teremtésvédelmi kalendárium

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A napraforgók szabadsága

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a teremtés összehangoltságára mutat rá egy különleges dísznapraforgó...

    Tavaly nyáron különös dísznapraforgó nyílt a kertünkben. Évek óta kelnek ki szerteszét az elszóródott magokból a sötétpiros, bronzvörös, sárga százféle árnyalatában, ahogy a szerencse hozza, mindegyik másként gyönyörű, de ez a virág a tányérja körül nagyobbrészt vörös, a kisebb körívben sárga szirmokkal ékeskedett.

    Persze itt nem „valódi” virágszirmokról van szó, hiszen a napraforgó a fészkes virágzatúak családjába tartozik, ahol semmi nem az, mint aminek elsőre látszik... Nem véletlenül kapta Linnétől eredetileg a Compositae nevet ez a különleges társaság. Ha a vadrózsa egyszerűségében is tökéletes szépségű ötszirmú virága egy pentaton dallam, akkor a napraforgó már egy nagyzenekarra íródott, többszólamú kompozíció.

    Valóban olyanok ezek a csodálatos növények, mintha a kétszikűek törzsfejlődésének megkoronázásaként jelentek volna meg a törzsfejlődés során, jó harmincmillió évvel ezelőtt. Az addig felbukkant rengeteg ötlet, leleményes megoldás, amit a növények a megporzók csalogatására, az idegen virágpor megszerzésére kifejlesztettek, jórészt beépül egy napraforgótányérba…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Isten munkatársai

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk úgy látja, most, a koronavírus-járvány árnyékában felértékelődnek a helyi erőforrások.

    Isten társai lehetünk a teremtésben. A saját képére és hasonlatosságára teremtett, nem véletlen az ittlétünk a kozmosz ezen a kis pontján, ami a közös otthonunk. Az elmúlt hónapok küzdelmei és a homályos, vészterhesnek látszó jövő sokakat új utak keresésére késztet. A friss gondolatok, elemzések új reménységet adnak. Itt van a lehetőség újra, dolgunk van: választhatunk, hogy Isten munkatársai leszünk, vagy sem!

    Nem tudjuk, milyen fejlesztéseket indukál a járványhelyzet, de biztosak vagyunk abban, hogy a változás felértékeli a lokalitást, a helyi, kevésbé mobil erőforrásokba való befektetést, legyen az természeti erőforrás vagy humán, társadalmi tőke.”

    Az elmúlt hetekben több új elemzés jelent meg a világban és hazánkban is a járvány utáni lehetséges makro típusú következményekről, változásokról, új lehetőségekről. Az előző idézet a HÉTFA Kutató Intézet Újranyitás, válságkezelés, fenntarthatóság című villámelemzéséből származik.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Hajnalban nyújtózik az erdő

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnket ezúttal az erdőbe kísérhetjük el egy napra.

    „Hajnalban nyújtózik az erdő,
    ezer ölelő karja megnő,
    az égről a fényt leszakítja,
    szerelmes szívére borítja…”
    (József Attila: Áldalak búval, vigalommal)

    Vajon honnan sejtette a költő, hogy a fák éjszaka alszanak? Valóban, kicsit megroskadnak, elernyednek, és ilyenkor ők is úgy lélegeznek, mint az állatok, energiát nyernek a nappal felhalmozott tápanyagok égetésével, de az erre felhasznált oxigén csak tizedrésze annak, amit nappal kibocsátanak! Hajnalban aztán felébrednek, kinyújtóznak, és újra működésbe lépnek a „napelemek”, utolérhetetlen hatékonysággal elnyelve az éltető fénysugarakat.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Mindenki nyerhet!

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk arról ír, hogy lehetünk közösen a jövő nyertesei. Hajrá!

