A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra,
hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra,
hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Már hagyománynak tekinthetjük, hogy az egyházi liturgikus esztendő két kiemelt felkészülési időszakában, tehát ilyenkor Adventben, valamint Nagyböjtben a teremtesvedelem.hu oldalon Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületünk hétről hétre elmélkedésekkel igyekszik segíteni az ünnepre való felkészülést és annak összekötését a teremtett világ iránti felelősségben való növekedéssel.
Idén a korábbiaktól kicsit eltérő megközelítést választottunk. A rendszeresen olvasásra és elgondolkodásra érdemes, felelős gondolkodásról tanúskodó „zöld” írásokat leközlő Viridis blogon az idei Föld Napjához kapcsolódóan jelent meg egy blogbejegyzés, mely „megindította teremtésvédő fantáziánkat”, és úgy határoztunk, hogy idén Adventben ennek gondolatmenetéhez és megközelítésmódjához csatlakozva kínáljuk fel elmélkedéseinket. A választás talán szokatlan, hiszen ez a szöveg nem Adventre készült, és kimondottan még csak nem is vallásos irányultságú. Mégis, sőt éppen ezért keltette fel a figyelmünket, és indított minket egyfajta áttételes párbeszédre. A cikknek különösen ehhez a szakaszához szeretnénk tehát a következő négy hétben kommentárokat, keresztény hátterű reflexiókat fűzni:
„Ebben a jövőben pár száz fős közösségekben élünk (akár városban, akár vidéken), és szükséges javainkat lehetőségeink arányában magunk állítjuk elő közel önellátó módon. Élelmük jelentős részét valamilyen holisztikus mezőgazdálkodási forma keretében termeljük meg, mely teret enged a természeti létezők sokaságának is. (Vannak ilyenre modellek.) Az anyag körforgást végez: lehetőleg minden újra és újra hasznosul, hulladék alig keletkezik. Ismerjük, értékeljük és felelősen óvjuk lakóhelyünk természeti erőforrásait (víz, föld, élővilág, stb.). Amit előállítani nem tudunk, ahhoz kereskedelem révén jutunk hozzá a lokalitás elvének megfelelően: lehetőleg minél közelebbi szomszéd közösségtől, akiket ismerünk. Nem zárkózunk be: a közösségek között élénk a kapcsolat. Ritkán utazunk messzire, mégis gyakran teszünk látogatásokat másoknál. Saját ügyeinkben maguk döntünk, aktívan részt veszünk közösségünk közéletében. Az állam csak sokakat érintő kérdésekben dönt – a sokak megkérdezésével, és nem azok feje fölött. A technológia fejlett, mégis csínján bánunk vele: az életmentést és kommunikációt minden lehetőségével szolgálja, ezen túlmenően azonban inkább a „lowtech”, az egyszerűség a divat. A közösségek között sokkal inkább az együttműködés mintsem a versengés szelleme uralkodik. Az emberek nem hajtják igába minden idejüket az anyagi gyarapodás érdekében: az elégségesség, nyugodt megelégedés kultúrája virágzik a külsőségekben. Ezzel szemben az emberek és kapcsolataik belső gazdagodása az, ami a ráfordított idő és az erőfeszítések nem szűnő célja. A szolidaritás alapelv: akár egyén, akár közösség jut nehéz helyzetbe, számíthat rá, hogy a többiek méltányos feltételekkel a segítségére sietnek. A külsőségeikben szerény hétköznapok közén fénylőek az ünnepek: ilyenkor (de kimondottan ilyenkor) még távoli vidékek luxuscikkei is helyet kaphatnak az asztalon (mint pl. nálunk a kávé, déligyümölcs, csokoládé). Folyton gazdagodó kultúrát teremtünk mindennapi életünk révén. Virágzik a művészet.”
