontosabb tényezőkről nyújt átfogó képet.

    A 2019-es Növekedési jelentésben olyan tényezőt helyeztek a fókuszba, ami valójában nagyon hosszú távon (akár több tíz, illetve akár százéves időhorizonton), több generáción átívelően is befolyásolja a gazdasági növekedés lehetőségeit. Egyszerűen megfogalmazva – ahogy írják – ezen termelési tényező a környezet állapota, a természeti tőke minősége és mennyisége.

    A bevezető elemzésben azt írják, hogy a „XX. század második felében korábban elképzelhetetlen tömegek emelkedtek ki a mélyszegénységből, csökkent a gyermekhalandóság, nőtt a várható élettartam. Az elmúlt évtizedek ugrásszerű növekedésének azonban komoly ára volt, mivel a szénhidrogén-felhasználás-alapú, fogyasztáscentrikus gazdasági növekedés maradandó károkat okozott a földi éghajlatban és a biológiai sokféleségben. Mindezek hatására az aktuális becslések alapján a 24. órában vagyunk, ezért itt az ideje másképp gondolkodni a világgazdaság működéséről. (...) 1970-ig az emberiség ökológiai tartalékot képzett, kevesebb erőforrást használt fel, mint a Föld biokapacitása. Ezt követően azonban folyamatosan ökológiai deficit képződik, vagyis a jelen generációk saját szükségletüket a jövő generációinak kárára elégítik ki. Ez a gyakorlat a természeti erőforrások kimerülését eredményezi, aminek eredményeként az elmúlt évtizedekben tapasztalt számottevő gazdasági növekedés a jövőben nem maradhat fenn.”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Virágbölcsők a télben

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Idén legelőször arról ír Lechner Judit szakértőnk, hogy bár eléggé átformáltuk az ipari civilizációval a világunkat, de a természetet siettetni mégsem lehet.

    Ki gondol most, a fagyos télben a virágos nyárra? Pedig az egynyári virágok palántái, paprikavirágok, bojtocskák, törpedáliák, vízifuksziák, amiket majd májusban ültetnek ki az árvácskák helyére, ilyentájt már lassan csíráznak a porhanyósra szitált földben, az üvegház csöndjében. A begóniák a legkényesebbek. Törékeny, pozsgás levélkéik alig pár milliméteresek, és a tél közepén már tűzdelni kell őket, vékony fapálcikával igazgatva a gyökereket a helyükre, szép sorban a ládába. Aztán pár hét múlva már kézzel is meg lehet őket fogni. Mint a kisgyerek, kinőtt a pólyából, most át kell öltöztetni, újrapelenkázni, mondta egykor Pannika, a kertész néni, és elragadtatott mosollyal tartotta a fény felé a szépen fejlődő kis palántát. Még a kajla kertészlegény is megállította nyikorgó talicskáját, és rácsodálkozott a látványra… A pókhálós ablakon besütött a januári napsugár, és a begónia, mint aki álmából ébredt, meglátta benne a ragyogó nyári napok ígéretét. Még vagy kétszer kapott nagyobb cserepet, lassan a szabad levegőhöz is hozzászoktatták, aztán májusban a levélkék bokrából kibújt a virágszár, és a bimbó színesedni kezdett. Volt köztük rózsaszín, halványzöld levelekkel, tűzpiros, aminek már a levele is inkább bordóba hajlott, és hófehér virágú is. Aztán a kérges, földtől fekete kezek útjára bocsátották, és a város parkjai megteltek a törékeny szépséggel, ami a csöndes januárban olyan nagy titokban született…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Légy hálás!

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal nemcsak jókívánságokat hozunk az új évre, hanem fontos megvalósítandó terveket is.

    Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója, Hans Bruyninckx 2019. december 4-én az EU 2020-as állapotjelentésének bemutatásakor a következőket mondta: „Európa környezetállapota a borulás határán van. A következő évtizedre még maradt egy szűkülő lehetőségünk, hogy erőfeszítéseinket megsokszorozva meghozzuk a szükséges természetvédelmi intézkedéseket, mérsékeljük az éghajlatváltozás hatásait, és radikálisan csökkentsük természeti erőforrásaink fogyasztását.” Hans Bruyninckx professzor nem politikus: amellett, hogy az ügynökség vezetője, 1996-ban doktorált, azóta is több egyetemen oktatott, a nemzetközi környezetpolitika és fenntarthatóság elismert kutatója. Nem szokott elhamarkodott kijelentéseket tenni, véleménye megalapozott, tényalapú.

