Szembesülve a természet széleskörű pusztulásával, az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak használata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük.
Szembesülve a természet széleskörű pusztulásával, az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak használata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
cs, 2018-05-10 00:09 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Idén április közepén gyakorlatilag nyár volt, tavaly ilyenkor tél. Miért jelentkeznek és mit jeleznek előre ezek a szélsőségek? Mai írásunk erről szól.
Nehezen jött el a tavasz, csikorgott. Úgy jött, hogy beköszöntött a tél. Március elsején Baranyában mérték a leghidegebbet, mínusz 24,6 Celsius-fokot. Olyan hideg volt, mint az emlékezetesen hideg 2017-es januárban, ami az elmúlt száz év tizedik leghidegebb januárja volt. De januárban ez normális, márciusban nem, még akkor sem, ha a kontinentális éghajlaton előfordulhat. Idén március elején extrém hideg volt, ugyanakkor április közepén szélsőségesen meleg. És emlékezzünk: tavaly április közepén (19–21-én), amikor virágzott már minden, hóval borított lett az ország kétharmada: behavazott virágzó fák és havas, elfoglalt gólyafészkek képei járták be a hazai médiát. Bizonyára sokan emlékeznek a 2013. március 15-én bekövetkezett rendkívüli havazásra is, ami az ország nyugati felét szinte teljesen megbénította.
Az idei márciusi extrém hidegben a hazai villamosenergia-rendszer terhelése elérte a 6835 megawattot (MW) a rendszerirányító MAVIR adatai alapján, amivel új történelmi rekord született a fogyasztásban – olvashattuk a cég honlapján. Azt írták, hogy az idei, február végi–március eleji rendkívül hideg időjárás miatt naponta mintegy 200–400 MW-tal nőttek a bruttó rendszerterhelési csúcsértékek, amivel megdőlt a tavaly január 11-én, illetve idén február 28-án mért 6780 MW-os rendszerterhelési történelmi rekord. Ezekben a napokban a 6835 MW mintegy 47 százalékát importból fedezték. Azaz nemcsak rendkívüli hideg volt, hanem rekord mennyiségű áramot is fogyasztottunk, amelynek majdnem a fele (ilyenkor jóval drágábban, mint máskor) külföldről származott. Abban ugyan szerencsénk volt, hogy nem jelentkezett többletigény a balkáni országokból, mert ott a jelentős esőzés következményeként feltöltődtek a villamos energiát szolgáltató víztározók.
p, 2018-04-20 11:09 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Egyedül nem megy – ez derül a sziklacsúcsok lakóiról szóló írásunkból.
„A budai hegyek csodálatos szépségét még nem fedezte fel a magyar lélek. Költők nem szólnak róla, festők nem festik, s a magyar kertész nem jár hozzá tanulni. A szomszédságunkban sárgulnak fel a hegyek oldalában a somfák, itt nyitják lila kelyhüket a bájos kökörcsinek, ártatlan szépségükkel mosolyognak a tengernyi rózsák, lágyan, mint az álmodó szép asszony, ringanak az árvalányhajmezők, a sziklákon őshonos magyar virágok fehérsége, kéksége és ezüstje ragyog, de a buta pesti ember érzéketlenül megy el ezek mellett a virágok mellett, s eszébe sem jut, hogy csodák között jár, a teremtés legtitkosabb, legmisztikusabb csodái, a magyar föld, a budai hegyek virágai között…”
Rapaics Raymund mintegy száz évvel ezelőtt fedezte fel magának a budai hegyek kopasz tetőin a sziklagyepek tavaszi virágpompáját. Szinte hihetetlen, hogy ezeken a messziről kopárnak tűnő sziklákon milyen gazdag életközösségek alakultak ki. „Égi szigetek” ezek a csúcsok, az egész Budai-hegységen végighúzódnak, és valami titokzatos módon összeköttetésben maradnak egymással, az őket elválasztó erdők, völgyek, városok nem jelentenek akadályt a növényfajok, velük együtt élő állatok fennmaradásának, terjedésének. A mai csonka Magyarország mintegy kétezer növényfajának tizedrésze képviselteti magát egy-egy sziklatetőn, valóban talpalatnyi helyen, és mégis „fenntartható” módon, egyensúlyban. Az időjárás szeszélyei, nagy hidegek, aszályos esztendők, tűzesetek ellenére nem csökken a fajok száma, a talaj borítottsága végig állandó, csak éppen mindig más növényfaj erősödik, terjed jobban, a kihívás természetétől függően.
