Zöld böjt 2014 – A szentlélek ajándéka: a tanács

Nyomtatóbarát változat
Szerző: 
Rohály Gábor

2014. március 23., Nagyböjt harmadik vasárnapja

Egy kis magyarázattal kezdem: a magyar fordításban tanácsnak nevezett ajándék neve latinul consilium, ami a „consulo” – dönteni igéből ered és tervezést, elhatározást jelent.

Persze a magyar tanács fogalom is ide köthető, hiszen a döntések előtt mérlegelni szoktuk a lehetőségeket, és ebben a mérlegelésben segíthet, ha tanácsot kapunk. A tanács formája gyakran nem más, mint az egyik, vagy másik szempont kiemelése, figyelmünkbe ajánlása

Ha a tanácsról, mint a Szentlélek ajándékáról beszélünk, akkor ezt úgy képzelhetjük el, hogy a Szentlélek megvilágosító ereje emel ki számunkra valamilyen szempontot, így segítve, hogy megtaláljuk a helyes, azaz  Isten bennünk is élő szeretetével nagyobb összhangban álló cselekvésmódot.

Számos mai döntési helyzetre jellemző, hogy túl sok lehetőség közül választhatunk. Ez egyfelől elnyújthatja a döntés folyamatát, hiszen sok lehetséges eredményt kell értékelni és összehasonlítani. Másfelől a sok ki nem választott alternatíva elvesztése felett érzett bánat és aggodalom a döntés örömét is kiolthatja. Egyszerű kísérletekkel kimérték, hogy 6-7 választási lehetőség felett már több az aggodalom, mint az öröm. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a fogyasztói társadalom egyik „vívmányaként” hatalmas és folyamatosan bővülő választék áll rendelkezésre szinte mindenből. A fogyasztói létforma ideológusai állítják, hogy ez a mi érdekünkben van így, mi egyszerű fogyasztók viszont érezzük, hogy ez nem igaz.

A fenti döntésdömpinggel egyszerre van jelen egy másik tendencia is, amelyik mintegy „segít” dönteni azzal, hogy Top 10-listákkal, legjobb példák („Best Practice”) leírásával, „brit tudósok”, „svájci fogorvosok” és még ki tudja milyen – talán létező – szakértői csoportok ajánlásaival le is veszik a vállunkról a döntés terhét. Ez lehetne jó dolog is, de sajnos legtöbbször ezek a „tanácsok” nem mások, mint közvetlen piaci érdekek érvényesítésének körmönfont, bújtatott eszközei. Ez azért is baj, mert a lehetőségek túlzott választékában tanácstalanná váló embert ezzel a „segítséggel” leszoktatják az önálló értékelés, mérlegelés és döntés gyakorlatáról, kiszolgáltatottá téve őt a véleményvezéreknek és a hangadókat mozgató érdekeknek.

Mindez azonban nem csak evilági szinten okozhat zavart. Még nagyobb veszélye, hogy kioltja érzékenységünket arra a sokkal „együttműködőbb” típusú, Tőle kapott szabadságunk használatát igénylő és annak szépségét komolyan vevő „szentlelkes” vezetésre, amivel Isten szeretne segíteni bennünket mindennapi helyzeteinkben. De az is nagyon rossz lenne, ha a manipulatív ál-tanácsok leleplezésének fürdővizével a gyereket is kiöntenénk, és gyanakvással állnánk minden külső útmutatáshoz: hiszen úgy vagyunk megteremtve, hogy erre szükségünk legyen, és igazi önmagunkat épp az adás-elfogadás kapcsolataiban találhassuk meg.

Mire indítson minket mindez? A héten keressük a döntési helyzeteket az életünkben. Vizsgáljuk meg cselekedeteinket, hogy az, ahogyan tenni szoktuk valóban az egyetlen lehetséges mód-e? Hallgatunk-e az igazi Tanácsadó csendes, sosem manipulatív sugallataira? Lehet, hogy észre sem vettük és átsiklottunk olyan döntési pontokon is, ahol módunkban áll a teremtett világ értékeit jobban tiszteletben tartó utat választani. Nem nagy, sorsfordító döntésekre kell gondolnunk, hanem a mindennapi élet apró elemeire. Például:

  • Biciklivel, busszal vagy autóval indulok-e ma reggel?
  • Viszek-e magammal valami otthon főzött ételt ebédre, vagy a sarki gyorsétteremben kapok majd be valamit?
  • Ha tűz a nap, akkor ablakot nyitok, vagy a légkondicionálót kapcsolom be?
  • Rászánom az időt és a piacot látogatom meg szombaton, vagy az egyik nagy áruházlánc boltjában vásárolok?
  • Vásárláskor a kimért áruból kérek, vagy az előre csomagoltból emelek le a polcról?
  • A hétvégén a virágos ládákat ültetem tele vagy TV-t nézek?

Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen meglátni azokat a pillanatokat, ahol a megszokottól eltérően dönthetünk, és szolgálhatjuk a teremtett világ megőrzését, vagy akár a teremtés gazdagítását.

És aztán kérjünk erőt és kitartást, hogy képesek legyünk a döntéseink szerinti utat járni, de ez már a következő írásunk témája lesz. Addig is jó szemlélődést és sok felfedezett döntési lehetőséget kívánunk!

Keresés
Programajánló
Bejelentkezés