    Talán a fentiek miatt is világos lett minden EU-s tagállam vezetőjének, hogy nem szabad tovább várni, már nem elegek a szavak, és nincs szükség további elemzésre. A legutóbbi EU-s csúcson megállapodtak egy hosszú távú tervben: „Tekintettel a rendelkezésre álló legújabb tudományos eredményekre és arra, hogy fokozni kell a globális éghajlat-politikai fellépést, az Európai Tanács jóváhagyja azt a célkitűzést, hogy az EU a párizsi megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen.” Így kezdődik a két héttel ezelőtt elfogadott Európai Tanács, azaz az Európai Unió állam- és kormányfői részvételével ülésező szervezet éghajlatváltozással kapcsolatos dokumentuma. Ez jelentős vállalás! Vannak ugyan később az állítást pontosító magyarázatok, de a cél tiszta, és az elhatározás szinte egyhangú döntésen alapszik. Lengyelország „kért még időt”, hiszen az ottani energiaellátás legnagyobb része szénalapú, és a szektor átalakítása akkora összegeket igényel, hogy a klímasemleges EU 2050 elérésében való részvétel Lengyelországnak óriási külső segítség nélkül elképzelhetetlen.

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 4. vasárnap

    Szentlecke (Róm 1,1-7)

    Testvéreim! Pál, Krisztus Jézus szolgája és meghívott apostola köszönt benneteket! Isten kiválasztott az ő evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük el a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. Ezek közé tartoztok ti is, akiket Jézus Krisztus meghívott. Üdvözlöm mindazokat, akiket az Isten szeret és a szentségre hívott. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól!

     

    A gyermekként közénk születő Krisztus beletagozódik egy emberi családba. Ez azt is jelenti, hogy vállalja az emberi fejlődésnek odáig elvezető, tökéletlen, de Istentől mégis megáldott útját, a korlátokat és sajátosságokat, melyek Dávid családját jellemzik.

    A teremtményiség korlát, de benne rejlik Isten együttműködő szeretetének lenyomata is, áldás is kapcsolódik hozzá. A korlátok közüli szabadulás, a kiút nem a teremtett mivolt meghaladásán, megtagadásán keresztül vezet, hanem a halálon és az abból való feltámadáson át. Eggyé válni a teremtettséggel egészen a megsemmisülésig, hogy Krisztus feltámadása bennünk is hatékonnyá legyen a szentség Lelke által, akivel megajándékozott minket.

    József, Mária jegyese részéről az eggyéválás Isten tervével egy nagyon egyszerű gesztust jelent: „Magához vette feleségét”. Kitartás a szeretetben, hűség az ígérethez, bizalom a kétségek ellenére is. A környezeti válság nem követel tőlünk különleges tetteket, csak egyszerű kitartást a szeretetben, osztozást (hűségesen az evangéliumhoz), bizalmat a közösségünkben élők iránt, és készséget a cselekvésre mindezekből fakadóan. Valójában egyszerűen annak következetes és komoly megélését, amiért és amiképpen Egyház vagyunk, a kegyelem kiválasztottai és meghívottak, a Megtestesült jelenlétét hordozó közösség a világban.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A várakozás virága

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a karácsonyi kaktuszról mesél költői lelkű szakértőnk.

    A karácsonyi kaktusz talán a legszebb adventi virágunk!

    A kaktuszok különös családot alkotnak a növényvilágban. Botanikai értelemben semmi nem az rajtuk, aminek elsőre látszik, hiszen a tövisek valójában módosult levelek, amik a szélsőséges szárazság elviselésére, a párolgás visszatartására alakultak ennyire „testetlenné”. A felületesen levélnek gondolt zöld szártagok pedig hajtások, amik láthatóan átveszik az asszimiláció, és a nehezen megszerzett víz gondos megőrzésének feladatát is. Legtöbben sivatagok, félsivatagok lakói, és egy boldogabb éghajlaton élő ember számára inkább riasztó, szánalomra méltó a sorsuk. Mégis a kaktuszgyűjtők népes tábora bizonyítja, hogy van valami fontos üzenetük a világ számára!

    Karel Capek A szenvedelmes kertész című munkájában így ír a kaktuszokról: „Egy kisebb kaktuszgyűjtemény olyan, mint a harcias manók tábora. Ha egy harcos fejét vagy kezét levágják, újabb kardot suhogtató, tőrt szegező vitéz támad belőle. Az élet harc.