Itt bújnak elő először a finom szőrruhába burkolt kökörcsinek, a ragyogó sárga héricsek kora tavasszal! A száraz fű közül élénk színükkel, óriási kitárt kelyhükkel messzire virítanak, hogy az első ébredező rovarokat odacsalják. Az aranysárga és a lila együtt jelenik meg márciusban, és ezt a két színt cifrázzák tovább heteken át a többiek is, a ternyék, pimpók, naprózsácskák, gyöngyikék. Ez persze nem véletlen, hiszen a korán ébredő poszméhek, dongók ezt a két, egymást kiegészítő színt veszik észre, itt keresik a táplálékot jelentő nektárforrást.
szo, 2018-03-31 08:35 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben, de most kivételesen szerdán. Itt a tavasz, együnk valódi zöldséget, gyümölcsöt! – erre buzdítunk ezúttal mindenkit.
Most már lassan, de biztosan közelednek a melegebb tavaszi napok. Egyre inkább vágyunk a friss zöldségre, gyümölcsre, pontosabban nem is „friss”, hanem valódi, szabadföldi terményekre. Bár ha tudnánk, hogy még ezeket a zöldségeket, gyümölcsöket is mennyiféle vegyszer teszi – sok esetben – kockázatos felhasználásúvá, talán egyre inkább az úgynevezett biotermékekre vágynánk.
„Miért azt mondjuk, hogy bioalma és biohús; miért nem azt mondjuk, hogy kemoalma és kemohús?” – kérdezi Molnár Zsolt, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének (ÖBKI) kutatója abban az interjúban, amely az ELTE TTK havilapja, a Nyúz 2018. februári számában jelent meg. „Hiszen valójában a bioalma az alma, és amelyik agyon van vegyszerezve, az kemoalma.”
Még napjainkban is zsíros magyar földként emlegetjük a jó minőségű hazai termőtalajokat. Magyarországon csaknem hárommillió hektáron termesztünk gabonaféléket, valamivel több mint egymillió hektáron kukoricát, százharminc-százötvenezer hektáron zöldségeket. Igaz ugyan, hogy a paprika és a paradicsom esetében a nem szabadföldi termesztés meghaladja az ötven százalékot. Pedig a szabadföldi magyar paradicsom íze vetekszik az olaszéval.
Az üvegházakban termelt zöldségek nagy részét – néhol még a szamócát is – talaj nélküli, úgynevezett akvakultúrás, aeroponiás technológiával állítják elő, ami egyáltalán nem magyar sajátosság. Hollandiában a talaj nélkül termesztett paradicsom aránya már megközelíti a száz százalékot, de a technológia elterjedtsége a zöldségtermelés egészét tekintve is nyolcvan százalék fölött van. A német vágott virág is talaj nélküli termesztésből kerül piacra.
p, 2018-03-23 19:39 „Így szól az Úr: Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé és gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppúgy lesz szavammal is, mely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi amiért küldtem.” (Iz 55)
„... A szamárcsikót Jézushoz vezették, Ő pedig felült rá. Akik kísérték, így kiáltoztak:
”Áldott, aki az Úr nevében jön!”” (MK 11)
„Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „ez az én vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik.” Ezután kimentek az Olajfák hegyére.” (Mk 14)
„Nem álltam ellen és nem hátráltam meg.
Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.” (Iz 50)
„Jézus szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt.” (Fil 2)
Virágvasárnap! A pillanatkép, amelyen egy percre elénk tárul hogy mi is lehetett volna; amelyen mintha Jézust végre felismernék annak aki, hisz megkapja az őt megillető túláradó örömet, tiszteletet és szeretetet! Áldott, ki az Úr nevében jő - áldott Jézus, mert az Úr nevében jön! A kegyelem boldog percei!
