A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
2014. március 23., Nagyböjt harmadik vasárnapja
Egy kis magyarázattal kezdem: a magyar fordításban tanácsnak nevezett ajándék neve latinul consilium, ami a „consulo” – dönteni igéből ered és tervezést, elhatározást jelent.
Persze a magyar tanács fogalom is ide köthető, hiszen a döntések előtt mérlegelni szoktuk a lehetőségeket, és ebben a mérlegelésben segíthet, ha tanácsot kapunk. A tanács formája gyakran nem más, mint az egyik, vagy másik szempont kiemelése, figyelmünkbe ajánlása
Ha a tanácsról, mint a Szentlélek ajándékáról beszélünk, akkor ezt úgy képzelhetjük el, hogy a Szentlélek megvilágosító ereje emel ki számunkra valamilyen szempontot, így segítve, hogy megtaláljuk a helyes, azaz Isten bennünk is élő szeretetével nagyobb összhangban álló cselekvésmódot.
Számos mai döntési helyzetre jellemző, hogy túl sok lehetőség közül választhatunk. Ez egyfelől elnyújthatja a döntés folyamatát, hiszen sok lehetséges eredményt kell értékelni és összehasonlítani. Másfelől a sok ki nem választott alternatíva elvesztése felett érzett bánat és aggodalom a döntés örömét is kiolthatja. Egyszerű kísérletekkel kimérték, hogy 6-7 választási lehetőség felett már több az aggodalom, mint az öröm. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a fogyasztói társadalom egyik „vívmányaként” hatalmas és folyamatosan bővülő választék áll rendelkezésre szinte mindenből. A fogyasztói létforma ideológusai állítják, hogy ez a mi érdekünkben van így, mi egyszerű fogyasztók viszont érezzük, hogy ez nem igaz.
A fenti döntésdömpinggel egyszerre van jelen egy másik tendencia is, amelyik mintegy „segít” dönteni azzal, hogy Top 10-listákkal, legjobb példák („Best Practice”) leírásával, „brit tudósok”, „svájci fogorvosok” és még ki tudja milyen – talán létező – szakértői csoportok ajánlásaival le is veszik a vállunkról a döntés terhét. Ez lehetne jó dolog is, de sajnos legtöbbször ezek a „tanácsok” nem mások, mint közvetlen piaci érdekek érvényesítésének körmönfont, bújtatott eszközei. Ez azért is baj, mert a lehetőségek túlzott választékában tanácstalanná váló embert ezzel a „segítséggel” leszoktatják az önálló értékelés, mérlegelés és döntés gyakorlatáról, kiszolgáltatottá téve őt a véleményvezéreknek és a hangadókat mozgató érdekeknek.
Mindez azonban nem csak evilági szinten okozhat zavart. Még nagyobb veszélye, hogy kioltja érzékenységünket arra a sokkal „együttműködőbb” típusú, Tőle kapott szabadságunk használatát igénylő és annak szépségét komolyan vevő „szentlelkes” vezetésre, amivel Isten szeretne segíteni bennünket mindennapi helyzeteinkben. De az is nagyon rossz lenne, ha a manipulatív ál-tanácsok leleplezésének fürdővizével a gyereket is kiöntenénk, és gyanakvással állnánk minden külső útmutatáshoz: hiszen úgy vagyunk megteremtve, hogy erre szükségünk legyen, és igazi önmagunkat épp az adás-elfogadás kapcsolataiban találhassuk meg.
Mire indítson minket mindez? A héten keressük a döntési helyzeteket az életünkben. Vizsgáljuk meg cselekedeteinket, hogy az, ahogyan tenni szoktuk valóban az egyetlen lehetséges mód-e? Hallgatunk-e az igazi Tanácsadó csendes, sosem manipulatív sugallataira? Lehet, hogy észre sem vettük és átsiklottunk olyan döntési pontokon is, ahol módunkban áll a teremtett világ értékeit jobban tiszteletben tartó utat választani. Nem nagy, sorsfordító döntésekre kell gondolnunk, hanem a mindennapi élet apró elemeire. Például:
Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen meglátni azokat a pillanatokat, ahol a megszokottól eltérően dönthetünk, és szolgálhatjuk a teremtett világ megőrzését, vagy akár a teremtés gazdagítását.
És aztán kérjünk erőt és kitartást, hogy képesek legyünk a döntéseink szerinti utat járni, de ez már a következő írásunk témája lesz. Addig is jó szemlélődést és sok felfedezett döntési lehetőséget kívánunk!