Friss tartalmak

  • Tettekre sarkalló gondolatok nagyböjtben

    Idén nagyböjtben a heti elmélkedések mellé a gyakorlatorientált olvasóinknak is kínálunk tettekre sarkalló gondolatokat. Nem azt javasoljuk, hogy mindegyiken fussatok végig, de ha egyet kiválasztotok a listából, akkor azt igyekezzetek Istennek tetsző módon csinálni az egész nagyböjt idején.

  • Nagyböjt 2. vasárnapja: A három sátor

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület - hagyományaihoz híven - idén is szeretné előmozdítani a Nagyböjt teremtéstudatos megélését. Ebben az esztendőben a vasárnapi szentmisék olvasmányaihoz fűzött heti elmélkedéseinket, melyeket mindig a megelőző péntek estén jelentetünk meg, Sipos (S) Gyula tagtársunk írta, és a hozzájuk tartozó grafikákat is ő készítette.

    Három sátor: egy a törvénynek, amit Mózes képvisel, egy a prófétának, akit Illés jelenít meg, és egy a kegyelemnek, amely Jézus Krisztussal lett teljessé a világban. Erre a három sátorra van nekünk is szükségünk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A február apró zöld csodái

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal azt a kérdést veti fel, hogy a mohák tényleg az evolúció zsákutcái lennének, vagy egyszerűen csak más a feladatuk, mint a náluk fejlettebbnek besorolt társaiknak.

    A hideg tél végi napokban első pillantásra nem sok látnivaló van a kertben, de bizony még ilyenkor is érdemes a földig hajolni a parányi, szépséges kis mohapárnák kedvéért.

    A mohák valamikor 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki az ősi zöldmoszatokból, és láthatóan sikeresen alkalmazkodtak a szárazföldi körülményekhez, hiszen a mai napig itt élnek velünk. Ivaros szaporodásuk ma is vízhez kötött, és egész testfelületükön képesek a vizet felvenni, tartalékolni. De ha kiszáradnak, akkor sem pusztulnak el végleg.

    Csöndesen meghúzódva várakoznak akár hónapokon, némelyik faj éveken át, aztán az esőtől gyorsan magukhoz térnek, újra kizöldülnek.

    Az erdők talajának vízháztartásában fontos szerepük van, védik a kiszáradástól, a hirtelen lezúduló vizet felszívják, testükben megőrzik, a talajnak csak cseppenként adják tovább, így az eróziót is mérsékelik. A zuzmókkal együttműködve csupasz sziklákon, a kopár földön is megtelepszenek, és a humusz felhalmozásával lassan előkészítik a talajt a virágos növények számára. Valódi pionírok, aztán amikor betöltötték ezt a szerepet, és megjelennek nyomukban a füvek, fák, virágok, akkor is ott maradnak parányi őrszemként a környéken.

  • Nagyböjt 1. vasárnapja: Jézus a pusztában

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület - hagyonányaihoz híven - idén is szeretné előmozdítani a Nagyböjt teremtéstudatos megélését. Ebben az esztendőben a vasárnapi szentmisék olvasmányaihoz fűzött heti elmélkedéseinket, melyeket mindig a megelőző péntek estén jelentetünk meg, Sipos (S) Gyula tagtársunk írta, és a hozzájuk tartozó grafikákat is ő készítette.

    Jézus az új Ádám, a bűn nélkül való ember, aki a pusztában az Éden életét éli, békességben minden földi teremtménnyel. Elmerül Isten szeretetében, csodálja a teremtett világ sokszínű szépségét, jóságát és gazdagságát, és végiggondolja küldetését. Ezt a három dolgot kell nekünk is megtennünk:

  • Nagyböjti elmélkedés - Hamvazószerdai bevezető: Jób a hamuban

    A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület - hagyományaihoz híven - idén is szeretné előmozdítani a Nagyböjt teremtéstudatos megélését. Ebben az esztendőben a vasárnapi szentmisék olvasmányaihoz fűzött heti elmélkedéseinket, melyeket mindig a megelőző péntek estén jelentetünk meg, Sipos (S) Gyula tagtársunk írta, és a hozzájuk tartozó grafikákat is ő készítette.

    Ül Jób a hamuban és fekélyes testét vakargatja. Elvesztette vagyonát, családját, egészségét. Felesége azt kiáltja neki: „átkozd meg Istent és halj meg” (Jób 2,9)! Jób azonban nem hajlandó sem átkozódni, sem meghalni, depresszióba süllyedni – érteni azonban érteni akarja, mi történik vele!

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Azok a csodálatos billenőpontok

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal erőt önt belénk: a katasztrofális irányba tartó környezeti folyamatok, amilyen gyorsan rombolják Földünket, egy-két lépés hatására ugyanolyan gyorsan hatalmas pozitív fordulatot vehetnek.

    Sokszor írtam már itt is, a Teremtésvédelmi kalendáriumban arról, hogy a világunk nem lineáris folyamatok, kölcsönhatások összessége, ezért képes hirtelen és nem várt változásokra is. Általában úgy írtam az ilyen folyamatokról mint katasztrófajelenségekről, és akkor az angol „tipping point” kifejezést, éppen a negatív következmények miatt, sokszor „borulópontnak” fordítottam. A helyes kifejezés a billenőpont, ami bizony lehet pozitív kimenetű is. Sokszor elkerüli a figyelmünket, talán éppen ezért is érdemes az ilyen jellegű jelenségekre nemcsak rápillantanunk, hanem komolyan is vennünk azokat.

    Climate Policy szaklap január 10-én megjelent számában Tim Lenton és Simon Sharpe közölt cikket Felfelé irányított billenő kaszkádok találkozása a klímapolitikai célokkal: hihető alap a reményre címmel. A cikk lényegében arról szól, hogy a gazdaság, ami egyre inkább egy összetett adaptív rendszer, a visszacsatolásokon, kölcsönhatásokon keresztül működik. A változásokat, az új folyamatot erősítő (pozitív) visszacsatolások és a kiegyenlítő (negatív) visszacsatolások bonyolult, sokváltozós nemlineáris rendszere alakítja. Azaz, egyszerűen megközelítve a nemlineáris rendszer egy olyan rendszer, ahol az okok és a következmények nem feltétlenül arányosak egymással. Különösen igaz lehet ez az úgynevezett billenőpontok és a címben rejlő kaszkádrendszerű (azaz az egymást kiváltó okok, okozatok, tényezők láncolati folyamatába rendeződő) billenési szintek esetén. Persze a billenési szintek (fordulópontok) elérését lehet befolyásolni, lassítani, gyorsítani, akár ki is lehet kényszeríteni. A fordulópontoknál a pozitív (a folyamatokat erősítő) csatolások az uralkodók, amelyek sokszor igen káros következményekkel járhatnak, ahogy látjuk az éghajlat, az ökoszisztémák, vagy akár társadalmi, gazdasági rendszerek változásainak esetében, illetve az egyén, valamint a társadalmi csoportok hirtelen megváltozott viselkedésében is.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Életigenlő újrakezdés

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Talán a koronavírus-járvány okozta válság hasonló kihívás elé állított minket, mint amivel a megcsonkolt olajfák kerülnek szembe – gondolkodtat el szakértőnk.

    „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsolt 128,2–4)

    Szőlő és olajfa… Ez a két növény nagyon sokszor felbukkan a Szentírásban. De mi ez a különös kép az asztalt körülvevő gyermekekről?

    Az olajfa sokáig, akár több száz évig is él, és ha már nagyon elöregszik, az egész növényt tövig visszavágják. A tönk szélén pedig hamarosan sarjak törnek elő, a fa teljesen megújulva folytatja életét, és néhány év múlva újra tele lesz terméssel. Ez az eljárás már a bibliai időkben is annyira általános lehetett, hogy a zsoltár olvasói számára jól érthető volt a hasonlat. A kivágott fa tönkje tehát az asztallap, és azt veszik körül az ifjú utódok.

    Az olajfát az ember már évezredek ezelőtt bevonta a termesztésbe, folyamatosan metszi, alakítja, a nagyobb, ízletesebb termést hozó egyedeket kiválogatva, a vad alanyokra ráoltva szaporítja, a saját hasznára formálja. De ez a teljes visszavágás, még ha ritkán történik is a fa életében, mégis nagyon radikális beavatkozás…

    Vajon hogy éli meg egy öreg, viharok, szárazság, fagyok által meggyötört, kártevőktől megkínzott, megfáradt növény ezt a megújítást? A messzire elkúszó, a talajt alaposan átszövő gyökérzet megmarad ugyan, de élő rügynek nyoma sincs a tönk szélén. Mégis, a rejtett, kéreggel már régen benőtt tartalékokból képes megint új hajtásokat indítani a jövendő számára.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Színesen és szelíden

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezekben az egyre szokatlanabb időkben tudunk-e a Teremtő munkatársai lenni? Gondolkozzunk el most erről szakértőnk vezetésével.

    Vízkereszt táján már néhány perccel hosszabb a nappal, mint karácsonykor, és napról napra világosabb lesz. Mégis ilyenkor januárban, a tél közepén úgy érezzük, hogy messze még a tavasz, a szürke tél derekán járva (ha egyáltalán lehet még „télnek” nevezni azt, amiben járunk) sokáig kell még várnunk a mandulavirágzásra. A hírportálok kemény telet jósoltak ősszel, az Arktisz rendkívüli felmelegedésének következményeként. A „kemény” kifejezést (amit sokan félre is értettek) abban az értelemben használták, hogy nagyon változékony lesz az időjárás, mert a sarkköri melegedés az eddig erőteljes úgynevezett cirkumpoláris légáramlást gyengíti, és ez a jelenség teret enged a mérsékelt égövi területekre betörő rendkívüli hidegnek, és az azokat hirtelen felváltó déli áramlásoknak is. Ez idáig szinte nem is voltak úgynevezett téli napok (amikor a napi legmagasabb hőmérséklet is kisebb, mint nulla Celsius-fok), s az elkövetkezendő néhány napban ugyan lehetnek ilyenek, azokat majd valószínűleg a januárra nem jellemző melegebb időszakok váltják fel. A Kárpát-medence és nagyobb térségének megszokott klímájára jellemző, hosszan tartó anticiklonális hideg és eseménytelen időjárási helyzeteket várhatóan többször szabdalják majd fel a hullámzó hidegbetörések, melegfrontok. Teleink már nem olyanok, mint azt az éghajlati átlagok alapján várhatnánk. Ez is egy biztos következménye a klíma megváltozásának.

    Ilyenkor – és különösen idén –, vízkereszt táján ugyanakkor tele vagyunk reménységgel és fogadalmakkal. A pandémia nemcsak gazdaságokat tett tönkre, megbénítva az egész világot, nemcsak több millió ember életét követelte és több százszor annyi ember életét tette tönkre, munkáját vette el, hanem számvetésre is sarkall minket. A világjárvány rádöbbentett arra is, hogy

    az elmúlt harminc-negyven év globalizációs fejlődésének –  a sokak által előrejelzett hosszú távú katasztrofális ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai mellett – hirtelen rövid távú, nagyon kemény „elemicsapás-szerű” következményei is vannak, amire csak nagyon kevesen számítottak.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Mennyek virágai, kerteknek csillagai

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal égi és földi csillagokról és a látásmódunkról gondolkodtat el szakértőnk.

    „Az egek virági, a ragyogó és fénylő csillagok; a kertek csillagi a sok szép színben öltözött virágok. Úgyhogy nemcsak csillag virági vannak a mi földi egünknek, hanem majd minden virágja csillag formájú. Hogy amint a forma hasonlatosságot mutat: úgy a hasonlatosság nem alább való nemességet...”  (Lippay János: Posoni kert)

    Ködös, sötét decemberi napjainkban az idén jóformán se csillagot, se hópihét nem látunk, mintha a teremtett világ minden szépségét elborítanák a járvány, a félelem, az aggodalom felhői. De még ilyenkor is, ha kint járunk a természetben, rábukkanhatunk szépséges csillagforma levélrózsákra a tavalyi fűben. Sok közönséges gyomnövény, bogáncsok, ökörfarkkórók, akik két évre terveznek, a tavaszi csírázástól kezdve egész nyáron át csak a földre lapuló tőlevélrózsát nevelgetik. De micsoda szép aranymetszésrendben formálják meg ezt a molyhos, tüskés levélkoszorút! Tökéletes helykitöltés, előre tervezés, hiszen majd tavasszal az egészet a növény „egy mozdulattal” egy függőleges főtengely mentén hirtelen felemeli, kinyújtózik minden irányban, a levelek szétterülnek, az alsók beborítják a talajt, őrzik a nedvességet, elkezdenek asszimilálni, a csúcson pedig megjelenik nyár közepére a pompás, szúrós fellevelekkel koszorúzott virágzat, újabb csillagot formálva, de akkor már nem a nyirkos földre lapulva, hanem a fénybe, a levegőbe nyújtózva.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Örömteli misztérium

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal egy kis reményt kapunk szakértőnktől, hogy a negatív folyamatokat még vissza lehet fordítani.

    Az idén szeptember elején kiadott Élő Bolygó (The Living Planet) 2020 jelentés nem kapott nagy hírverést – bizonyára mással foglalkozott akkor a közvélemény –, pedig a lehangoló tények mellett egy új kezdeményezésben, a negatív tendencia „visszafordításának kezdeményezésében” megfogalmazott célokkal és módokkal reményt is nyújtanak az ökológiai összeomlás megakadályozására, a romboló folyamatok enyhítésére, megszüntetésére. Van remény, nem rettegnünk kell, de lássuk meg azt is a tényalapú jelentésből összegzett állításokat szem előtt tartva, hogy még nagyon sok teendőnk van!

    Az elmúlt hatvan évben a töretlen globális gazdasági növekedést óriási költségekkel járó és számosságában is exponenciális függvénnyel leírható fejlesztések vezérelték, ezzel túlhasználva a Föld természeti erőforrásait, csaknem 60 százalékkal csökkentve a teljes becsült biokapacitást, ami a teljes földi élőközösség immunitásának rendkívüli sérülésével jár. A szárazföldön az okok nagy része leginkább a drasztikus földhasználati változásokra vezethető vissza. Az óceánok és tengerek élővilága a hajózás és a túlhalászás miatt, valamint az éghajlatváltozással összefüggő folyamatok miatt van veszélyben. Eközben nem szűnt meg az ezerféle műanyaggal való szennyezés az óceánok több millió négyzetkilométeres felületén, súlyosbítva a túlhasználatok miatt kialakult drámai helyzetet. A sok civilizációs ok mellett a természet rezilienciája (állóképessége) csökkenésének legfőbb oka a fenntarthatatlan, azaz szennyező és mérgező élelmiszer-előállítási gyakorlatokban és a pazarlásban keresendő.

Oldalak