Ám Jézus az ünneplésen áthaladva valójában a másik, a legnagyobb ünnep felé vezető útra indul: a feltámadás ünnepe felé. Ez az út azonban a Golgotán vezet keresztül. Krisztus, aki „virágunk, szép termő águnk”, aki - gyönyörű ősi imánkkal szólva - „világnak világa, virágnak virága” aki mindhalálig engedelmes, nemsokára „keserűen kínzatik, vas szegekkel veretik” érettünk. Nem hátrál meg, nem is áll ellen, hanem kiontja vérét a „sokakért”.
Jézus, - a Logosz, Isten megtestesült szava, üzenete - végbeviszi amiért az Atya küldte, és nem tér vissza hozzá eredménytelenül. Megöntözi, megváltja, termővé és gyümölcsözővé teszi a Földet. Ez az, amire az egész teremtés sóhajtozva várt: Isten Fiának megnyilvánulá-sára. Ez az, ami képessé tesz minket is, hogy Isten fiaiként viselkedjünk a világban és a világgal, beteljesítve a teremtés várakozását, a Teremtő terveit.
A megrendült földdel, elhomályosult Nappal, meghasadt templomkárpittal együtt mi is igaz bánattal szemléljük Üdvözítőnk kínjait. A kereszt alatt végiggondoljuk: kit is bízna rám most ismét Krisztus? Mit kérne tőlem most Krisztus? Miben kell helyette eljárnom, szeretteim és a világ javára? Mit kell elhatároznom, minek kell az Ő áldozata erejével nekiveselkednem?
Aztán eljön a várva várt pillanat: „Krisztus, virágunk, szép termő águnk: feltámadt Krisztus, vígadjunk! A bűnből mink is támadjunk!” Induljunk, cselekedjünk az Úr nevében, az Ő áldásával!
cs, 2018-03-15 16:46 „Ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr – bensejükbe adom törvényeimet, és a szívükbe írom. Mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mivel megbocsátom gonoszságaikat.” (Jer 31)
„Földi életében Jézus, annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.” (Zsid 5)
„Bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok termést hoz. Aki nekem szolgál, kövessen engem. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.” (Jn 12)
Legyen szó munkáról, vagy játékról, ha igazán jó akarok lenni abban, amit csinálni akarok, lényegében ugyanazt kell tennem: meg kell tanulnom a mesterség, a játék szabályait, s lesnem és utánoznom kell a legnagyobbakat, a legjobbakat.
Igazodás, korlátok, engedelmesség? Persze. Merthogy másképp próbálni igazából nincs is értelme, ezt valahol mélyen pontosan tudjuk. Csakis a szabályok megtartása és a példák követése révén fakadhat munkából, játékból egyaránt művészet, siker, öröm, szépség, maradandó érték.
Mégis, milyen hihetetlen nehéz megbarátkoznunk az engedelmesség gondolatával nekünk, embereknek! Bármit, csak azt ne! A Hazugság Atyja mily sikerrel hiteti el Ősszüleink óta mindnyájunkkal újra és újra, hogy Mennyei Atyánk visszakéri tőlünk a szabadság ajándékát! Pedig Ő csak ellát minden szükséges tudnivalóval, azt reméli, hogy használjuk az értelmünket, a barátságunkat kéri, és aztán szőlőjébe hív Jézus mellé dolgozni, az Ő „válogatottjába” hív Jézus mellé játszani!
Isten összes többi teremtménye már ott munkálkodik, ott játssza szerepét a helyén. Játszik, úgy játszik, és azt játssza, ahol, ahogy, s amit a Teremtő szerető bölcsesége számára elképzelt. Mi, emberek, rontjuk el sokszor a játékot, mi rúgunk öngólokat, mi, akiket karmesternek szánt a Teremtő, mi csinálunk macskazenét a harmóniából!
Pedig a „csapatkapitány” – a teremtés koronája - legyen példa tiszta szabálykövetésben, az „edző” tanácsai betartásában, jókedvű igyekezetben, önzetlen játékban! Mi emberek, - Isten munkatársai, válogatottai - se maradjunk le testvéreink: a Nap, a Hold, a Víz, a Tűz, a Föld, a Virágok, a Szél, a Búzaszem mögött Isten akaratának örömteli követésében! Aki elhalni, láthatatlanná válni is hajlandó Jézus szolgálatában, azt – a legkisebbtől a legnagyobbig - meg fogja becsülni az Atya: vétkeikre többé nem emlékezik, és szívükbe írja törvényeit! Jézus pedig örök üdvösséget szerzett minden teremtménynek, aki engedelmeskedik neki...
szo, 2018-03-10 10:32 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Nagyböjt lévén ezúttal azon gondolkodhatunk el, hogy mennyire élünk egészséges életet – mert ez nem csak ránk van hatással!