    A COVID-19 járvány kezelésében – a legtöbb országban – többé-kevésbé sikeresen használták a legkülönfélébb technikai eszközöket, ideértve az információtechnológiát, az orvosi eszközöket, az erőművi és közlekedési logisztikát, a szolgáltatási hálózatokat. Európában mára már kicsit hátradőlhetnek a döntéshozók: a járvány elmúlóban, egyre inkább az újjáépítésre kell koncentrálni. Ahogy azt a legfejlettebb országokat tömörítő gazdasági fejlesztési szervezet, az OECD az elmúlt napokban közzétett értékelése is jelzi, az elmúlt száz év békeidőben mért legnagyobb gazdasági visszaesését kell kezelni. Ehhez számtalan régi és új technológia áll rendelkezésre, amelyek segítségével az őt körülvevő, az őt tápláló természettől anyagi és szellemi értelemben is függetlennek hiszi magát a saját hatalmától elkápráztatott ember.

    Most kellene egy hosszabb, mély, „mesebeli pillanatra” megállni, meghallgatni a Szentlélek tanácsát, és csak utána belevágni az „újranyitás”, az újjáépítés megtervezésébe, és megvalósításába. „A XXI. században már el sem képzelhető bolygónk legeldugottabb lakott része sem valamiféle technikai beavatkozás nélkül. Az egész életünket átszövő és legtöbbször hasznos technikai és a technológiai megoldások ugyanakkor felelőtlenné tették az embert. Vakká és érzéketlenné tesz bennünket, nemcsak a minket még mindig eltartó természet, hanem embertársaink iránt is. »A technika ugyanis tényleg igyekszik elérni azt, hogy vaslogikáján semmi se maradjon kívül, és az azt birtokló ember tudja, hogy a technika végül is nem az ember hasznát vagy jólétét szolgálja, hanem a hatalmát növeli; a hatalmát, a szó legszélsőségesebb értelmében«. Ezért a természet elemei felett éppúgy rendelkezni akar, mint az emberi lét felett. Így beszűkül az egyes ember döntési képessége, legigazibb szabadsága és tere az alternatív kreativitásra” (Laudato si’  108.).

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Tenger virág nyílik körülöttünk…

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal a színpompás virágokon keresztül irányítja a figyelmet a témára.

    Júniusban nemcsak a réteken, mezőkön, de a kertekben is rengeteg a virág. Pünkösdre rózsaszín, bíbor színekben pompázott a kert, bazsarózsák, törökszegfűk, az utolsó íriszek illatoztak, most pedig a kék sokféle árnyalatát csodálhatjuk.

    Nagyon különös, ahogy tavasszal egymást követik a virágok, mindig más-más növénycsalád képviselői jelennek meg hangsúlyosan. A kétszikűek közül a hunyorok, kökörcsinek, héricsek nyílnak ki először, aztán a haranglábak, a borzaskaták jönnek, szinte mindannyian az ősi boglárkafélék közé tartoznak. De milyen egyszerűek még ezek a virágok! Mindegyik külön száracskán, egyedül nyílik, a virágos növények evolúciójának, törzsfejlődésének korai, kezdeti szakaszára jellemzően szirmaik sem forrtak még össze kelyhekké, harangokká. Csak a virág méretének növelésével, ragyogó színeikkel tudják magukra felhívni a megporzók figyelmét. De júniusra már kinyílnak a füzéres virágzatba rendeződő, illatos lombú zsályák, lenge szarkalábak, a csengettyűforma harangvirágok, titkos értelmű rózsák, hófehér madonnaliliomok és a fejlődéstörténetet megkoronázó, rengeteg ötletet megvalósító fészkes virágzatúak kiterjedt családjának képviselői, a margaréták.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Pedig már előre jelezték…

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, a világ politikai és pénzügyi döntéshozói még mindig nem hallgatnak a tudósokra, pedig „csak” a Föld tüdeje van veszélyben.

    2003-ban az OECD a Jelentkező kockázatok a 21. században: cselekvési menetrend, majd 2011-ben a Globális sokkok című jelentésében, 2012-ben pedig az USA Hírszerző Tanácsának jelentésében mutattak rá arra, amit 2015 óta Bill Gates és kutatócsapata is többször jelzett, hogy nagy a veszélye egy olyan járványnak, mint ami most megbénította a világot.