    De vannak titokzatos percek, amikor ez a dacos, megközelíthetetlen, marcona lény mintha megfeledkezne magáról, és elszunnyadna: ilyenkor virág bomlik ki belőle, nagy és fényesen ragyogó, békés, szelíd virág a támadóan előreszegezett fegyverek közt. Nagy kegyelem, ritka esemény ez, amelyben nem is egyhamar van része akárkinek…”

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 3. vasárnap

    Szentlecke (Jak 5,7-10)

    Testvéreim! Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves is türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.

    Testvéreim, ne zúgolódjatok egymás ellen, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Mert íme, a bíró ott áll már az ajtó előtt.

    Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak!

     

    Az ember az utóbbi évszázadokban egy természettől elrugaszkodott, elszakadt életformát alakított ki magának (a gazdag Észak országaiban, ahová mi is tartozunk); és most elsősorban ezt az életformát félti azoktól a hatásoktól, melyeket tulajdonképpen az ennek az életformának a fenntartásához szükséges tevékenységek keltenek (és okoznak károkat először azoknak, akik nem is részesülnek annak „áldásaiból”: a harmadik világ szegényeinek)… E bonyolult és fenntarthatatlan konstrukcióból bizonyos értelemben egyszerű volna a visszalépés a közvetlen, türelmes, ráhagyatkozó, a teremtett világ rendjével egységben álló életformához.

    Persze hiába egyszerű, mégsem könnyű ez a lépés: nehéz bevallani, hogy téves úton járunk, hogy mások kárára élünk, nehéz elszakadni a kényelemtől, a mesterségesen gerjesztett igényektől, a megszokásoktól, a lehetőségektől (melyeket sokszor csak azért látunk annak, mert nem látjuk mögöttük az erkölcsileg vállalhatatlan feltételeket, melyek lehetőségnek állítják be őket), sőt első lépésként azt az alapvető tényt, hogy mi is részei, haszonélvezői vagyunk mindezeknek. Segíthet ebben, ha felfedezzük a „hátunk mögött”, a másik, az egyszerű és jó irányban az Úr közelségét.

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 2. vasárnap

    Szentlecke (Róm 15,4-9)

    Testvéreim! Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját! Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére! Állítom ugyanis: Krisztus azért vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. A pogányok viszont irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Ezért magasztallak téged a pogányok között, és dicsérem dallal a nevedet!

     

    A környezeti válság sok embert reménytelenségbe taszít vagy türelmetlenségbe hajt. Az Írás viszont, Isten kinyilatkoztatása már jó előre megadatott nekünk, hogy bátran cselekedjünk, tudva, hogy ha emberileg kilátástalannak is tűnne a helyzet, Istennel van jövőnk a mostani aggasztó helyzetben is.

    Az egyre nagyobb léptékű, már globális problémákból az igazi kiút a közvetlen egymáshoz forduláson, az egymásra figyelő, bizalomteli közösségeken keresztül vezet.

    Laudato si'

    92. Amikor a szív valóban nyitott a világot átfogó közösségre, semmi és senki nincs kizárva ebből a testvériségből. Következésképpen az is igaz, hogy a közöny vagy a kegyetlenség a világon élő többi élőlénnyel szemben valamiképpen mindig kihat arra is, ahogyan a többi emberrel bánunk. Szívünk csak egy van, és ugyanaz a nyomorúság, amely rávesz egy állat bántalmazására, hamarosan megmutatkozik a többi személlyel való kapcsolatban is. Mindenféle kegyetlen bánásmód bármely teremtménnyel szemben „ellenkezik az emberi méltósággal”. Nem gondolhatjuk, hogy valódi szeretet van bennünk, ha a valóság bármely részét kizárjuk érdeklődésünkből: „A béke, az igazságosság és a teremtés megőrzése három egymással teljesen összekapcsolódó téma, és ezeket nem lehet egymástól elkülönítve egyenként tárgyalni, mert különben ismét visszatérnénk a valóság leegyszerűsítő szemléletéhez.” Minden összefügg mindennel, és mi, emberi lények mindannyian testvérként egybekapcsolódunk egy csodálatos zarándoklásban. Összeköt bennünket az a szeretet, amellyel Isten szereti minden teremtményét, és amely minket is egybeköt – gyengéd szeretettel – napfivérrel, holdnővérrel, folyófivérrel és földanyával.

