teremtésvédelmi kalendárium

Teremtésvédelmi kalendárium – Pedig már előre jelezték…

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, a világ politikai és pénzügyi döntéshozói még mindig nem hallgatnak a tudósokra, pedig „csak” a Föld tüdeje van veszélyben.

2003-ban az OECD a Jelentkező kockázatok a 21. században: cselekvési menetrend, majd 2011-ben a Globális sokkok című jelentésében, 2012-ben pedig az USA Hírszerző Tanácsának jelentésében mutattak rá arra, amit 2015 óta Bill Gates és kutatócsapata is többször jelzett, hogy nagy a veszélye egy olyan járványnak, mint ami most megbénította a világot.

A világ legnagyobb agytrösztjei, kitűnő tudósok, stratégiatervezők, közéleti személyiségek csaknem húsz éve ontják az információkat erről a veszélyről, de úgy tűnik, hogy a világ politikai és pénzügyi döntéshozói nem hallgattak rájuk.

Vajon más globális méretű veszélyek előrejelzésével nem ugyanez a helyzet? 1988-ban alakult meg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ környezetvédelmi intézménye (UNEP) együttműködésében az Éghajlatváltozási Kormányközi Tárgyaló Testület, az IPCC. A testület öt-hat évenként ad ki átfogó, sok ezer tudós munkájára alapozott, majd a kormányok delegáltjai által elfogadott jelentéseket.

Teremtésvédelmi kalendárium – Újraindul az élet

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal a fák B tervéről ír, és arról, hogy mi mit tanulhatunk tőlük.

Április elején az utolsó éjszakai fagy elérte a diófa friss, pár napos hajtásait. Reggelre elfeketedve, összezsugorodva kókadtak lefelé, odalett a termés, még a barkás hímvirágok nagy része is lehullott. A kert többi fáját nem viselte meg ennyire a fagy, de a dió bizony nagyon érzékeny.

Talán volt a fának egy pontos terve, ami még tavaly ősszel készült, hogy melyik rügyet indítja meg először, szépen kerekítve a koronát, arányosan növelve a méretet, kibontva az arasznyi barkákat, amiből a szél szállítja majd a virágport a szomszédoknak, és a parányi hajtások végén már ott voltak készenlétben a gyümölcskezdemények is, várakozva a megtermékenyülésre.

Hát ez a terv egy éjszaka alatt csődöt mondott.

De pár nap múlva, az eddig zárt oldalrügyekből újraindult az élet! Ha nincs a fagy, ezek a rügyek talán örökre álomba merülnek, vagy láthatatlanul egyre mélyebbre süppedve a vázágakba, évek múlva törnek ki hirtelen, egy sérülés vagy még erősebb fagykár hatására. Tökéletesen megformálva, de még kicsit összekuszálódva, sietve bomlanak ki, aztán szépen elrendeződnek, feltérképezik az irányokat, égtájakat, árnyékoló szomszédokat, és kitöltik a teret, hogy minden kis fénysugarat hasznosíthassanak a levelek. Nem véletlen, hogy a diófa ágai ennyire görbén, zegzugos szabálytalanságban növekednek, hiszen négy-öt évenként megismétlődik a tavaszi fagykár. Igaz, az idei veszteség már nem pótolható, de a fa mégis újratervez, lemondva most már a bőséges termésről, az elegáns koronaformáról, tudomásul véve a szomszédok előnyét a fényért való versengésben…

Teremtésvédelmi kalendárium – A víz partjára ültetett fa

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, mennyire sürgető lenne, hogy levonjuk a konzekvenciákat a mostani koronavírus-járványból társadalmi és gazdasági szempontból.

Sokan úgy látják, hogy nem marad olyan a világ, mint amilyen a Covid-19-járvány előtt volt. Ennek az ellenkezőjéről is sokan vannak meggyőződve, hiszen hamarosan meglesz a vakcina, és máris nem lesz fontos sem a távolságtartás, sem a – talán néha túlzó – higiénia, újra virágzik majd a világkereskedelem, és ismét nyakló nélkül használjuk a természeti erőforrásokat, hiszen szükség lesz erre a „V” alakú GDP-alakuláshoz. Van olyan vélekedés, hogy a napjainkban még erős fogadkozások – a mértékletesség, az erőforrások védelme, a lokalitás erősítése, a környezet–ember–társadalom hármas régen elveszett harmóniájának helyreállítására való törekvés – már a közeljövőben sem lesznek annyira hangsúlyosak, mint most.