Zöldbabos, répás hajdinakása
„Édes Néném, mely jó az egészség! Aztot pedig leggyakorább mi magunk rontjuk el. Mert miért látunk a szerzetesek és a munkásemberek között annyi egészséges öreg embereket? Ennek igen könnyű okát adni, mert se a szerzeteseknek, se a munkásoknak elméjük annyi változást nem szenved, a nagyravágyás, fösvénység, irigység nem gyötri. Ezeknél pedig semmi inkább nem rövidíti az életet, a nyughatatlanság, a gyötrődés az elmét megrontják, és az elme az egészséget.
De ne szóljunk az elméről, hanem nézzük el, micsoda mértékletes életet élnek a szerzetesek és a munkások. És nem kell csudálni, hogy sokáig élnek, mert az ő ételek és italok közönséges és mértékletes. Csaknem mindenkor egyaránsú étellel és itallal élnek, a sokféle étellel gyomrokat meg nem terhelik, és ha vasárnap vagy más innepnap egy-más munkásember többet talál enni vagy innya, aztot másnap a dolog és az izzadás megorvosolja. De aztot csudáljuk, hogy látunk az urak között öregeket, és ne csudáljuk, ha látunk betegeseket. Mert mi lehet nagyobb ellensége az egészségnek, mint a torkosság, mértéktelenség és tunya élet, és mi rövidítheti úgy az életet, mint a részegség? Az a sokféle savanyú és édes, az a sokféle hidegítő és melegítő, micsoda zenebonát nem csinál gyomrokban! És mindezekkel halmozva megtöltik magokat, aztán nemhogy valami járással segítenék az emésztést, de még aztot meggátolják két óráig való déli álommal. Hát még a rettentő ital mit csinál, amidőn nem az árvízben, hanem az ár-borban kell úszkálni a szegény gyomornak, akinek lehetetlen megemészteni mindazt, amit belétöltenek és vetnek. Az okozza azután a sokféle rossz humorokat vagy nedvességeket és a sűrű vért, és a sok nyavalyák ezekből származnak. Ezért mondja egy példabeszéd, hogy az ember a fogával ás magának vermet.
…Édes néném, vigyázzon az egészségre kéd, mert a’ derék állapot. És maradok kéd szolgája, ámen.” (Mikes Kelemen: Törökországi levelek, Rodostó, 1724)
„Az Úr, követei által még jókor és ismételten elküldte hozzájuk figyelmeztetéseit. De ők kigúnyolták követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül beteljesedett az Úrnak szava: pusztaság lesz az ország és nyugodni fog, míg e nyugalom által elégtételt nem szolgáltat a megszentségtelenített szombatokért.” (2Krón 36)
„A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket is, bűneink miatt halottakat. Az Ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket.” (Ef 2)
„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mert tetteik gonoszak voltak.” (Jn 3)
Nagyböjt negyedik vasárnapja az örvendezés vasárnapja – de minek is örvendezzünk voltaképpen? A liturgia szent olvasmányai az emberi nemtörődömség, gonoszság elkerülhetetlen következményeiről írnak, s ezeket a következményeket látjuk a világban kibontakozni napjainkban is. Mi van itt örülnivaló?
Ha röviden akarunk válaszolni, talán úgy fogalmazhatnánk: örömünk oka, hogy Teremtőnk nem hagy magunkra minket, hanem újra meg újra esélyt ad, hogy szabadon döntve tegyük meg a jót, a helyeset, azt, ami „az ország” – benne a magunk – javára válik.