    219. Ahhoz, hogy megoldjunk egy ilyen bonyolult helyzetet, amilyennel a mostani világnak szembe kell néznie, nem elég, ha mindannyian külön-külön jobbá válunk. Az egymástól elszigetelt egyének elveszíthetik képességüket és szabadságukat arra, hogy legyőzzék az instrumentális ész logikáját, és kiszolgáltatva maradnak az erkölcs nélküli, a társadalmi és környezeti érzék nélküli fogyasztói gondolkodás kénye-kedvének. A társadalmi problémákra közösségi hálóval kell válaszolni, nem pusztán az egyéni javak összegzésével: „Ennek a feladatnak a követelményei akkorára növekednek, hogy egyéni kezdeményezésekkel és individualista szellemben nevelt egyének összefogásával nem lesznek teljesíthetők. Az erők összefogását és a megvalósítás egységét teszik szükségessé.” A tartós változás dinamizmusának elindításához szükséges ökológiai megtérés egyben közösségi megtérés is.

  • Teremtésvédelmi gondolatok Adventre - 1. vasárnap

    freepik.com

    Adventet legtöbbször, szinte már közhelyszerűen a várakozás idejének szokták nevezni. Megvan az igazsága ennek a kifejezésnek, hiszen valami olyannak az eljövetelére várunk, ami szükséges a boldogságunkhoz, amit magunktól mi emberek nem tudnánk megszerezni magunknak: a megváltásra. Az Üdvözítő eljövetelét valóban csak várni tudjuk, és kérni, hogy megkaphassuk.

    Ugyanakkor a „várakozás” szó félrevezető is lehet. Sok olyan várakozást látunk magunk körül, amely puszta passzivitást jelent. A kormányok, a multicégek, a hatalmak egymásra várnak: „majd ha a másik lép, akkor lehet, hogy én is teszek valamit”. A hétköznapi emberek sokszor a hatalommal rendelkezőkre várnak: „megvárom, amíg kötelezővé teszi a törvény, akkor majd megteszem”. Nemritkán egymásra várunk a döntésekkel: „miért én cselekedjek, megvárom, mások mit tesznek”. Istenre várunk akkor is, amikor ő azt kéri, hogy mi döntsünk, mi tegyük meg a magunk lépését.

    Az Advent azonban nem ebben a passzivitásban akar megerősíteni bennünket. Ha így értjük a várakozást, akkor az Úrjövet ideje nem ezt jelenti, hanem sokkal inkább „készületet”. „Ébredjetek az álomból!” – szólít fel minket Advent első vasárnapjának szentírási üzenete, és cselekedjetek! „Vessétek le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit!” Készülnünk kell, vagyis aktívan keresni a jót és leleplezni, elvetni a rosszat. Isten érkezik, de nekünk alkalmassá kell tennünk magunkat a fogadására.

    Idei adventi teremtésvédelmi elmélkedéseink ezen az úton, ebben a készületben szeretnének segíteni. Advent vasárnapjainak a római katolikus liturgiában elhangzó szentleckéihez fűzünk hétről-hétre néhány teremtésvédelmi gondolatot, majd pedig ugyancsak hozzájuk kapcsolódóan Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából – melynek ebben az egyházi évben fogunk megemlékezni megjelenése ötödik évfordulójáról – kiválasztott pontokat kínálunk elmélkedésre.

    A közeledő Megváltó tegye cselekvően várakozóvá készületünket, hogy tanúi lehessünk Isten szeretetének a világ iránt, és kovászai az emberiség közös cselekvésének a Földért az „új ég és föld” reményében!

    Szentlecke (Róm 13,11-14)

    Testvéreim! Ismeritek az időt: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! Üdvösségünk közelebb van, mint amikor hinni kezdtünk! Múlóban az éjszaka, elközelgett a nappal. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben, ne civakodva és viszálykodva! Öltsétek inkább magatokra Jézus Krisztust s a testi fegyelmet, hogy ne a bűnös vágyak szerint cselekedjetek.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A bölcs halász

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a közelgő adventhez fűzi gondolatait szakértőnk.

    A napokban jelenteti meg legújabb, ötévenként készülő átfogó környezetvédelmi áttekintését Environment at a Glance címmel a fejlett országok együttműködési szervezete, az OECD (honlapjukon már elérhető). Sok érdekes adat, környezeti indikátorérték mutatja be az elmúlt időszak változásait és hasonlítja össze az OECD 36 tagállamát egymással és az OECD-n kívüli világgal egyaránt. Vannak jelentősen javuló értékek, vannnak stagnáló és romló adatok: így például megtudathatjuk, hogy a 36 OECD-tagállam erdeinek összessége a Föld erdősültségének a 27 százaléka; az OECD országainak üvegházhatásúgáz-kibocsátása a világ kibocsátásnak a 35 százaléka, de ez 47 százalékkal kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor az OECD teljes anyaghasználati ökológiai lábnyoma 60 százalékkal növekedett a 25 évvel ezelőttihez képest, azaz jelentősen fokozódott a teljes természeti környezet terhelése. Sok ezer adat és összehasonlítás majdnem teljes képet nyújt arról, hogy milyen a fejlett világ helyzete környezeti szempontból. A temérdek ábra, táblázat, elemzés még több kérdést vet fel, és sokszor a kérdések csak kérdések maradnak.