    A világ legnagyobb agytrösztjei, kitűnő tudósok, stratégiatervezők, közéleti személyiségek csaknem húsz éve ontják az információkat erről a veszélyről, de úgy tűnik, hogy a világ politikai és pénzügyi döntéshozói nem hallgattak rájuk.

    Vajon más globális méretű veszélyek előrejelzésével nem ugyanez a helyzet? 1988-ban alakult meg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ környezetvédelmi intézménye (UNEP) együttműködésében az Éghajlatváltozási Kormányközi Tárgyaló Testület, az IPCC. A testület öt-hat évenként ad ki átfogó, sok ezer tudós munkájára alapozott, majd a kormányok delegáltjai által elfogadott jelentéseket.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Újraindul az élet

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal a fák B tervéről ír, és arról, hogy mi mit tanulhatunk tőlük.

    Április elején az utolsó éjszakai fagy elérte a diófa friss, pár napos hajtásait. Reggelre elfeketedve, összezsugorodva kókadtak lefelé, odalett a termés, még a barkás hímvirágok nagy része is lehullott. A kert többi fáját nem viselte meg ennyire a fagy, de a dió bizony nagyon érzékeny.

    Talán volt a fának egy pontos terve, ami még tavaly ősszel készült, hogy melyik rügyet indítja meg először, szépen kerekítve a koronát, arányosan növelve a méretet, kibontva az arasznyi barkákat, amiből a szél szállítja majd a virágport a szomszédoknak, és a parányi hajtások végén már ott voltak készenlétben a gyümölcskezdemények is, várakozva a megtermékenyülésre.

    Hát ez a terv egy éjszaka alatt csődöt mondott.

    De pár nap múlva, az eddig zárt oldalrügyekből újraindult az élet! Ha nincs a fagy, ezek a rügyek talán örökre álomba merülnek, vagy láthatatlanul egyre mélyebbre süppedve a vázágakba, évek múlva törnek ki hirtelen, egy sérülés vagy még erősebb fagykár hatására. Tökéletesen megformálva, de még kicsit összekuszálódva, sietve bomlanak ki, aztán szépen elrendeződnek, feltérképezik az irányokat, égtájakat, árnyékoló szomszédokat, és kitöltik a teret, hogy minden kis fénysugarat hasznosíthassanak a levelek. Nem véletlen, hogy a diófa ágai ennyire görbén, zegzugos szabálytalanságban növekednek, hiszen négy-öt évenként megismétlődik a tavaszi fagykár. Igaz, az idei veszteség már nem pótolható, de a fa mégis újratervez, lemondva most már a bőséges termésről, az elegáns koronaformáról, tudomásul véve a szomszédok előnyét a fényért való versengésben…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A víz partjára ültetett fa

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, mennyire sürgető lenne, hogy levonjuk a konzekvenciákat a mostani koronavírus-járványból társadalmi és gazdasági szempontból.

    Sokan úgy látják, hogy nem marad olyan a világ, mint amilyen a Covid-19-járvány előtt volt. Ennek az ellenkezőjéről is sokan vannak meggyőződve, hiszen hamarosan meglesz a vakcina, és máris nem lesz fontos sem a távolságtartás, sem a – talán néha túlzó – higiénia, újra virágzik majd a világkereskedelem, és ismét nyakló nélkül használjuk a természeti erőforrásokat, hiszen szükség lesz erre a „V” alakú GDP-alakuláshoz. Van olyan vélekedés, hogy a napjainkban még erős fogadkozások – a mértékletesség, az erőforrások védelme, a lokalitás erősítése, a környezet–ember–társadalom hármas régen elveszett harmóniájának helyreállítására való törekvés – már a közeljövőben sem lesznek annyira hangsúlyosak, mint most.

    Mit tanult az emberiség a spanyolnáthából? Társadalmi-gazdasági értelemben szinte semmit! Talán csak a higiénia és az elkülönítés járványügyi fontosságát értettük meg. És vajon ma tanulunk-e abból, hogy ami most történik, nemcsak egy félelmetes, különösen a betegeket és öregeket nem kímélő „Taigetosz-járvány”, hanem az eddigi csillogó globális kereskedelmi hálózatok egyik nem várt, életveszélyes mellékterméke?

