A koppenhágai klímacsúcs tétje és háttere

Nyomtatóbarát változat
Szerző: 
Nemes Csaba

Megkezdődött az évtized legizgalmasabbnak ígérkező, a globális éghajlatváltozással foglalkozó találkozója a „Koppenhágai klímacsúcs”, amelyen december 7. és 18. között próbálnak pontot tenni az évek óta húzódó viták egy részére. Egyre nagyobbnak tűnik a konszenzus, hogy ha nem csökkenti az emberiség radikálisan a fosszilis energiahordozók használatát, akkor az katasztrófát okozhat, ugyanakkor egyre nagyobb a bizonytalanság abban, hogy kinek mit kell tennie, és ez mennyibe fog kerülni; leginkább a világ harminc legfejlettebb országának, így köztük Magyarországnak is. Koppenhágába a Klímacsúcsra legalább 20 ezer látogatót várnak: a kormányok és a tudomány képviselőit, nemzeti és nemzetközi zöldszervezetek delegációit, a gazdasági élet vezető szereplőit, és természetesen a nemzetközi szervezetek az ENSZ, az OECD, az EU és mások delegáltjait.

 

A Kiotói Jegyzőkönyv.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye 1994-ben lépett hatályba. A Keretegyezményt konkrét, számszerű csökkentési célkitűzésekre lefordító Kiotói Jegyzőkönyvet Magyarország 2002-ben ratifikálta; a Jegyzőkönyv 2005. február 16-án lépett hatályba. A Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka 2008. január 1-jén indult, és 2012. december 31-ig tart. Ebben a periódusban az Európai Közösség, mint önálló aláíró, 8 %-os, Magyarország 6%-os csökkentést vállalt.

A tét

Az Egyezmény ún. végső célja az ember által okozott éghajlatváltozás elkerülése. A megvalósítás elősegítésére született a Jegyzőkönyv, egy nagyon erőtlen, de jó irányba történő lépés volt, de e jövőben vagy radikálisan új célokkal meg kell erősíteni a Jegyzőkönyvet, vagy egy teljesen új nemzetközi egyezményt kellene tető alá hozni. Erről is folyik a vita!

Manapság már az általánosan elfogadott cél, hogy ne haladja meg a globális évi középhőmérséklet tendencia jellegű emelkedése a 2 C fokot az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Az általánosan elfogadott kommunikáció, hogy a 2 C fok feletti emelkedés már visszafordíthatatlan változásokkal járhat. A pontosan 2 C fok feletti emelkedés következményeinek igaz ugyan, hogy nincs fizikai tartalma, de jól kommunikálható cél, ugyanakkor belátható, hogy a 2-3 fok feletti emelkedés már meglehetősen tragikus következményekkel is járhat, a természetes ökoszisztémákban, illetve a társadalmi és gazdasági élet minden területén a világ minden sarkában, hiszen ha bekövetkezik, akkor abból nem marad ki senki, nem lesznek győztes és vesztes régiók és ágazatok, valójában mindenki veszít majd.

Sokan arra figyelmeztetnek, ha nem lesz nemzetközi megállapodás, akkor annyira lassú ütemben lehet csökkenteni majd az éghajlatváltozást előidéző, illetve az azt erősítő okokat, hogy az már nem lesz elegendő a 2 C fokos felmelegedés elkerüléséhez.

Az érdekellentétek

A fejlett országok alap megközelítése, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben a fejlett országoknak kell vezető szerepet játszaniuk, ugyanakkor erejükhöz mérten a fejlődő országoknak is részt kell vállalniuk a kibocsátás-csökkentésben és az intézkedések finanszírozásában. A nagy fejlődő országok (pl. Kína, India, Indonézia, Dél Afrika) pedig inkább azzal a megközelítések értenek egyet, hogy az egy főre eső kibocsátásokban tízszeres a különbség a fejlettek javára, azaz a kibocsátás csökkentés és az alkalmazkodásra való felkészülés finanszírozásában a fejlett országoké kell, hogy legyen a vezető felelősség.

Háttérben a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés

Nyersanyag készletek

Egyre több olyan borúlátó előrejelzés lát napvilágot, amely a földgáz, de különösen a kőolaj lelőhelyek kimerülését vetítik előre. Szokták mondani „ha nincs olaj, akkor nincs gazdaság". Abban nincs vita, hogy ha eljön az idő, amikor már kevesebb lesz a kitermelhető készlet mint az igény, akkor más késő lesz azon gondolkodni, hogy mit kellett volna csinálni.

Idén szeptemberben jelent meg egy brit kutató intézet (UK Energy Research Centre) jelentése a jövőbeli kőolajkészletekről. Ők 2020-re teszik azt az időpontot, amikorra a lehetőségek szerinti csúcsra ér a kitermelés és 2030-ban már a jelenlegi kőolaj használatok kétharmadát (!) helyettesíteni kell. Kuvaitban már egy külön minisztérium foglalkozik az „olaj utáni élettel". Ugyanakkor a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzéseinek szabadon elérhető publikált adatai csak arról tanúskodnak, hogy 2030-ban a világ energiaellátása 60-70%-ban fosszilis alapú lesz.