    Sokan, akik talán jól értik, látják, hogy mi történik a világban, kérdezik – ahogyan én is, aki már régóta foglalkozom a globális, környezeti, fenntarthatósági problémákkal és nap mint nap olvasom az új elemzéseket és cikkeket, kérdezem: mi is a helyes út?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A krizantémumról meg ne feledkezz!

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lehet mértéktartóan élvezni az életet? Szakértőnk szerint igen, és azt is megírta, hogyan.

    „Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémumról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantémum és újbor. Jegyezd meg jól!” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

    Valóban, valahogy így kellene a Márton-napon megszentelt újbort kóstolgatni! Ünneppé varázsolni a nyirkos novemberi estéket, az ősz ajándékait örömmel elfogadni. Talán éppen attól leszünk otthon a világban, hogy rátalálunk, mi az, ami itt és most megérett, kiforrt, kivirágzott az ember örömére. És ha már megidéztük Hamvas Bélát, odaülhetünk-e ma is gondolatban jó lelkiismerettel vele egy asztalhoz?

    Van egyáltalán köze a gesztenyének és az újbornak a teremtésvédelemhez?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Jelek

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a környezeti változás fontos, de sokszor távolinak tekintett jeleivel foglalkozik szakértőnk.

    November elsején az igenaptár szerint a következő részt olvassuk a Jelenések könyvéből:

    „Akkora sereget láttam, hogy meg sem tehetett számlálni. Én, János láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangos szóval így kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt arra, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: »Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!«” (Jel 7,2–4)

    Az emberi tevékenység, különösen az elmúlt ötven évben, több mélyreható, globális környezeti változást indukált, amelyek alapvetőn meghatározzák a jövő életfeltételeit. Szinte minden héten hírt hallunk az éghajlatváltozásról, az ezen folyamathoz kapcsolható következményekről, sokat hallunk a műanyagszennyezések rendkívüli elterjedéséről. Ugyanakkor a kevésbé népszerű hírek közé tartoznak a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos tanulmányok, különösen azok, amelyek nem egy-egy védett, ritka állatfajról szólnak. Pedig számomra úgy tűnik, hogy sokkal riasztóbb következményei lesznek/lehetnek a tőlünk távol lévő trópusi tengeri biodiverzitás súlyos degradációs folyamatának vagy az élelmiszer-előállításhoz kapcsolható ún. agrobiodiverzitás sokkoló csökkenésének (gondoljunk csak a beporzók tömeges pusztulására vagy talajaink talán még nem is kellően ismert mikrobiológiai sokszínűség-csökkenésére).

  • Rész, vagy egész?

    A Magyar Környezeti Nevelők Egyesülete 2019. szeptember 28-án, szombaton egész napos munkaértekezletet tartott, melyen a szerzők és szakértők a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia Alapvetés című, 36 fejezetből álló, több mint 250 oldalas szakmai anyagot vittaták meg. A találkozó plenáris előadója Zlinszky János volt. Előadását az alábbiakban közöljük.
     
  • Teremtésvédelmi kalendárium – Kolostorkertek gyógyító illata

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a természet patikájával ismerkedünk szakértőnk segítségével.

    „Cur moriatur homo cui salvia crescit in horto?
    Contra vim mortis non est medicamen in hortis.” /
    „Miért is halna meg az ember, ha zsálya nő a kertjében?
    Halál ellen nincs orvosság a kertben.”
    (salernói orvosi iskola, 12. század)

    A bencés kolostorok évszázadok óta híresek gyógynövénykertjeikről. Amikor a szerzetesek Magyarországra érkeztek, minden kis közösség hozta magával azokat a növényeket, amelyek nálunk vadon nem élnek, de a kolostori gyógyászatban akkoriban nélkülözhetetlenek voltak, és némi téli védelemmel, gondossággal itt is sikerült őket megtelepíteni. Ezek jellemzően illatos lombú, illóolajokban gazdag, mediterrán eredetű félcserjék, Európa déli tájairól valók, ezért csak kevés tudott nálunk kivadulni, a szabad természetben elszaporodni, így a mai napig gondosan dédelgetett kerti növények maradtak. Bizonyára nem véletlen, hogy manapság Pannonhalmán, Bakonybélben is újra találkozhatunk velük.