Mit tanult az emberiség a spanyolnáthából? Társadalmi-gazdasági értelemben szinte semmit! Talán csak a higiénia és az elkülönítés járványügyi fontosságát értettük meg. És vajon ma tanulunk-e abból, hogy ami most történik, nemcsak egy félelmetes, különösen a betegeket és öregeket nem kímélő „Taigetosz-járvány”, hanem az eddigi csillogó globális kereskedelmi hálózatok egyik nem várt, életveszélyes mellékterméke?

Már hallom is egy képzeletbeli technokrata őszinte válaszát: „Ez a járvány kétségtelenül váratlan következmény, ezért ezentúl az ilyen típusú mellékhatásokkal számolnunk kell.”

Teremtésvédelmi kalendárium – A pitypangok üzenete

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk lírikus ihletettséggel ír arról, hogyan harcol egymással a halál és az élet ezen a mostani különös tavaszon.

„Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány

kutyatej páfrány
tör át a járdán

kit érdekel hogy erre jártál…”
(Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben)

Áll a költő az Ágoston-rendiek fehérre meszelt templomában, oszlopnak vetett háttal, szól Mozart Requiemje, és közben kavarognak a gondolatok, érzések, emlékek életről és halálról, meg arról, ami utána vár ránk… Különös ez a költemény, nem is mindennapi olvasmány, de ezen a baljós tavaszon jó elővenni, újraolvasni, vagy akár meghallgatni a világhálón a nemrég eltávozott költő saját előadásában!

„Róla is majd emlékezzél
akiért a földre jöttél
jézus meg ne feledkezzél

adjad hogy jó véget érjen”

Európában mostanában mindennap halottak napja van. Valakiért, valahol éppen szól a Requiem.

Teremtésvédelmi kalendárium – Veszélyhelyzet, újratervezés

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk szerint a természet járványhelyzet okozta fellélegzését tévedés üdvözölni, mert az csupán „vészfékezés” következménye, és a lecsengés után minden folytatódhat ugyanúgy. Hacsak nem teszünk valamit...

Európa leállt, az USA is lassít, miközben Kína lassan magához tér, sőt most már Kína és más ázsiai országok zárják le határaikat, vezetnek be korlátozásokat, hogy senki se vihesse vissza a fertőzést. A koronavírus áldozatai sokasodnak. Nincs speciális ellenszer, sem vakcina, de már vannak reményteljes kezdeményezések. A fertőzés nehezen kontrollálható, talán csak egyetlen út van: lassítani a megbetegedések jelentkezését, hogy jusson minden rászorulónak időben kezelés. De a kór terjed, és csak remélhetjük, hogy lassabban, mint ahogy a legrosszabb forgatókönyvek előre jelzik. A fejlett világ gazdasága szinte leállt, és ezzel együtt hirtelen csökkentek a káros, környezetet terhelő kibocsátások is. Több környezetvédelemmel foglalkozó szakíró üdvözölte a kibocsátások csökkenését, talán elhamarkodottan. Hiszen előbbi megközelítés nemcsak morálisan visszás, azaz pontosabban tarthatatlan, hanem szakmailag is tévedés. A kibocsátások csökkenése mögött nincs semmiféle esszenciális strukturális változás, nincs terv, sem szakpolitika, csak „vészfékezés”. És ha mindez így marad, akkor, ha a járvány csendesül vagy akár el is múlik, lesznek már szerek a gyógyításhoz, és nem történik nagyobb baj a vészfékezés során, akkor a gazdaságot ért sokk lazul, és majd mindenki az új és gyors növekedésben lesz érdekelt.

Ha nem tanulunk belőle, visszaáll a normalitásnak hitt, felfokozott élet. A globalitás és a hozzá tartozó ún. hosszú ellátási láncok, valamint a globalizmusnak szinte ellentmondó, majdhogynem egyközpontúság további fenntartása a világ gyártási-ellátási láncaiban újabb katasztrófákhoz, nyersanyagválságokhoz vezethetnek járványok nélkül is.

A hosszú ellátási láncok hetek alatt összeomlottak demonstrálva azt is, hogy a globális nemzetköziség szabályrendszere nem a közjó, hanem valami egészen más érdekek szerinti konstrukció.