    Már hallom is egy képzeletbeli technokrata őszinte válaszát: „Ez a járvány kétségtelenül váratlan következmény, ezért ezentúl az ilyen típusú mellékhatásokkal számolnunk kell.”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A pitypangok üzenete

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk lírikus ihletettséggel ír arról, hogyan harcol egymással a halál és az élet ezen a mostani különös tavaszon.

    „Befonnak egyszer téged is
    valami pompás koszorúba
    idegen lesz majd és hideg
    minden akár e bécsi utca
    elgurulsz mint egy villamos
    utánad felgörbül a vágány

    kutyatej páfrány
    tör át a járdán

    kit érdekel hogy erre jártál…”
    (Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben)

    Áll a költő az Ágoston-rendiek fehérre meszelt templomában, oszlopnak vetett háttal, szól Mozart Requiemje, és közben kavarognak a gondolatok, érzések, emlékek életről és halálról, meg arról, ami utána vár ránk… Különös ez a költemény, nem is mindennapi olvasmány, de ezen a baljós tavaszon jó elővenni, újraolvasni, vagy akár meghallgatni a világhálón a nemrég eltávozott költő saját előadásában!

    „Róla is majd emlékezzél
    akiért a földre jöttél
    jézus meg ne feledkezzél

    adjad hogy jó véget érjen”

    Európában mostanában mindennap halottak napja van. Valakiért, valahol éppen szól a Requiem.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Veszélyhelyzet, újratervezés

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk szerint a természet járványhelyzet okozta fellélegzését tévedés üdvözölni, mert az csupán „vészfékezés” következménye, és a lecsengés után minden folytatódhat ugyanúgy. Hacsak nem teszünk valamit...

    Európa leállt, az USA is lassít, miközben Kína lassan magához tér, sőt most már Kína és más ázsiai országok zárják le határaikat, vezetnek be korlátozásokat, hogy senki se vihesse vissza a fertőzést. A koronavírus áldozatai sokasodnak. Nincs speciális ellenszer, sem vakcina, de már vannak reményteljes kezdeményezések. A fertőzés nehezen kontrollálható, talán csak egyetlen út van: lassítani a megbetegedések jelentkezését, hogy jusson minden rászorulónak időben kezelés. De a kór terjed, és csak remélhetjük, hogy lassabban, mint ahogy a legrosszabb forgatókönyvek előre jelzik. A fejlett világ gazdasága szinte leállt, és ezzel együtt hirtelen csökkentek a káros, környezetet terhelő kibocsátások is. Több környezetvédelemmel foglalkozó szakíró üdvözölte a kibocsátások csökkenését, talán elhamarkodottan. Hiszen előbbi megközelítés nemcsak morálisan visszás, azaz pontosabban tarthatatlan, hanem szakmailag is tévedés. A kibocsátások csökkenése mögött nincs semmiféle esszenciális strukturális változás, nincs terv, sem szakpolitika, csak „vészfékezés”. És ha mindez így marad, akkor, ha a járvány csendesül vagy akár el is múlik, lesznek már szerek a gyógyításhoz, és nem történik nagyobb baj a vészfékezés során, akkor a gazdaságot ért sokk lazul, és majd mindenki az új és gyors növekedésben lesz érdekelt.

    Ha nem tanulunk belőle, visszaáll a normalitásnak hitt, felfokozott élet. A globalitás és a hozzá tartozó ún. hosszú ellátási láncok, valamint a globalizmusnak szinte ellentmondó, majdhogynem egyközpontúság további fenntartása a világ gyártási-ellátási láncaiban újabb katasztrófákhoz, nyersanyagválságokhoz vezethetnek járványok nélkül is.

    A hosszú ellátási láncok hetek alatt összeomlottak demonstrálva azt is, hogy a globális nemzetköziség szabályrendszere nem a közjó, hanem valami egészen más érdekek szerinti konstrukció.

    Már most kellene foglalkozni a jövővel, akkor is, ha most a fő csapási irány a küzdelem az emberéletekért, a kritikus infrastruktúrák, az ország működőképességének fenntartása a vészhelyzetben.

Oldalak