Lelki erősség

Nyomtatóbarát változat
Szerző: 
Baczó Tamás

Nagyböjti cikksorozatunk első részében a mértékletesség erényének témakörét jártuk körbe. Ott került szóba, hogy egy nagyobb embercsoport környezetre gyakorolt hatásának nagyságát a szakirodalom a népesség számának, az egy főre eső átlagos fogyasztásnak és egy ún. technológiai tényezőnek a szorzatával számolja. Ezek közül a tényezők közül most a fogyasztásra irányítjuk figyelmünket, pontosabban arra, hogy a mértékletességet folyamatos állapottá is tudjuk tenni az életünkben.

A cikksorozat második része arra mutatott rá, hogy a Föld javainak felhasználása nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az egyes embercsoportok, országok között, ellentmondva az igazságosság eszméjének.
 
A mértékletesség és igazságosság terén tapasztalt hiányosságok mögött ugyanaz az alapprobléma rejlik: az emberi önzés, bírvágy, túlfogyasztás.
Dennis Meadows és Jorgen Randers A növekedés határai – Harminc év múltán című könyvében így ír erről: „Az exponenciális növekedés … (okai) azok a mélyen gyökerező meggyőződések, melyek […]
  • miatt az emberek elsősorban fogyasztókként és termelőkként látják magukat; 
  • miatt a társadalmi státus az anyagi javak vagy a pénz felhalmozásához kötődik; és 
  • meghatározzák a célokat: többet szerezni jobb, mint többet adni, vagy azt mondani, hogy ami van, az elég.”
De ugyanebben a gondolatkörben mozogva írja XVI. Benedek pápa is 2010. évi béke világnapi üzenetében a következő mondatokat: „Ki kell lépni a pusztán fogyasztásközpontú logikából, hogy elősegítsünk olyan mezőgazdasági és ipari termelési formákat, amelyek tiszteletben tartják a teremtés rendjét és mindenki alapvető szükségleteit kielégítik. (…) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a környezet pusztulásának problémája arra hív minket, hogy felülvizsgáljuk életstílusunkat, valamint a fogyasztás és a termelés elterjedt modelljeit, amelyek gyakran társadalmi, környezeti, sőt gazdasági szempontból is tarthatatlanok. Nem tudunk tovább meglenni valódi szemléletmód-váltás nélkül, amely új életstílushoz vezet.”
 
Fogyasszunk kevesebbet…
 
És itt eljutottunk a lényeghez. A mai világ fogyasztásközpontú, társadalmi helyünket a legtöbb ember számára fogyasztásunk nagysága határozza meg. Ebben a közegben, az anyagi javak istenítésének lázában a legnépszerűtlenebb azt mondani, hogy elég, ami van: a boldogság, a lelki béke, az üdvösség, az öröm eléréséhez nem ez az út, sőt sokszor egyenesen maga az akadály.
Amelyik politikus, látva a természeti erőforrások fenntarthatatlan kiaknázásának várható következményeit, a „fogyasszunk kevesebbet mindannyian” jelszavát tűzi ki zászlajára, nem számíthat hosszú karrierre. Mert dolgokról lemondani nehéz, népszerűtlen, az ilyen szándékot általános értetlenség övezi. Mert a korszellem az ellenezőjét sulykolja. És mert erő, kitartás, lelki erősség is kell hozzá.
 
„A test azonban gyönge”
 
A Biblia több helyen is említi azt, amit mindannyian érzünk és tudunk. A test gyönge, és ösztöneit, vágyait követelőzően próbálja érvényesíteni. Tudatunk, lelkünk sokszor nem elég edzett, hogy ezeket a vágyakat helyes mederbe terelje. Hazánkban a felnőtt lakosság 30 százaléka dohányzik, az alkoholisták aránya a népesség 10 százaléka közelében van. Száz lakosból 1-2% kábítószerfüggő. Mindannyian még hosszasan sorolhatnánk a példákat a túlzott ételfogyasztásról, édességfüggésről, a mozgás hiányáról, lustaság miatti szemetelésről. A test számtalanszor érvényesíti akaratát a lélek, az akaraterő ellenében. „A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” – mondta Jézus kifejezően (Mk 14, 38).
 
Statisztikai adatok szerint a dohányosok 70 százaléka szeretne lemondani a dohányzásról, mintegy 30 százalékuk meg is kísérli, de ténylegesen csak 2-3 százalékuknak sikerül hosszabb időre letennie a cigarettát. Hasonló a helyzet az alkohol- és drogfüggéssel is. A legjobb lenne el sem kezdeni, mert a leszokás embert próbáló feladat.
Nem csak a függőségek esetében van kudarcélményünk, hanem például a számtalan be nem tartott újévi ígéret is mutatja: egyedül rendszerint gyenge az ember.
És ne legyenek illúzióink, a túlfogyasztás betegségéből sem könnyebb kigyógyulni!
 
