Az okosság: az igazság megtalálásának képessége

Nyomtatóbarát változat
Az okosság erénye a cselekvés világában az erkölcsi látást jelenti. Képessé teszi az értelmet arra, hogy egy-egy konkrét esetben ki tudja választani a lehetséges cselekvések közül a célravezetőt.
 
Az okosság pontos megvilágításához álljon itt egy részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából:
„Az okosság az az erény, amely a gyakorlati értelmet fölkészíti arra, hogy minden helyzetben fölismerje igazi javunkat, és annak megtételéhez megtalálja a helyes eszközöket. (...) Az okosság a «megtehető dolgok helyes szabálya» – írja Szent Tamás Arisztotelészt követve.” Az ókorban az erények kocsisának tartották (Auriga Virtutum), amely „szabályt és mértéket szabva irányítja a többi erényt. Az okosság vezérli közvetlenül a lelkiismeret ítéletét. Az okos ember ezt az ítéletet követve dönti el és rendezi el magatartását. Ennek az erénynek köszönhetően tudjuk tévedés nélkül alkalmazni az erkölcsi alapelveket konkrét esetekben, és győzzük le a teendő jó és a kerülendő rossz körüli kétségeket.” (KEK 1806)
Az okosság erénye a konkrét élethelyzetek értékelésében és az ott meghozott helyes döntésekben mutatkozik meg. Élet-érzék, realitás-érzék ez, amely az adott élethelyzetet az ember igazi javának, az üdvösségnek távlatában értékeli. Az okosság a hit tekintete, amely azt kérdezi: mit kell tennem egy adott szituációban, mi itt Isten akarata?
Az okosság irányítja a többi erényt: az igazságosság, az erősség, a mértékletesség és a többi erény azért erény, mert okos, vagyis az üdvösségre tekint. A spontán módon véghezvitt helyes cselekedet az értelem fénye által lesz értékes emberi cselekedetté. A bűn mindenképpen oktalanság, mert az embert vesztébe irányítja.
 
Jézus és az okosság
 
Jézus okosságáról több helyen említést találunk a Szentírásban.
  • A 12 éves Jézus a Templomban ült a tanítók között: „Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein” (Lk 2,46-47);
  • Az írástudók tőrbe ejtő kérdéseit (pl. adópénz) bámulatos okossággal válaszolja meg: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21);
  • A tanítványait oktató Jézus igen fontosnak tartotta az okosság erényét: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16);
  • „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.” (Mt 7,24);
 
Környezetünk rohamtempóban történő átalakítása nem az okosság eredménye
 
Az okosság erénye ellen oktalansággal, balgasággal, de bűnös, fortélyos okossággal, a „test okosságával” is lehet vétkezni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az így tekintett „fortélyos okosság” a legkárosabb az ember életére nézve, mert nem arra a kérdésre válaszol, hogy „mi itt Isten akarata”, hanem hogy „mi az én akaratom”. Az így megvalósult emberi cselekedet pedig nem a köz, a közösség érdekében születik meg, hanem önérdekből, és ezzel el is választja az egyént a közösségtől, így tönkretéve az őt egyébként éltető közösséget és környezetet.
Itt jön képbe a teremtett világ védelme: a jövőnk kárára történő gazdagodás (pl. az erőnkön felül felvett hitel, vagy a természeti környezet ökoszolgáltatásainak megújuló képességén felüli igénybevétele) is ilyen „fortélyos okosság” eredménye. Azt állítjuk, hogy jót teszünk a gépesített monokultúrás mezőgazdasággal, a modern technikai vívmányok életünkben történő szerteágazó használatával, vagy épp a betegségeinknek nem az okait, hanem a tüneteit drasztikus beavatkozással gyógyító orvoslással, miközben ezek terheit – melyek lehetővé teszik, hogy hasznukat egyáltalán kimutathassuk – másra, máshová, máskorra hárítjuk át.
Azonban környezetünk rohamtempóban történő átalakítása nem az okosság erénye szerinti megközelítésből fakad, hanem az önérdek érvényesülése. Minden alkalommal, amikor egy technológiai vívmányt használunk, amelyet a magunk erejéből nem lennénk képesek üzemanyaggal ellátni és amely használatának ökológiai lábnyoma vélhetően nagyobb, mint ami a Föld erőforrásaiból ránk jut, jusson eszünkbe hogy ez nem az okosság erénye szerint való cselekedet, az pusztán a „test okossága”.
 
Az okosság megtartó erény
 
Az okosság alapvetően függ a lelkiismeret tisztaságától. Akkor járunk el okosan, ha mindennapi cselekedeteinkben hallgatunk lelkiismeretünkre és annak alapján visszük végbe őket. A jóra való törekvés lemondással jár, de ez a lemondás mindig egy nemes cél érdekében történik. Az ilyen célnak mindig időtállónak kell lennie, és ebben a célban mindig nagyon hinnünk kell. Az így megcselekedett jó megtartja az embert még a nagyon nehéz körülmények között is, hiszen katartikus életérzést vált ki.
„… a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.” (Róm 8,5-6)
 
Az okossággal így élő ember cselekedeteit nem mindenki érti, hisz az evilági értelmezésben nem magyarázható a hasznosságával, hanem túlmutat időn, helyen és önmagán. A „test okossága” sokszor nem fedezhető fel az okossággal élő ember cselekedetein, de éppen ezért nem is zavarják fizikai korlátai: képes függetleníteni magát azoktól.
 
Életünk során számtalan emberfeletti erőt kifejtő, önmaga életét gyertyaként felélő, de messzire világító emberrel találkozhatunk, akik sugározzák az okosságot, annak fent leírt értelmezését. Ezeknek az embereknek nem lehet meghatározó egy rossz hír, nem lehet eltérítő egy földi katasztrófa, mert okosságuk ezen túlmutat. Törekedjünk mi is mindannyian, hogy ilyen okossággal éljük életünket és ekkor megsokszorozzuk erőnket, megteremtjük magunk körül a minket megtartó környezetet is, sőt magunk is az élet forrásává válunk.
 
„Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.” (Péld 3,13-18)
 
Kükedi Zsolt
 
Szerző: 
Kükedi Zsolt