Az biztos, hogy a kőszén kivételével a fosszilis energiahordozók készletei vészesen csökkenek, így ezért még ha nem is lenne a fenyegető éghajlatváltozás, akkor is komolyan kellene venni a fosszilis alapú gazdaság átalakítását, az ún. alacsony széntartalmú gazdaságra való áttérést!

A megújulók és a takarékosság

A fenyegető éghajlatváltozás és a csökkenő nyersanyagkészletek probléma körének egyik „kulcs szereplője" a megújuló energiák használata. A megújuló energiák fenntartható módon történő hasznosítása jelentős környezetvédelmi, klímavédelmi, energiaellátás biztonsági, importcsökkentési, gazdaság- és vidékfejlesztési, valamint döntően helyi munkahely teremtési célokat is szolgál.

Hivatalos előrejelzések szerint lesznek olyan EU-s tagállamok 2020-ban, akik a teljes felhasznált energia harmadát (pl. Ausztria, Finnország), illetve felét (Svédország) megújuló energiából állítják majd elő, de Magyarországon is elképzelhető, hogy a teljes felhasznált energiánk 14-18%-át megújulók használatával állítjuk majd elő, és ennek majd szerepe lesz -az EU Bizottság hatásvizsgálata szerint - az EU-n belüli kvótakereskedelmi elszámolás keretein belül is.

Mondani szokás, hogy legzöldebb energia az amit nem termelünk meg. Persze ez nemcsak a legzöldebb, hanem - talán - leggazdaságosabb is. Egyes előrejelzések szerint, ahhoz, hogy a nagyobb ökológiai katasztrófát elkerüljük, a fejlett világnak minél előbb átlagosan a negyedére kellene csökkenteni az előállított termékek nem megújuló alapú anyag és energia bevitelét.

A széndioxid mint a jövő új természeti erőforrása

Az új EU-s jogszabályok szerint a CO2 befogása és tárolása („CCS") az érintett gazdasági szereplők számára reális piaci lehetőséggé válik a kibocsátások csökkentése keretin belül.

Ezt egy tipikus ún. „csővégi" megoldás (tulajdonképpen a CO2 „szőnyeg alá söprése"), környezetileg haszontalan, nem fenntartható megoldás, sőt talán inkább még károsnak tűnhet, mint jónak.

Ugyanakkor a legújabb fejlemények, azaz az ún. metanol gazdaság kialakításának a jövőképe arra enged következtetni, hogy a geológiai rétegekben tárolt CO2 a nem túl távoli jövőben energiahordózó alapanyaggá válhat. Igaz ugyan, hogy a számos technológiai és környezetvédelmi kérdés mellett, azt is át kell gondolni majd, hogy a föld mélyének az „új" kincsei kitermeléséhez nyílván társulnak majd az államot megillető engedélyezési (bányatelek fektetés, kitermelés) és bevételi (bányajáradék) jogok is.

Befejezésül tovább gondolásra: új tudományos eredmények, és ami abból következhet

Azt állítja egy magyar kutató, hogy a részleges felhőborítással és elegendő vízpáratartalékkal rendelkező ún. Föld-típusú légkörök energetikailag maximált (kibocsátásokkal nem növelhető, ‘telített') üvegházhatást tartanak fenn. Az új energetikai egyensúlyi egyenletek hatékony visszaszabályozást mutatnak: az üvegházhatás szorosan fluktuál egy elméleti egyensúlyi érték körül. Az eredményeket Miskolczi Ferenc magyar fizikus publikálta (éveken át dolgozott a NASA Langley Research Center principal research scientist beosztásban) az Országos Meteorológiai Szolgálat IDŐJÁRÁS című angol nyelvű szaklapjában, egy 2001-es és egy 2004-es cikkben történt előkészítés után, a fő eredményt 2007-ben.

Ha az elmélet igaz, akkor egyik fontos lehetséges következménye az kell, hogy legyen, hogy a klímamodelleket újra kell számolni, és a lehetséges adaptációs forgatókönyveket újra kell gondolni: azaz hogy milyen okból, milyen változásra kell számítanunk és ahhoz hogyan kell alkalmazkodnunk. Ugyanakkor, az biztos, hogy továbbra is elengedhetetlen lesz a kibocsátás csökkentés, hiszen az eszközei - a takarékosság és a megújulók használatának bővítése - számos más környezeti, gazdasági és szociális gondot old meg!

 

Nemes Csaba

Megjelenik az „Energiafogyasztók

Lapjának" decemberi számában

Keresés

Programajánló
Bejelentkezés