    Sokszor magyar nevük is elárulja eredetüket, így tisztelettudóan őrzi az eredeti latin elnevezést a levendula (Lavandula), a rozmaring (Rosmarinus), és a zsályában is ráismerünk a Salviára, az izsópban a Hyssopusra, a bazsalikomban a Basilicumra.

    A legtöbb kolostorkerti gyógynövényünk az ajakos virágúak családjába tartozik, amelyekre jellemző, hogy nemcsak a virág, de az egész növény tele van gyógyító illóolajokkal. Antibiotikus hatásuknak köszönhető, hogy fűszerként az ételek tartósítására is alkalmasak, segítenek megfázások, légúti gyulladások, emésztési problémák esetén, így méltán megbecsült szerei ma is a házi patikának.

    Csodálatos képességük, hogy nemcsak a test, hanem a lélek gyógynövényei is, hiszen közismert, hogy a levendula illata megnyugtat, a rozmaring élénkít, a kakukkfű bátorít, a bazsalikom bizalmat, derűt ébreszt.

    Hogy mennyire más egy szintetikus készítmény hatásmechanizmusa, mint egy gyógynövényé, arra akkor döbbenhetünk rá, ha a 17. századi tudós jezsuita, Lippay János leírásaiból olvasunk róluk. Így ír például a citromfűről a Pozsonyi kert című könyvében: „A Melissa hatalmasképpen megerősíti és vigasztalja embernek a szívét: főképpen, mikor az éjtszakai szorongatások álmában reá jőnek. A bánatot és a melancholiát elűzi…”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A teremtés hete

    Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a jövő történelemkönyvébe lapozunk bele.

    Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) I. és II. munkacsoportjának közös ülésén szeptember 24-én Monacóban elfogadták Az óceán és a krioszféra (jégtakaró) a változó éghajlatban című jelentést. Miközben a világ New Yorkra, az ENSZ-ben zajló klímacsúcsra figyelt, az IPCC elfogadott tehát egy újabb átfogó, több mint ezer oldalas jelentést. E jelentések terjedelmére való tekintettel mindig készül egy összefoglaló is a döntéshozók számára. Ez esetben ez is több mint negyven oldalas. Az összefoglaló rövid állításokat tartalmaz, illetve az állításokhoz tartozó rövid magyarázatokat, legfontosabb tényeket és adatokat.

    Három nagy csoportra osztották az állításokat: a) megfigyelt változások és hatások, b) előre jelzett változások, c) kihívások. Az állítások, a maguk tudományos korrektségében, a melegedő éghajlattal kapcsolatos tényekről és várható változásokról dermesztő üzeneteket hordoznak. Ezekből most csak néhányat válogatok, de biztos vagyok benne, hogy egy későbbi alkalommal érdemes lesz a teljes állításcsomagra kitérni.

    Amit biztosan tudunk az az, hogy az elmúlt évtizedekben a globális felmelegedés a jégtakaró nagy arányú csökkenéséhez vezetett: mind a tengeri jégtáblákat, mind a szárazföldi jégborítást tekintve. A hótakaró kiterjedtsége is csökkent, és megnőtt az állandóan fagyott területek (permafroszt) átlagos hőmérséklete. Mára már bizonyított, hogy a globális óceán 1970 óta változatlanul melegszik, az éghajlati rendszer melegedéséből származó hőmennyiség 90%-át veszi fel. 1993 óta az óceánok felmelegedésének üteme több mint kétszeresére nőtt. Az óceáni-tengeri hőhullámok gyakorisága 1982 óta megduplázódott, és intenzitásuk növekszik. Az egyre több szén-dioxid elnyelésével az óceán felszíni savasodása felgyorsult. A tengerek oxigéntartalma a felső 1000 méteres rétegben csökkent. A globális, átlagos tengerszint emelkedik, és ez a folyamat az utóbbi évtizedekben gyorsulást mutat, leginkább a grönlandi és az antarktiszi jégmezők olvadásából származó vízmennyiség és a hőtágulás miatt. Emelkedett a trópusi ciklonok előfordulásának a gyakorisága és ereje, valamint a hozzájuk csatlakozó esőzések nagysága. Amire számíthatunk: felgyorsul a jégtakaró csökkenése, tovább emelkedik a tengervíz hőmérséklete és az ebből adódó extrém éghajlati és időjárási események erőssége, gyakorisága nő. További tengeri savasodás és oxigéncsökkenés várható.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Álom a diófa alatt

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma azon is elgondolkozhatunk, hogy Amazóniát kell távolról siratni, vagy a magyar Alföld félsivataggá válása ellen lenne jó tennünk.