A teremtett világba helyezett ember, a férfi és az asszony, nem valami rosszízű túlélési vetélkedő részeseként érkezett egy ellenséges környezetbe, információk nélkül! Isten mindig is tudtukra adta, ma is tudtunkra adja, hogy mi a feladatunk a teremtéssel, milyen eszközeink vannak és milyen eszközök „szabálytalanok”, és tanít arra, hogy milyen magaviselet, hozzáállás az, amely alkalmas a világ – anyagvilág és társadalom – „rendeltetésszerű” működtetésére, a harmonikus, nyugodt „üzem”, a béke és a fejlődés fenntartására. Isten nem rejti véka alá, hogy a „nem rendeltetésszerű” használatban tönkremegy a teremtés és tönkremennek az emberi kapcsolatok is: a „parancsolatok és törvények” tehát értünk vannak, nem ellenünk; nem egyszerűen köteleznek, hanem felvilágosítanak a célravezetőről.
Isten felismerhetővé teszi számunkra, egyenesen megüzeni nekünk azt is, hogy mi lesz a következménye annak, ha megvetjük a jókor és ismételten jövő figyelmeztetéseit: „pusztaság lesz az ország”! Tudjuk, hogy ez a következmény, az emberi gonoszság következménye, a történelem során újra és újra bekövetkezett, és ismét itt van a küszöbön. A világ természeti rendszerei mennek tönkre, a pusztulás okozta szűkösség itt is, ott is háborúkat, nyomort és éhhalált okoz, amely elől milliók menekülnek biztonságot keresve.
Mégis örvendezhetünk: hisz Isten nem azért küldte Fiát a világba – ebbe a világba! – hogy elítélje azt, hanem hogy üdvözítse. Mi pedig, akiket Krisztus Jézusban jótettekre teremtett, Vele együtt részt vállalhatunk a teremtés meggyógyításában...
v, 2018-03-04 07:39 A „Holnap” című dokumentumfilmet tekintették meg az érdeklődők a teremtett világ védelmével foglalkozó Naphimnusz Műhely e félévi első alkalmán, február 14-én, hamvazószerdán. A szervezők a nagyböjt szellemében arra irányították a figyelmet, hogy lemondásaink egyben pozitív cselekedetek is lehetnek.
A Holnap című francia dokumentumfilmet országszerte húsz helyen vetítették február 14-e, „szívügyeink napja” alkalmából a „Holnap Bajnokai”, vagyis a Védegylet, az Átalakuló Közösségek és az Ökofilmklub Budapest. Három vetítés még hátravan: február 17-én Budapesten és Érden, február 23-án ismét a fővárosban látható az alkotás – ezekről a vetítések honlapján lehet tájékozódni. A helyszínek egyike a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola volt, ahol a filmvetítés és az azt követő beszélgetés a Naphimnusz Műhely e félévi kezdő alkalma is volt egyben.
– Szeretnéd lendületesen kezdeni a nagyböjtöt?
– Érdekel, hogyan lehetnének lemondásaid egyben pozitív cselekedetek is?
– Érzed, hogy kellene tenned valamit a teremtett világért?
– Az aggodalmak helyett, mellett, után érdekelnének a megoldások is?
– Egyetértesz, hogy össze kellene fognia minden jóakaratú embernek?
– Vagy mindezek közül valamelyikkel kapcsolatban kérdéseid vannak?
„A hetedik nap a nyugalom napja az Úrnak, a te Istenednek. Ezért semmiféle munkát sem szabad végezned ezen a napon, sem neked, sem senkinek a tieid közül. Az Úr ugyanis a hetedik napot megáldotta és megszentelte.” (Kiv 20)
„Istennek „oktalansága” bölcsebb az embereknél, és Istennek „gyöngesége” erősebb az embereknél.” (1Kor 1)
„Fölmenvén Jeruzsálembe, Jézus a templomban árusokat talált. Kötélből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta, mondván: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”” (Ján 2)
A harmadik vasárnap olvasmányai jól mutatják nekünk, hogy „nagy” böjtünk értelme, célja nem az öncélú önsanyargatás, hanem a helyes irányok és arányok megtalálása az életünkben. Persze, ha történetesen épp rossz irányba haladunk, akkor ehhez kell a felismerés, a gondolkodás megváltoztatása és az azzal járó irányváltás (metanoia, megtérés). Az irányváltás sikerességéhez pedig összeszedettség kell, mint ahogy jelen céljaink, irányaink, gyakorlatunk őszinte és objektív vizsgálatához is kell a fegyelem, önmagunk kordában tartása, az ön-megtartóztatás, a visszanyert ön-uralom. (Mert ha a lélek kész is, a test gyönge...) Mindez azonban eszköze, nem célja a nagyböjtnek; a cél az Úr akaratának tisztább megértése és követése.
