Laudato si' hét 2020 - 3. nap

Nyomtatóbarát változat

„Szeretném megjegyezni, hogy az emberek általában nincsenek egyértelműen tudatában azoknak a problémáknak, amelyek különösen a kirekesztetteket sújtják. Pedig az utóbbiak jelentik a bolygón élő emberek legnagyobb részét: több milliárd emberről van szó. Ma már jelen vannak a nemzetközi politikai és gazdasági vitákban, de gyakran úgy tűnik, hogy az ő problémáikat mintegy függelékként olyan kérdésként kezelik, amellyel szinte csak kötelességből vagy mellékesen foglalkoznak, ha nem pusztán járulékos kárként. És csakugyan, amikor elérkezik a konkrét cselekvés ideje, gyakran az utolsó helyen maradnak. Ennek részben az az oka, hogy a szakemberek, a véleményformálók, a tömegkommunikációs eszközök és a hatalmi központok sokszor tőlük távol, elszigetelt városi térségekben találhatók, nincs közvetlenül kapcsolatuk az ő problémáikkal. A fejlettség és életminőség olyan kényelmes helyzetében élnek és gondolkodnak, amely a világ népességének többsége számára elérhetetlen. A fizikai érintkezésnek és találkozásnak ez a hiánya, melynek olykor városaink részekre szabdaltsága is kedvez, segíti a lelkiismeret elaltatását és a részrehajló vizsgálatokban a valóság egy részének figyelmen kívül hagyását. Ez néha „zöld” beszéddel jár együtt. Ma azonban már nincs más lehetőségünk, mint annak elismerése, hogy egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik, be kell illesztenie az igazságosságot a környezetről folytatott tárgyalásokba, hogy meghallja a föld kiáltását és a szegények kiáltását is.” (LS 49.)

 

Urunk, köszönjük, amikor észreveteted velünk azokat az ember- és teremtménytársainkat, akikről oly könnyen elfeledkezünk: a kicsiket, szegényeket, kiszolgáltatottakat. Könnyen megfeledkezünk róluk, könnyen tehertételnek vagy kihasználható dolognak tekintjük őket. A vírus is felfoghatatlanul parányi, mégis képes volt felforgatni a világ életét. Adj belátást és figyelmet a szívünkbe egymás iránt, hogy szegény embertársaink milliárdos tömegére ne kényszerből, hanem a magunk tudatos döntéséből tekintsünk sokkal nagyobb embertársi és keresztény figyelemmel. Ne úgy nézzünk rájuk, mint akik felforgatják jól megtervezett elképzeléseinket, és nekik se kelljen felfordulást okozniuk a mi életünkben ahhoz, hogy észrevegyük őket, hanem önként, evangéliumod indításának engedelmeskedve, örömmel és bizalommal lépjünk velük az osztozás és kölcsönös szeretet kapcsolataiba!

A kép forrása: jesuits.global

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés