Az egyszerűség, önmérséklet és önfegyelem, valamint az áldozatos lélek a mindennapi élet részeivé kell hogy váljanak, különben mindannyian egy szűk réteg körültekintés nélküli életformájából származó következmények áldozatai leszünk.
Az egyszerűség, önmérséklet és önfegyelem, valamint az áldozatos lélek a mindennapi élet részeivé kell hogy váljanak, különben mindannyian egy szűk réteg körültekintés nélküli életformájából származó következmények áldozatai leszünk.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A Magyar Tudományos akadémia konferenciát szervez Magyarország villamosenergia-ellátásának témájában. Az eseményen szakértői vélemények hangazanak el az ország energiagazdálkodásának helyzetéről és távlati lehetőségeiről. A részletes programot és az előzetes regisztráció menetét a mellékelt meghívóban olvashatják.
Az Új Ember február 9–ei számában Nemes Csaba „Noé apró bárkái” címmel nemzetközi jelentőségű védett ún. vizes területeink világnapja alkalmából ezen területek nemzetközi és hazai jelentőségéről ír. A Jelenleg csaknem kétezer vizes élőhely szerepel a teljes nemzetközi listán, ezek közül 29 Magyarországon található. Védett vizes élőhelyeink olyan otthont adnak a védett fajok egyedeinek, hogy az általános védelemnek is köszönhetően még az állományuk is nő. Ezek a kis védett élőhely-szigetek mint a "Noé apró bárkái" védik meg a jövőnek az eltűnőben lévő helyi, színes növénytársulásokat, állatfajokat a rovaroktól egészen a madarakig és tartják fenn – legalább ezeken a helyeken biztosan - az oly fontos biológiai sokféleséget, amely a földi teremtett világ lényeges és feltétlen védendő tulajdonsága.
Nemes Csaba írt a január 26-i Új Ember teremtésvédelmi rovatban az általában meglehetősen változékony teleink időjárásáról, az enyhe és a hideg teleinkről. Arról írt, hogy manapság szinte minden időjárási esemény rendkívüli a média szerint, az is, ami nem az, ezzel mintegy azt sugallva, hogy egyfolytában „tűrhetetlen”, ami történik, pedig sokszor a tűrés, alkalmazkodás a megoldás. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy sokkal érzékenyebbé vált a jelenlegi társadalom az elemi csapásokra, időjárási káros eseményekre. Az utóbbi negyven-ötven év civilizációs változásai egyrészt közvetlenül hatottak a környezeti feltételekre, rongálva azokat, másrészt érzékenyebbé tették az embert a civilizációs kényszerekből származó változásokra.
Mozsgai Katalin ír „Síkos utakon” címmel az Új Ember január 12-i számában a „teremtésvédelmi rovatban”. Arról ír, hogy a téli időszakban átlagosan 50 napon keresztül kell gondoskodni az utak járdák csúszásmentesítéséről, általában szószórással. A sószórás azonban negatív következményekkel is járhat, amelyek gyakran csupán hónapokkal később válnak láthatóvá. A sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja. A ház körüli síkosságmentesítésre a sózásnál sokkal jobb megoldást jelentenek az alternatív csúszásmentesítő anyagok, amelyek nemcsak jobbak, hanem a házak előtti járdán már a szabályok is rákényszerítenek minket.
Amikor helyi gazdaság fejlesztéséről beszélünk, szurkolunk a helyi termék előállítónak, termelőnek és a helyi fogyasztónak is hogy minél rövidebb úton egymásra találjon. Azonban ez az út időnként nagyon hosszúvá válik, ahol a közbeiktatott szereplők gyakran többet nyernek az előállított terméken, a nyújtott szolgáltatáson, mint az, akinek magát a terméket, vagy a szolgáltatás köszönhetjük. De ha ez még nem lenne elég nehézség, akkor a jogi útvesztő akadályozza, hogy a helyi érték rövid úton, akadálymentesen eljusson a fogyasztóhoz.
Az Új Ember január 5-ei számában a teremtésvédelmi rovatban Nemes Csaba ír „Hatósági vizsgálat a "tervezett avulás” ellen” című cikkben arról, hogy ne hallgassunk a kereskedők „használd és dobd el” jelszavára! A tartósság érték, lehet, hogy drágábbnak tűnik, de nemcsak hogy olcsóbb, hanem jobb, emberibb és takarékosabb: nem a pazarlást, hanem megóvást, és megőrzést teszi az életvitel központi elemévé. Az ilyen termékek eladásához nem kellene meggyőző, harsány reklám, a gyártó, a kereskedő és a vevő is jól járna és mindemellett együtt állítanának elő értéket, ami egyaránt hasznos nemcsak a gazdaságnak, hanem a teremtett világ megőrzésének is.
Az Új Ember december 22-i dupla ünnepi számában Rohály Gáborral készült interjúban a teremtett világ és a benne élő ember kapcsolatáról, környezeti lehetőségeinkről, életmódunkról és személyes felelősségünkről beszélt, ahogy a beszélgetés lejegyzője írja „ hittel és mérnöki logikával”.
Nem sokkal e cikk megírása előtt, egy vásárlás alkalmával feltűnt, hogy szinte minden termék valamilyen módon be van csomagolva. Akár többszörösen is. Teljesen nyilvánvaló dolog, de eddig soha nem gondoltam bele, hogy bármi étel ami az asztalra vagy a kezembe kerül csomagolóagyagot visel. Ennek a jövőre vetített következményeit elképzelni is nehéz. Például 1 liter gyümölcslé adta enyhülésnek több száz éves nyoma marad egy szeméttelepnek kinevezett helyen. Mert a műanyag, papír, alumínium kombinációt – jellemzően ez a gyümölcslevek csomagolóanyaga - nem lehet jelenlegi technikával újrahasznosítani (a papír leáztatása, a többi anyag elégetése nem újrahasznosítás).
Bakonyi Gábor, az Új Ember december 8-i számában, a Teremtésvédelem rovatban a természeti környezetünk, a teremtett világ megőrzésének és védelmének jelentősségérő ír. „Az Úristen kezdetben vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze" (Ter 2,15). Sokat idézett, jól ismert szöveg, ennek ellenére nem árt újra és újra elővenni, és végiggondolni, elmélkedni, tűnődni rajta, hogy tartalmát egyre jobban megértsük.