Köszönjük a Viridis blog szerzőinek az értékes, elgondolkodtató írást! Olvasóinkat pedig arra hívjuk, hogy idén Adventben is – amelynek kezdete ezúttal egybeesik a sorsfordító jelentőségűnek tűnő párizsi klímacsúcséval – elmélkedéssel, együttgondolkodással és imával kövessék felkínált négyhetes felkészülésünket, hogy ezáltal is még elkötelezettebb, tanúságtevőbb követői lehessünk a világot szeretetben teremtő és megváltó, karácsonykor közénk érkező Úrnak!
Az éghajlatváltozás természetes jelenség: a fák évgyűrűi, a jégmintákba zárt légbuborékok és a fosszíliák tanúsítják, hogy a földi klíma mindig is változott. Ám az ipari forradalmat követően – elsősorban a fosszilis energiahordozók mértéktelen elégetése következtében – több milliárd tonna szén-dioxid került a légkörbe, ami fokozza az üvegházhatást. Ma már a tudósok zöme egyetért abban, hogy az éghajlat megfigyelt változásai legnagyobbrészt az emberi tevékenység rovására írhatók. Pálvölgyi Tamás írt az Új Ember november 15.-ei számának "teremtésvédelem" rovatában a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás fontosságáról, az öngondoskodásról, a felkészülés súlyos kérdéseiről.
November 18-án 18 órától a Párbeszéd Házában terítéken Ferenc pápa új, Laudato si' enciklikája.
A Jezsuita Roma Szakkollégium és az Öko Urbana Egyesület a NEA-MA-15-SZ-0651. sz. projekt keretében közös szemináriumsorozatot hirdet, melynek kiemelt témája a környezeti fenntarthatóság kérdése , valamint a decemberi párizsi klímacsúcs.
„Egy új globális éghajlat-változási egyezmény felé” címmel írt Szúnyoghné Sinkó Márta cikket az október 18-án megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájában számos globális környezetvédelmi probléma és megoldása tükröződik. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) vizsgálatainak eredményei alapján a múlt században Földünk átlaghőmérséklete megközelítőleg 0,9 °C-kal nőtt. Magyarországon ez az emelkedés már most 1,3 °C. Igaz továbbá, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 1970 és 2004 között 70 százalékkal nőtt. Kijelenthető, hogy globális fellépés nélkül az előttünk álló időszakban tovább növekszik majd az átlaghőmérséklet. Az emelkedés mértéke 2100-ig 1,8-6,4 °C is lehet.
Tekerj felebarátodért! – ezzel a jelmondattal indultak útra a teremtés hetén Kárpát-medencei magyar kerékpárosok kelet–nyugat irányban. A Beregszásztól Sopronig tartó staféta-kerékpározás annak az ökumenikus európai zarándoklatnak a része, amelynek végcélja a decemberi párizsi klímacsúcs.
Az október 1-én Budapestről indult, Sopronig tartó szakaszon egyesületünk elnöke, Rohály Gábor is részt vett.
Vannak akik gyalogosan, vannak akik kerékpározva fejezik ki szolidaritásukat azokkal a felebarátaikkal, akiket a klímaváltozás hatásai leginkább sújtanak. Az európai egyházak képviselői és a zarándokok 2015. október 12-14. között Villigstben (Németországban) találkoznak, amelynek része a magyar „Tekerj a felebarátodért!” staféta-kerékpározás is. A zarándokok számos európai országból indulva november végén érkeznek az ENSZ 21. Klímacsúcsára, Párizsba (2015. november 30 – december 11.), hogy így hallassák hangjukat egy sokkal igazságosabb és fenntarthatóbb holnapért.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal együttműködésben „Közös otthonunk a teremtett világ” címmel, egyházi és politikai vezetők részvételével konferenciát rendezett szeptember 29-én az Országház felsőházi termében.