    „Jólesik megnyugodnom így ősz elején
    itt, a dűlőút menti diófa tövén.
    Tíz öles terebélye úgy borul reám,
    mintha volna a házam, volna palotám.

    Körben sárgul a táj, de zöld e palota
    ég az ablaka, széltől surrog zsaluja.
    Fönn a madarak lakják vígan, idelenn
    fáradt mezei ember fekhet hűsiben…”

    (Nagy László: Álom a diófa alatt)

    A diófa velünk él már évszázadok óta. Hogy valaha őshonos volt-e a Kárpát-medencében, nem tudjuk, de a honfoglalók már egész erdőket találtak itt a folyópartokon. Vajon mi a titka ennek a különleges fának, hogy az ember mindig, újra és újra elülteti a háza mellé, a pince bejáratához, bárhova, ahol otthont akar teremteni? Valami kedves titok lappang körülötte, és ha a csodálatos magyar irodalomban lapozgatunk gondolatban a lassan beköszöntő hideg őszi estéken, elcsodálkozhatunk, hogy hány költőnknek volt szívéhez nőtt, különleges diófája! Talán ettől válik nekünk olyan otthonossá a magyar táj, hiszen szüret idején valahol ma is ott gerjeszti a tüzet agg diófája alatt, könyökére dőlve Berzsenyi, Iszkázon Nagy László búcsúzik a nyártól, és Csöngén Weöres Sándor figyeli a tündérek rebbenéseit diószüret közben. Az a gondolat pedig, hogy ha szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, már Kányádi Sándor leleménye…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A szabadság erőforrásai

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Mostani cikkünk apropója a múlt vasárnapra, szeptember elsejére meghirdetett teremtésvédelmi imanap.

    William S. Paley, az amerikai egyesült államokbeli rádiózás és televíziózás egyik úttörője 1951-ben, a CBS médiaszolgáltató vezetőjeként különleges megbízást kapott Truman elnöktől. A hidegháború intenzív szakaszában, a koreai háború idején, egy következő világháború kitörésének fenyegető árnyékában egy olyan bizottság irányításával bízták meg, amely felmérte az USA természeti erőforrásait, ásványi kincseit, tartalékait. A Paley-bizottság, azaz hivatalos nevén az Elnöki Anyagpolitikai Bizottság tagjai tudósok és vezető üzletemberek voltak, a jelentés összeállítását ötven állandó munkatárs segítette. 18 hónap múlva elkészült az ötkötetes dokumentum. A legfőbb cél az volt, hogy tisztában legyenek a döntéshozók azzal, hogy milyen erőforrásokkal rendelkeznek, és ezek mennyi ideig kiaknázhatók. A jelentés prognózisokat is nyújtott a különböző nyersanyagok várható keresletéről és a hazai készletek kimerüléséről. Többek között ennek következtében vált az USA nettó olajexportáló országból nettó importőrré (azaz biztonsági okok miatt több olajat vásároltak, mint adtak el). A jelentésnek a Szabadság erőforrásai címet adták, összeállítói hangsúlyozták: „saját generációnk felelőssége, hogy a következő generáció számára átadjuk a folyamatos jóllét feltételeit”.

    Századokkal ezelőtt királyaink bűnbánati zarándoklaton vettek részt az augusztus 20. előtti napokban, hogy aztán lelkileg megtisztulva hozhassanak törvényeket. Ezek a Szent István-nap előtti lelkiségi utak most újra civil és egyházi hagyománnyá válhatnak. Böjte Csaba testvér idén a következő szavakkal invitált a zarándoklatra: „Szeretettel készülök egy bűnbánati zarándokútra augusztus 17-én, szombaton; 10 órakor indulnánk a szentendrei skanzen kápolnájától Visegrádra. E bűnbánati zarándokúton sok-sok mindenért kellene engesztelnünk, bocsánatot kérnünk, de én azt szeretném, hogy ez alkalommal a természettel szemben elkövetett bűneinkkel is szembenéznénk.

    Rá kellene döbbennünk, hogy a kapzsiságunkkal, pazarlásunkkal, meggondolatlan fogyasztásunkkal óriási terhet jelentünk a mindannyiunkat fenntartó bolygónkra tekintve!”