Már most kellene foglalkozni a jövővel, akkor is, ha most a fő csapási irány a küzdelem az emberéletekért, a kritikus infrastruktúrák, az ország működőképességének fenntartása a vészhelyzetben.

Teremtésvédelmi kalendárium – „Selymit a barka már kitakarta”

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most arról gondolkodtat el, hogy mennyire nagy belső ellenállásba ütközik Magyarországon is az éghajlatváltozás folyamatának mérséklése.

„…Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.”

(Áprily Lajos: Március)

A költő a cinege énekében is a verslábakat számolja, a kertész a virágzó bokrokra figyel már ilyenkor, a tavasz tehát mindenkinek másként köszönt be. A vers örök szépsége viszont minden szerencsés emberé, aki ért magyarul.

Milyen különös is ez, az idén március első napjaiban már árulják a barkát a piacon, pedig a virágvasárnap még nagyon messze van! Igen, ez is a globális felmelegedés következménye, az ünnepek és a hagyomány által évszázadok óta hozzájuk rendelt virágok nyílása egyre inkább eltolódik időben egymástól. Ennyit jelentene a tavaly mért egyfokos emelkedés világunk átlaghőmérsékletében?

Teremtésvédelmi kalendárium – Összekapcsolva, egymásra utalva

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal a koronavírussal és terjedésével kapcsolatban gondolkodtat el minket.

Az elmúlt két hónapban nem múlt el nap, hogy ne olvashattunk volna a hazai és a nemzetközi hírekben a koronavírusról, a járvány kínai és nemzetközi részleteiről, karanténról Kínában, három óceánjárón, sőt már Európában is megannyi helyen. Egyik pillanatról a másikra érthetővé vált, hogy a Föld, a „nagyvilág” olyan, mint egy kis falu, ahol már mindenki tud a kitörő járványról és mindenki fél a következményektől: csak órákba kerül, hogy eljusson a világ egyik pontjáról a másikba, nemcsak egy-egy hír, hanem a veszélyeztetés maga is.

Az első megdöbbenés után már nemcsak az egészségügyi kockázatokról szóltak a hírek, hanem regionális, akár az egész világra kiható gazdasági károkról, előrejelezve a Kínából származó termékek, a különböző technológiákhoz nélkülözhetetlen anyagok és alkatrészek hiányából származó termelés-fennakadásokat, a turisztikai szektor, a high-tech megtorpanását, pénzügyi bizonytalanságokat.

Már két héttel ezelőtt jelentette a Mining.com bányászati hírportál, hogy a kínai szénbányák mindent megtesznek a munkálatok felgyorsítása érdekében, hiszen máris óriási kiesések vannak a szénkitermelésben a tízmilliókat érintő karantén miatt. Egyértelműen megnövekedett Kína szénimportigénye, máris emelkedtek a világpiaci árak. Az elsősorban Indonéziából és Ausztráliából származó kínai import növekedése azonnal óriási logisztikai gondokat okozott a kikötőkben és a tengeri szállításban.

Teremtésvédelmi kalendárium – Téltemető hexameterek

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lechner Judit a költészet és a tudomány segítségével ezúttal abban segít minket, hogy a teremtés egységét, a csodálatos megtervezettség bizonyítékait vegyük észre magunk körül.

„Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.”

(József Attila: Hexaméterek, Flóra-ciklus)

A télutó gyönyörű leírásához az idén nem igazán illeszkedik az idő járása, hiszen Weöres Sándor szavaival már megint „hótalan a tél, barnazöld a rét”.  Mégis, a télből a tavasz felé tartunk már, a hó, a jég szilárdsága enged, a víz megindul saját törvényei szerint a föld mélye vagy a tengerek felé, de ahol a nap ereje eléri, már páraként is száll felfelé. Talán ezzel a verssel lehetne kezdeni fizikaórán a víz halmazállapotainak magyarázatát…

Az időmértékes ritmus örök szépségével mindig elragad bennünket. Nem csoda, hogy a mindenben harmóniát, mértékletességet kereső görögök alkották meg a hexametert. Mennyire jól lehet ezt a verset mondogatva gyalogolni! Ritmusa szépen összehangolja a lépést, a levegővételt, a szívverést, így a mozgás egészséges mértékben segíti az egész szervezet működését, és még a gondolatokat is képes összerendezni…

Teremtésvédelmi kalendárium – Béke és diskurzus

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Nemes Csaba szakértőnk a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tavaly év végi makroelemzéséhez fűzi gondolatait, nem véletlenül...