Ami a változtatáshoz kell: a lelki erősség
 
Az Ige, Jézus testté lett, megismerte az ember gyengeségét, tehetetlenségét, azok minden megpróbáltatásával együtt, „a bűnt kivéve”. Így együtt tud érezni gyengeségünkkel, és ezzel segít a lelki erősség elérésében.
A lelki erősség szimbolikus nőalakját sisakban és vértben ábrázolják. Mert „a test gyönge”, akaraterőnk gyakran kevésnek bizonyul. Az lehet csak eredményes sportoló, aki akar és tud is naponta nekilátni a feladatnak, erőfeszítésnek. Nincs aranyérem – képletesen értve sem –, veríték nélkül, és ebben a küzdelemben a lelki erősség az edzőnk.
 
A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg ezt az erényt: „Az erősség az az erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja az erősséget és állhatatosságot a jó keresésében. Megerősíti az elhatározást, hogy az ember az erkölcsi életben ellenáll a kísértéseknek és legyőzi az akadályokat. …Megadja a bátorságot az önmegtagadásra …az igaz ügy védelmében: «Erősségem és dicséretem az Úr» (Zsolt 118,14).” (KEK 1808). Ahogy Keresztes Szent János írja: „Az erősség adományával dolgozik a lélek, gyakorolja az erényeket és győzi le a bűnös hajlamokat.”
Az elmondottak alapján azt is mondhatjuk, hogy a lelki erősség egyfajta bátorság, amely elszakad az önös, önző érdektől és mások szolgálatára szegődik. A lelki erősség nem tudás, hanem döntés, és nem vélekedés, hanem tett. 
 
A változtatás nehéz, egyik pillanatról a másikra nem tudunk új életet kezdeni. Mégis sokan le tudtak már mondani az italról, a füstölésről, a rossz szokásokról. Mit tegyünk, hogy a változtatás megtörténjen, tartós legyen?
  • A változást kicsiben kezdjük. Apró dolgokban mindannyian tudunk eredményt elérni. 
  • Egyszerre egy vagy két dologra figyelve akaraterőnket jobban tudjuk mozgósítani. Helytelen beidegződéseinkről egyesével könnyebb leszokni, vagy elszakadni. 
  • A sikerélmény pozitívan hat az elszántságunkra is. 
  • A kísértésre vezető alkalmakat tudatosan kerüljük el, könnyebb erősnek maradni, ha nem kacérkodom a gondolattal, mint amikor már a kellős közepén találom magam a korábban elkerülni szándékozott helyzetnek.
  • A kicsiny lépések sikere nem szabad, hogy túlzottan elégedetté tegyen, azokat folytatni kell, folyamatosan haladva sokáig el lehet jutni és összességében nagy változást tudunk elérni.
  • Segítsük egymást, tanácsokkal, bátorítással. Ha többen összefogva kezdjük el, amit tervezünk, kevésbé áll fenn a veszély, hogy félbe maradnak az erőfeszítések, mert pillanatnyi csüggedésünket a többiek lelkesedése segít felülmúlni.
 
Vannak biztató példái a társadalomban a tudatosságból fakadó elkötelezett cselekvéseknek. Folyamatosan nő az átlagosan egy lakos által évente szelektíven gyűjtött hulladékmennyiség, évek óta csökken a dohányosok aránya, kevesebb nejlonszatyrot használunk, gombamód szaporodnak a komposztálók, egyre több helyen világítunk energiatakarékosabb fényforrásokkal. Ezek mind sikeres változtatások, kitartó erőfeszítések eredményei, példái.
 
Zöld böjt
 
Nagyböjtben a ima (lelki fejlődésünk) és mások segítése (alamizsna, anyagi és egyéb segítség) mellett a böjtre, a lemondásra határozzuk el magunkat.
A lemondás lehet egyben zöld böjt is, hiszen a lelki illetve teremtéstudatos szempontok e téren nemhogy nem állnak ellentétben egymással, hanem mélyen összekapcsolódnak. Emlékezünk arra, hogy pazarló életmódunk, felesleges fogyasztásunk, a sok autózás, a trendi elektromos „kütyük” legfrissebb modelljeinek beszerzése nem csak nem tesz boldoggá, nemcsak nem létszükséglet, de a Teremtőtől kapott csodaszép Földünket is súlyosan károsítja. Odafigyelhetünk arra, hogy életmódunk minél kevésbé ártson a környezetünknek, embertársainknak. Ha kevesebbet autózunk, ha kevesebb repülőúttal kisebb adag széndioxidot eregetünk a levegőbe, ha takarékosabbak vagyunk mindenben, ha kevesebb energiát pocsékolunk el, ha kevesebb felesleges dolgot veszünk, ha figyelmet fordítunk arra, hogy ne romoljon ránk az étel, mert a szavatossági időt megint nem figyeltük, – az önmegtagadás, „felfelé figyelés” elősegítése mellett mindannyiunk közös környezetét, a teremtett világot is óvjuk, mások számára is. És ez is a szeretet megnyilvánulása, ami pedig hitünk alapja.
 
Jöjj el, Erősség Lelke! Adj erőt, s erősíts meg a jóban, erősíts meg a gonosz ellenség támadásai ellen, hogy soha le ne győzhessen, s Istentől el ne választhasson. Ámen. 
 
Baczó Tamás
Keresés
Programajánló
Bejelentkezés