    Szeptember 1-jén, vasárnap, a teremtésvédelmi imanap alkalmából közös nyilatkozattal hívott imádságra az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE). Christian Krieger protestáns tiszteletes, a KEK elnöke felhívásában így fogalmazott: „Miközben a környezeti válság következményei egyre inkább az emberiség legkiszolgáltatottabb tagjait érintik, a keresztények arra kaptak meghívást, hogy tegyenek tanúságot szóban, tettekben és imában a Teremtő Istenbe vetett hitükről.” Angelo Bagnasco bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke nyilatkozatában hangsúlyozta: „A környezeti ökológia átfogó ökológiai szemléletet igényel, vagyis humánökológiát, minden személy méltóságának és az élet tiszteletben tartását mindazzal együtt, ami ezekből következik: a fogantatástól a természetes halálig.”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Angyalfészkek a kenyérkosárban

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Közeledik Szent István király ünnepe, amelyhez évszázadok óta kötődik az új kenyér megünneplése is. Lechner Judit viszont a „régi” kenyérre irányítja figyelmünket.

    „Maguk tehát így sütnek kenyeret – mondta Bartók, közelebb lépve az asztalhoz. – Hideg porcelántálban, fakanállal, a délután kellős közepén. Nem csuda, ha a maguk kotyvalékai semmihez sem hasonlítanak, ami megérdemli a kenyér nevet… Elsősorban is, hajnalban kell sütni, hajnalban, amikor az éjszakáról maradt sötétség összevegyül a kelő Nap fényével, s olyan konyhában, amely nem hideg a porcelán és zománcos edényektől, mint a kórház. Igen, a konyha félsötétjében és félvilágosságában, az állott meleg úszkáló illatában, a mély, hosszú fateknőben, fateknőben, nem porcelánban, fában! – hangsúlyozta – mert annak az anyaga rokonabb a testünkével. A teknőnek mélynek kell lennie, s elég hosszúnak ahhoz, hogy elférjen egyik végében a liszt, a másikban pedig az erjedő, kelő, mozgó, eleven kovász, mely telve van élesztő csírákkal, s melybe mindig tesznek egy morzsányit a legutóbbi kenyér tésztájából, hogy a kenyérsütés sok évszázados lánca meg ne szakadjon, aztán dagasztják, míg duzzadó, lágyan lélegző tésztaheggyé nő, de nem fémszerszámmal, hanem asszonykézzel, amelynek életadó melege beleáramlik a mi mindennapi kenyerünkbe.”  (Agatha Fasset: Bartók amerikai évei)

    Bartók Béla amerikai évei idején beszélt így a „valódi” kenyérről, amihez hasonlót ott már soha többé nem kóstolhatott. Azóta eltelt több mint hetven esztendő, és bizony, a kenyérsütés évszázados lánca már itthon is egyre szakadozik...

    Különös meglátásokat találunk ebben a rövid idézetben! Bartók rendkívül érzékeny művészember volt, és hogy a fateknő miért jobb a kenyérdagasztáshoz, mint a porcelán, azt talán ő nem is tudta, de érezte, hogy így van… A dagasztóteknő és a megformált kenyér kelesztésére szolgáló, többnyire nyárfából faragott szakajtó apró repedéseiben is megbújnak olyan mikroorganizmusok, gombák, baktériumok, amelyek segítik a gondosan őrzött kovász erjesztő, érlelő tevékenységét! Bizony, a kovász erjed, kel, mozog, és olyannyira eleven, hogy az sem mindegy, melyik napszakban indítják meg a folyamatot. Az asszonykézről sem csak a meleg áramlik a kenyérbe, hanem onnan is kerülnek a tésztába apró, élő segítőtársak…

    A hosszú kelesztési idő alatt a mai ember számára rettegett összetevő, a glutén is átalakul, egyfajta előemésztés történik a tésztában még a sütés előtt. Így az ember számára sem okoz annyi gondot a kovásszal készült kenyér emésztése, a bélflóra, ami szintén millió apró élőlényből áll, régi ismerősként üdvözli a savanykás, lyukacsos, ízletes, egy hétig is eltartható házikenyeret.

    A kovász tejsavas erjedést indít meg a tésztában, ami sokkal egészségesebb, mint az élesztő által létrehozott alkoholos erjedés. Valójában kovászt alkotó mikroorganizmusok sokasága lép itt évezredek óta tartó párbeszédbe a bennünk élő, a jó emésztéshez nélkülözhetetlen, egészséges bélflóra lakóival.

Oldalak