Alig követte sajtóvisszhang a Magyar Nemzeti Bank tavaly decemberben, két héttel karácsony előtt megjelent úgynevezett Növekedési jelentését. Pedig sokkal nagyobb publicitást is megérdemelne, hiszen egy igen színvonalas és őszinte, óriási szakirodalmi bázison alapuló elemzés a globális környezeti helyzetről, valamint a lehetséges kiutakról, következményekről, lehetőségekről. Az MNB növekedési jelentési sorozata, ahogy ezt jelzik is, általában a magyar gazdaság hosszabb időhorizonton mutatott és várható fejlődési pályájáról, illetve az azt meghatározó legfontosabb tényezőkről nyújt átfogó képet.

A 2019-es Növekedési jelentésben olyan tényezőt helyeztek a fókuszba, ami valójában nagyon hosszú távon (akár több tíz, illetve akár százéves időhorizonton), több generáción átívelően is befolyásolja a gazdasági növekedés lehetőségeit. Egyszerűen megfogalmazva – ahogy írják – ezen termelési tényező a környezet állapota, a természeti tőke minősége és mennyisége.

A bevezető elemzésben azt írják, hogy a „XX. század második felében korábban elképzelhetetlen tömegek emelkedtek ki a mélyszegénységből, csökkent a gyermekhalandóság, nőtt a várható élettartam. Az elmúlt évtizedek ugrásszerű növekedésének azonban komoly ára volt, mivel a szénhidrogén-felhasználás-alapú, fogyasztáscentrikus gazdasági növekedés maradandó károkat okozott a földi éghajlatban és a biológiai sokféleségben. Mindezek hatására az aktuális becslések alapján a 24. órában vagyunk, ezért itt az ideje másképp gondolkodni a világgazdaság működéséről. (...) 1970-ig az emberiség ökológiai tartalékot képzett, kevesebb erőforrást használt fel, mint a Föld biokapacitása. Ezt követően azonban folyamatosan ökológiai deficit képződik, vagyis a jelen generációk saját szükségletüket a jövő generációinak kárára elégítik ki. Ez a gyakorlat a természeti erőforrások kimerülését eredményezi, aminek eredményeként az elmúlt évtizedekben tapasztalt számottevő gazdasági növekedés a jövőben nem maradhat fenn.”

Teremtésvédelmi kalendárium – Virágbölcsők a télben

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Idén legelőször arról ír Lechner Judit szakértőnk, hogy bár eléggé átformáltuk az ipari civilizációval a világunkat, de a természetet siettetni mégsem lehet.

Ki gondol most, a fagyos télben a virágos nyárra? Pedig az egynyári virágok palántái, paprikavirágok, bojtocskák, törpedáliák, vízifuksziák, amiket majd májusban ültetnek ki az árvácskák helyére, ilyentájt már lassan csíráznak a porhanyósra szitált földben, az üvegház csöndjében. A begóniák a legkényesebbek. Törékeny, pozsgás levélkéik alig pár milliméteresek, és a tél közepén már tűzdelni kell őket, vékony fapálcikával igazgatva a gyökereket a helyükre, szép sorban a ládába. Aztán pár hét múlva már kézzel is meg lehet őket fogni. Mint a kisgyerek, kinőtt a pólyából, most át kell öltöztetni, újrapelenkázni, mondta egykor Pannika, a kertész néni, és elragadtatott mosollyal tartotta a fény felé a szépen fejlődő kis palántát. Még a kajla kertészlegény is megállította nyikorgó talicskáját, és rácsodálkozott a látványra… A pókhálós ablakon besütött a januári napsugár, és a begónia, mint aki álmából ébredt, meglátta benne a ragyogó nyári napok ígéretét. Még vagy kétszer kapott nagyobb cserepet, lassan a szabad levegőhöz is hozzászoktatták, aztán májusban a levélkék bokrából kibújt a virágszár, és a bimbó színesedni kezdett. Volt köztük rózsaszín, halványzöld levelekkel, tűzpiros, aminek már a levele is inkább bordóba hajlott, és hófehér virágú is. Aztán a kérges, földtől fekete kezek útjára bocsátották, és a város parkjai megteltek a törékeny szépséggel, ami a csöndes januárban olyan nagy titokban született…

Oldalak