A mai vasárnapon figyelmeztetést kapunk: az emberi élet nem a gazdaságról – még kevésbé a gazdagságról – szól! Ahogy Jézus erős prófétai jellel adja ezt tudtunkra, amikor a kereskedőket kiűzi a jeruzsálemi templomból, olyan erős prófétai üzenet az is, amikor Ferenc pápa ma, az ökológiai és társadalmi válság súlyos tényeit látva azt mondja: „Ez a gazdaság öl!”
Még a legszebb, teremtő, alkotó tevékenységet is meg kell tehát szakítanunk pihenőkkel. Időről időre rendszeresen ki kell lépnünk a gazdaság motollájából, és egyáltalán mindenféle munkából: ez parancs! „Micsoda veszteség, milyen oktalanság!”- mondja a világ. – „Időnk több mint 14%-a, minden hetedik nap kárba vész! Miért gyöngítjük gazdaságunkat, országunkat?”
Egész másról van szó. Ez a kilépés, a nyugalom napja nem egyszerűen megpihenést, a további munka érdekében szükséges regenerációt jelent számunkra, nem is valamiféle lehetőség a „munkagép” gondos, előrelátó karbantartására! Ez az idő áldott, sőt szent! Ez a nyugalom, ez a „tétlenség” és csend arra való, hogy Isten hangjára és cselekvésére figyeljünk, hogy meghalljuk és észrevegyük Őt az életünkben, csodáljuk bölcsességét és erejét, felfedezzük akaratát és kezenyomát a világban!
Jézus nem engedi, hogy a szent és a profán, az ünnep és a hétköznap, a cél és az eszköz időben és térben keveredjék, és így lélekben is összekeverhető legyen. Ő, aki „ismer mindnyájunkat”, és „tudja, mi lakik bennünk”, Tőle szokatlan szigorral, elsöprő eréllyel, látványos, prófétai egyértelműséggel teremt rendet ebben a kérdésben.
Én is a Lélek temploma vagyok. Az én szívemben, az én vasárnapjaimban rendet teremtett-e már Jézus? Megkértem már, hogy tegye meg? Magamért, és rajtam keresztül a teremtett világért is, melyet Vele szeretni felelős vagyok?
v, 2018-02-25 13:01 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az ökológiai megtérés szándékával is böjtölhetünk.
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
A nagyböjt hagyományosan a bűnbánat, az önmegtartoztatás, a megtisztulás mellett az Istenhez való olyan közeledésnek az időszaka is, ami az általa teremtett világgal való személyes kapcsolatunk helyreállítása, mindennapjainkban és holisztikus evangéliumi értelemben is.
Ahhoz, hogy a teremtett világgal keresztény hitünkben is elmélyített kapcsolatunkat erősítsük, megismertessük keresztény olvasóinkkal a teremtésvédelem lényegi, a mindennapokban is hasznos gondolatait, a Naphimnusz Egyesület 2012 óta oszt meg tematikus elmélkedéseket, felhívásokat a nagyböjt időszakában.
2012-ben mindennapi tevékenységeink mentén gondoltuk végig, mit tehetünk. 2013-ban az ún. sarkalatos erények és a teremtésvédelem összefüggéseiről elmélkedtünk.
2014-ben arra hívtuk olvasóinkat, hogy velünk együtt gondolják át, hogyan segít minket a Szentlélek hét ajándéka: a tudomány, az értelem, a bölcsesség, a tanács, az erősség, a jámborság és az istenfélelem a teremtett világ gondozásában és művelésében.
2015-ben személyes céljainkat vizsgáltuk teremtésvédelmi szempontok alapján, ideértve egyszerű hétköznapi céljaink, a munkánk, hivatásunk céljait, a személyes kapcsolatainkban, ünnepeink során, közösségeinkben elhatározott célok kohézióját.