Ferenc pápa júniusban jelentette meg enciklikáját a teremtett világ iránti felelősségről „Áldott légy – a közös ház gondozásáról” címmel. A körlevelet hívőknek és nem hívőknek egyaránt írta, és kiemelten szeretné megszólítani benne a világ vezetőit, ideértve minden felelős döntéshozót kormányzati és gazdasági szinten egyaránt.
A konferencia a pápai üzenet helyzetértékelésének és javaslatainak jobb megismerését, megértését, és a legszélesebb körben megismertetését, a döntéshozók közötti párbeszéd megindítását, a közös cselekvés elkezdését célozta. A konferencia közel 400 résztvevője között az egyházi méltóságokon, az államigazgatás, a politikai élet vezetőin kívül számos társadalmi szervezet, plébánia, közös jövőnkért aggódó civil jelent meg. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület aktív szerepet vállalhatott a konferencia megvalósulásában.
Az alábbiakban, rövid, mondhatni szubjektív összefoglalást adunk közre a konferencián elhangzottakról. Reményeink szerint a konferencián készült kép- és hanganyag elhelyezésére is módunk nyílik, de mindenképp szeretnénk honlapunkon figyelemmel kísérni és megosztani a Laudato si' pápai enciklikával kapcsolatos híreket, eseményeket.
„A növekedés határai” címmel írt Nemes Csaba cikket az szeptember 27-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának hatodik, egyben záró fejezete kapcsán, ahol az „ökológiai nevelést és lelkiséget” az „ökológiai megtérést”, egy másfajta életstílusra való törekvést hirdeti. Azt olvashatjuk, hogy „Életstílusunk megváltoztatása egészséges nyomást gyakorolhatna azokra, akiknek kezében politikai, gazdasági és társadalmi hatalom van.”. „De vajon meghallják-e a hatalmasságok, és egyáltalán leszünk-e elegen ahhoz, hogy eljusson az üzenet a döntéshozókhoz?” A szerző azt írja továbbá, hogy az elmúlt évtizedek történelmében rendkívülien felgyorsultak azok a véletlenszerű és/vagy részben megtervezett folyamatok, amelyek a társadalmi hagyományok, etikai normák határainak a lebontásával jártak, amelyek mintegy, a fizikai határtalanság, a növekedés határtalanságának a vélelmét is elhintették mára már az egész Föld lakosságának a lelkében. Jócskán rásegített erre a fogyasztás mindenhatóságának a hirdetése, és a „használd és dobd el” gondolkozású generációk kinevelése. A határtalanság virtuális élménye a reklámokban és egyes sikerfilmekben is átvette az uralmat. A határtalanság fontos az iparnak és a kereskedelemnek (legyen az árú: gépkocsi, olaj, vagy akár fegyver) és fontos sok-sok politikusnak, aki a végtelen fejlődést hirdeti, bár maximum csak négy évre hajlandó előrelátni. A Római Klub a „Növekedési határai” (1972) című munkája óta megduplázódott a Föld lakossága, többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen csökkentek a megművelhető földterületek, felgyorsult a fajok sokszínűségének csökkenése, egyre gyorsabban csökkennek az egyfőre eső vízkészletek, Afrikában olyannyira, hogy ez aztán igazi népvándorlást fog okozni a következő tíz-tizenöt évben; egymást követik az időjárási elemi csapások, és az éghajlati szélsőséges rekordok. Ha továbbra is úgy gondoljuk, hogy nincsenek határok, akkor majd a természet fog figyelmeztetni minket arra, hogy hol a határ. Szeptember 29-től már elérhető lesz az Enciklika szövege magyar nyelven is. Ekkor mutatják be az Enciklikát magyarul a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Tanácsának a szervezésében egy magas szintű konferencia keretében. Áder János köztársasági elnök, Kövér László az Országgyűlés elnöke, Erdő Péter bíboros, Székely János püspök a „Caritas in veritate” bizottság elnöke és más egyházi és világi nobilitások, valamint a témához értő szakértők beszélnek majd az Enciklika kapcsán gondolataikról.